csuszamlik tn ige 16a5

1. ’〈föld- v. hóréteg〉 lejtőn lefelé hirtelen csúszik’ ❖ a hótömeg … víztől átjárva s mintegy megkásásodva … nem csuszamlik (1869 Greguss Gyula C1918, 295) | Tarka néző tömeg hullámzik ott reggeltől estig, nézve a munkásokat, kik a nyugtalan földet (mely kivált a parton csuszamlani szeret) megállítják, ketrecet verve eléje (1880 Mikszáth Kálmán CD04) | Szörnyű, szédítő érzés, hogy itt tudok csak megkapaszkodni, ezen a parton – ha ez csuszamlani kezd, képtelen vagyok átdobni a horgot a túlsó partra – odaát semmit sem látok (1937 Karinthy Frigyes 9309002, 32) | Csuszamló domboldalak (1997 Magyarország földje CD05).

2. (rég, átv is) ’〈lejtőn levő, ill. felfüggesztett v. rosszul tartott tárgy v. test〉 önsúlyánál fogva vmely felülettel szorosan érintkezve lefelé mozog(va vhova kerül)’ ❖ azóta kissé lejebb csuszamlott bámulatom s lelkesedésem létráján (1887 Vajda János C4655, 17) | A könyv kiesik gyöngülő ujjai közül és lágyan ölébe csuszamlik (1911 Bán Ferenc CD10) | Sz. M. nem mozdult a kocsiban. Halálsápadt és mozdulatlan volt, csak a szemei éltek, amint lefelé csuszamlott a hintó párnáiról, hogy nemsokára összeessen a fiákerben (1927 Krúdy Gyula CD54).

3. (rég) ’sima v. síkos felületen, azzal folyamatosan érintkezve, mozgásának lendületével v. vmely külső erő hatására könnyen halad, siklik vki, vmi’ ❖ ? Tsuſzamlom: tsuſzamom, ſikamlom (1792 Kisded szótár C0816, 249) | Ő császári felsége [ti. a török szultán] aranyos kaikja [= csónakja] gyorsan csuszamlik a nyugodt sima vizen, az evező lapátok kimért locscsanása tisztán hallható (1855 Vasárnapi Újság CD56) | a part közelében pedig a simán, óvatos kegyelettel csuszamló széleshátú habok mintha megannyi csendes halottat takargatnának (1906 Kaffka Margit 9290046, 42).

3a. (tárgyragos határozóval is) (rég) ’〈ember v. állat (testrésze)〉 sima v. síkos felületen akarata szerinti mozgásra v. állásra képtelen lévén (vmerre) elmozdul’ ❖ talán zsírost evett, ’s azért tsuszamlik, sikamlik olly nagyokot ajaka (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, 225) | Csuszamlik, ausglitschen (1844 Kiss Mihály C2706, 21) | botló, támolygó s csuszamló lépései (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Sáros, csalános árokba csuszamlok (1923 Sárközi György CD10).

4. (rég, átv is) ’észrevétlenül(, váratlanul) kerül vhova vki, vmi’ ❖ az embernek tollába olly kifejezések is csuszamlának, mellyeknek e’ lapokban helyök nem lehet (1842 Pesti Hírlap CD61) | Hogy van, sir Proteus? hát elénk csuszamlott? (1865 Arany László ford.–Shakespeare C3727, 209) | ajakamra lágy igék csuszamlanának (1910 Somlyó Zoltán CD01).

Ö: meg~.

ÖU: alá~, hátra~.

Vö. CzF. ~, csuszamló; ÉrtSz.; TESz. csúszik; ÉKsz.

csuszamlik tárgyatlan ige 16a5
1.
〈föld- v. hóréteg〉 lejtőn lefelé hirtelen csúszik
a hótömeg … víztől átjárva s mintegy megkásásodva … nem csuszamlik
(1869 Greguss Gyula)
Tarka néző tömeg hullámzik ott reggeltől estig, nézve a munkásokat, kik a nyugtalan földet (mely kivált a parton csuszamlani szeret) megállítják, ketrecet verve eléje
(1880 Mikszáth Kálmán)
Szörnyű, szédítő érzés, hogy itt tudok csak megkapaszkodni, ezen a parton – ha ez csuszamlani kezd, képtelen vagyok átdobni a horgot a túlsó partra – odaát semmit sem látok
(1937 Karinthy Frigyes)
Csuszamló domboldalak
(1997 Magyarország földje)
2. (rég, átv is)
〈lejtőn levő, ill. felfüggesztett v. rosszul tartott tárgy v. test〉 önsúlyánál fogva vmely felülettel szorosan érintkezve lefelé mozog(va vhova kerül)
azóta kissé lejebb csuszamlott bámulatom s lelkesedésem létráján
(1887 Vajda János)
A könyv kiesik gyöngülő ujjai közül és lágyan ölébe csuszamlik
(1911 Bán Ferenc)
Sz. M. nem mozdult a kocsiban. Halálsápadt és mozdulatlan volt, csak a szemei éltek, amint lefelé csuszamlott a hintó párnáiról, hogy nemsokára összeessen a fiákerben
(1927 Krúdy Gyula)
3. (rég)
sima v. síkos felületen, azzal folyamatosan érintkezve, mozgásának lendületével v. vmely külső erő hatására könnyen halad, siklik vki, vmi
?
Tsuſzamlom: tsuſzamom, ſikamlom
(1792 Kisded szótár)
Ő császári felsége [ti. a török szultán] aranyos kaikja [= csónakja] gyorsan csuszamlik a nyugodt sima vizen, az evező lapátok kimért locscsanása tisztán hallható
(1855 Vasárnapi Újság)
a part közelében pedig a simán, óvatos kegyelettel csuszamló széleshátú habok mintha megannyi csendes halottat takargatnának
(1906 Kaffka Margit)
3a. (tárgyragos határozóval is) (rég)
〈ember v. állat (testrésze) sima v. síkos felületen akarata szerinti mozgásra v. állásra képtelen lévén (vmerre) elmozdul
talán zsírost evett, ’s azért tsuszamlik, sikamlik olly nagyokot ajaka
(1803 Baróti Szabó Dávid)
Csuszamlik, ausglitschen
(1844 Kiss Mihály)
botló, támolygó s csuszamló lépései
(1921 Tersánszky Józsi Jenő)
Sáros, csalános árokba csuszamlok
(1923 Sárközi György)
4. (rég, átv is)
észrevétlenül(, váratlanul) kerül vhova vki, vmi
az embernek tollába olly kifejezések is csuszamlának, mellyeknek e’ lapokban helyök nem lehet
(1842 Pesti Hírlap)
Hogy van, sir Proteus? hát elénk csuszamlott?
(1865 Arany László ford.Shakespeare)
ajakamra lágy igék csuszamlanának
(1910 Somlyó Zoltán)
ÖU: alácsuszamlik, hátracsuszamlik
Vö. CzF. ~, csuszamló; ÉrtSz.; TESz. csúszik; ÉKsz.

Beállítások