csurdul (1a3) l. csordul

csordul tn ige 1a3 (irod v. vál)csurdul (nyj)

1. ’〈folyékony anyag〉 csorogni kezd, ill. kis mennyiségben folyik (vhonnan v. vhova)’ ❖ Tiszán túl Csuporbúl Bor csordúl (1793 Csokonai Vitéz Mihály C1325, 664) | Csordúlj, csordúlj zsönge méz (1881 e. Szemere Miklós C3946, 61) | olyan erővel fújt bele [kanalába], hogy néhány csöpp a fehér abroszra csordult (1931 Gelléri Andor Endre 9179008, 117) | Egy lány szaladt vizért, felhördült a kut is, torkából fehér szalagban csordult a víz (1941 Jankovich Ferenc CD10).

1a. ’〈edény〉 a bele nem férő folyadékot peremén v. nyílásán át kiereszti’ ❖ a tölt mérték csordul (1858 Pájer Antal C3381, 85) | csordul habtól a boroskád s faunok a fürtöket boldogan tapossák (1936 e. Kosztolányi Dezső ford.–Wilde CD01) | a tejeszacskók még mindig csordulnak (1994 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈folyadék, nedv élő szervezetből〉(vmely nyíláson, résen át) kis érben v. cseppekben folyni kezd’ ❖ Mit késel, rémlt könyvemnek zápora? bven Tsordúlj (1774 Révai Miklós ford.–Révai 7283005, 15) | cseppekben csordul az izzadság viharedzett arczaikról (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Vére csordul sötét sebbül, Maga fordul a nyeregbül (1867 Rákosi Jenő 8385002, 244) | Csordul már a fából a lé, hogyha szívet vágnak belé (1919 Erdélyi József 9127007, 22) | Kagnak nyála csordult a finom tyúkhúsért, melyet a szájában tartott (1965 Fekete István 9142007, 21).

2a. (irod) ’〈élő szervezet vmely része〉 ilyen módon nedvet ereszt ki magából’ ❖ az Ur szőllejében vérrel csordul a gerezd (1877 Mindszenty Gedeon C3165, 4) | Gyermek vagyok. Anyám eljő s forró keble számra csordul (1951 Kárpáti Kamil 1076032, 142).

2b. (túlzó) ’〈szív〉 teljesen megtelik vmely érzéssel, amely szinte túláradva betölti’ ❖ A’ csorduló szív’ balzsamözöne, A’ természetnek istenösztöne (1836 Erdélyi János² C1629, 241) | ha szíve csordul ezereknek, Duzzad a gép és romba röpül S mérföldekre is megremegnek, Kik élnek mások életéből (1913 Ady Endre 9003322, 95) | Csorduló szívvel hallgatom, mit zsong ez az örök zene (1926 Szabó Lőrinc 9629292, 24).

2c. ’〈érzelem, indulat〉 hirtelen kifakad, megnyilvánul, ill. 〈beszéd, ének stb.〉 kifakadva, megállíthatatlanul előtör’ ❖ A honfiérzés csordul, árad (1869–1872 Gyulai Pál C1987, 402) | dallamos torokból csorduló szabad dal (1947 Rónay György ford.–Claudel 9573016, 117) | A létezés, a szerelem csorduló örömét […] átérezni (1965 Kiss Ferenc CD53).

3. (biz) ’〈pénz, jövedelem〉 kisebb-nagyobb tételekben olykor-olykor jut, kerül’ ❖ az accidentia sok közpályákon csordúl (1825 Fáy András¹ 8139002, 331) | [az ügyvédbojtárnak az irodában] csak nagyritkán csordul egy kis „akcidencia” (1876 Mikszáth Kálmán CD04) | egy kis porosz pénz is csordult az alapítási költséghez (1906 Mikszáth Kálmán CD04).

3a. ’〈információ, közlés〉(lassan) áramlik, (el)jut vhova’ ❖ [a Széchy Mária és férje közti affér] híre messze csordult és válás lett a vége (1884 Mikszáth Kálmán C3159, 17) | A lakossághoz még gyérebben csordulnak az információk (1997 Magyar Hírlap CD09).

4. ’〈fény〉 nagy erővel terjed, árad’ ❖ rózsákkal befutott kis lugas állt a csorduló napban (1919 Szabó Dezső CD10) | a szálloda rokokócsipkés, tornyos épülete olyan volt a hideg tisztasággal csorduló holdfényben, mint valami tündérkastély (1945 Darvas József 9101014, 86) | Csordul az őszi fény (1957 Csoóri Sándor 9090037, 17).

Ö: alá, ki~, le~, meg~, túl~, végig~.

ÖU: el~, rá~.

ÖE: ~-cseppen.

Sz: csordulás, csordulat.

Vö. CzF. csordul · csordúl; ÉrtSz.; TESz. csorog; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csurdul lásd csordul
csordul tárgyatlan ige 1a3 (irod v. vál)
csurdul 1a3 (nyj)
1.
〈folyékony anyag〉 csorogni kezd, ill. kis mennyiségben folyik (vhonnan v. vhova)
Tiszán túl Csuporbúl Bor csordúl
(1793 Csokonai Vitéz Mihály)
Csordúlj, csordúlj zsönge méz
(1881 e. Szemere Miklós)
olyan erővel fújt bele [kanalába], hogy néhány csöpp a fehér abroszra csordult
(1931 Gelléri Andor Endre)
Egy lány szaladt vizért, felhördült a kut is, torkából fehér szalagban csordult a víz
(1941 Jankovich Ferenc)
1a.
〈edény〉 a bele nem férő folyadékot peremén v. nyílásán át kiereszti
a tölt mérték csordul
(1858 Pájer Antal)
csordul habtól a boroskád s faunok a fürtöket boldogan tapossák
(1936 e. Kosztolányi Dezső ford.Wilde)
a tejeszacskók még mindig csordulnak
(1994 Magyar Hírlap)
2.
〈folyadék, nedv élő szervezetből〉 (vmely nyíláson, résen át) kis érben v. cseppekben folyni kezd
Mit késel, rémlt könyvemnek zápora? bven Tsordúlj
(1774 Révai Miklós ford.Révai)
cseppekben csordul az izzadság viharedzett arczaikról
(1854 Vasárnapi Újság)
Vére csordul sötét sebbül, Maga fordul a nyeregbül
(1867 Rákosi Jenő)
Csordul már a fából a lé, hogyha szívet vágnak belé
(1919 Erdélyi József)
Kagnak nyála csordult a finom tyúkhúsért, melyet a szájában tartott
(1965 Fekete István)
2a. (irod)
〈élő szervezet vmely része〉 ilyen módon nedvet ereszt ki magából
az Ur szőllejében vérrel csordul a gerezd
(1877 Mindszenty Gedeon)
Gyermek vagyok. Anyám eljő s forró keble számra csordul
(1951 Kárpáti Kamil)
2b. (túlzó)
〈szív〉 teljesen megtelik vmely érzéssel, amely szinte túláradva betölti
A’ csorduló szív’ balzsamözöne, A’ természetnek istenösztöne
(1836 Erdélyi János²)
ha szíve csordul ezereknek, Duzzad a gép és romba röpül S mérföldekre is megremegnek, Kik élnek mások életéből
(1913 Ady Endre)
Csorduló szívvel hallgatom, mit zsong ez az örök zene
(1926 Szabó Lőrinc)
2c.
〈érzelem, indulat〉 hirtelen kifakad, megnyilvánul, ill. 〈beszéd, ének stb.〉 kifakadva, megállíthatatlanul előtör
A honfiérzés csordul, árad
(1869–1872 Gyulai Pál)
dallamos torokból csorduló szabad dal
(1947 Rónay György ford.Claudel)
A létezés, a szerelem csorduló örömét […] átérezni
(1965 Kiss Ferenc)
3. (biz)
〈pénz, jövedelem〉 kisebb-nagyobb tételekben olykor-olykor jut, kerül
az accidentia sok közpályákon csordúl
(1825 Fáy András¹)
[az ügyvédbojtárnak az irodában] csak nagyritkán csordul egy kis „akcidencia”
(1876 Mikszáth Kálmán)
egy kis porosz pénz is csordult az alapítási költséghez
(1906 Mikszáth Kálmán)
3a.
〈információ, közlés〉 (lassan) áramlik, (el)jut vhova
[a Széchy Mária és férje közti affér] híre messze csordult és válás lett a vége
(1884 Mikszáth Kálmán)
A lakossághoz még gyérebben csordulnak az információk
(1997 Magyar Hírlap)
4.
〈fény〉 nagy erővel terjed, árad
rózsákkal befutott kis lugas állt a csorduló napban
(1919 Szabó Dezső)
a szálloda rokokócsipkés, tornyos épülete olyan volt a hideg tisztasággal csorduló holdfényben, mint valami tündérkastély
(1945 Darvas József)
Csordul az őszi fény
(1957 Csoóri Sándor)
ÖU: elcsordul, rácsordul
ÖE: csordul-cseppen
Sz: csordulás, csordulat
Vö. CzF. csordul · csordúl; ÉrtSz.; TESz. csorog; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások