csuszog (2a) l. csoszog

csoszog tn ige 2acsuszog (rég)

1. ’〈ember, es. állat〉 talpával a földet súrolva (nehézkesen, lassan) jár, ill. így megy vhova’ ❖ Topog, tsoszog a’ vén ember, a’ lábait is alig emelheti (1794 Gyarmathi Sámuel C1947, 275) | majd két rét hajtotta magát ’s az orrával A’ térdét is érte, csuszogott lábával (1803 Nagy Sámuel² C3292, 35) | a két ember csoszogva vitte végig az öreg terhet az udvaron (1927 Kassák Lajos 9314007, 78) | [A szárazföldön azok a fóka]fajok is csak fáradságosan csoszognak, amelyek még egyáltalán járni tudnak (1929 Az állatok világa ford. CD46) | [A kórházban Marci] a Vöröskereszttől kapott túlhosszú alsónadrágban s a kölcsönpapucsban csoszog egész nap a folyosókon (1981 Dénes Tibor 9812001, 8) | [Bogyó és Pom Pom] nagyon lassan bicegtek meg csoszogtak az iskolába (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈láb v. lábbeli〉 járás közben a földet súrolja, és jellegzetes hangot ad, ill. 〈lépés〉 ilyen módon megvalósul’ ❖ A felpálinkázott polgár egymás után topogott, A bocskor Hedrehely felé a hó hátán csoszogott (1798 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Csak csuszog a német lába, Mert nincs sarkantyús csizmája (1846 Népdalok és mondák C2982, 274) | az előszobában Kandurffy tanár úr léptei csoszogtak (1932 Szomory Dezső 9683009, 140) | csoszogva súrlódik a kopott bakancs (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈tánc közben v. egy helyben topogva〉 ehhez hasonló módon lép, ill. mozgatja a lábát’ ❖ csoszognak, tipegnek, topognak [a hölgyek a táncban] (1859 Vasárnapi Újság CD56) | Ezékiel bácsi úgy képzelte, hogy odahaza fekszik a tágas kancelláriában, melynek ajtajánál türelmetlen kliensek csoszognak, zörögnek nagy nyugtalanul (1871 Mikszáth Kálmán 8312027, 92) | ronda dolgai voltak. Köpködött, harákolt, szuszogott, krákogott, csoszogott az asztal alatt, mintha örökké menetelne (1969 Mándy Iván 9420026, 199) | A legényes tánc közben a leányok körben sifiteltek, csoszogtak (1990 Magyar néprajz CD47).

3. (ritk, túlzó is) ’〈jármű〉 nagyon lassan halad, megy (vhova)’ ❖ a szán kellemesen ringatva csoszogott odább (1876 Bulla János C1213, 38) | Egy lomha vonat csoszogott Kelenföld felé (1922 Szabó Dezső 9623009, 118) | Az [indiai] autópályán rokkanásig rakott tevefogatok csoszognak (1996 Természet Világa CD50).

Ö: be¹, csiszeg-~, el~.

ÖU: elő~, fel~, ki~.

Sz: csoszogás.

Vö. CzF. ~, csoszogva, csuszog; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

csuszog lásd csoszog
csoszog tárgyatlan ige 2a
csuszog 2a (rég)
1.
〈ember, es. állat〉 talpával a földet súrolva (nehézkesen, lassan) jár, ill. így megy vhova
Topog, tsoszog a’ vén ember, a’ lábait is alig emelheti
(1794 Gyarmathi Sámuel)
majd két rét hajtotta magát ’s az orrával A’ térdét is érte, csuszogott lábával
(1803 Nagy Sámuel²)
a két ember csoszogva vitte végig az öreg terhet az udvaron
(1927 Kassák Lajos)
[A szárazföldön azok a fóka]fajok is csak fáradságosan csoszognak, amelyek még egyáltalán járni tudnak
(1929 Az állatok világa ford.)
[A kórházban Marci] a Vöröskereszttől kapott túlhosszú alsónadrágban s a kölcsönpapucsban csoszog egész nap a folyosókon
(1981 Dénes Tibor)
[Bogyó és Pom Pom] nagyon lassan bicegtek meg csoszogtak az iskolába
(1997 Magyar Hírlap)
1a.
〈láb v. lábbeli〉 járás közben a földet súrolja, és jellegzetes hangot ad, ill. 〈lépés〉 ilyen módon megvalósul
A felpálinkázott polgár egymás után topogott, A bocskor Hedrehely felé a hó hátán csoszogott
(1798 Csokonai Vitéz Mihály)
Csak csuszog a német lába, Mert nincs sarkantyús csizmája
(1846 Népdalok és mondák)
az előszobában Kandurffy tanár úr léptei csoszogtak
(1932 Szomory Dezső)
csoszogva súrlódik a kopott bakancs
(2000 Magyar Hírlap)
2.
〈tánc közben v. egy helyben topogva〉 ehhez hasonló módon lép, ill. mozgatja a lábát
csoszognak, tipegnek, topognak [a hölgyek a táncban]
(1859 Vasárnapi Újság)
Ezékiel bácsi úgy képzelte, hogy odahaza fekszik a tágas kancelláriában, melynek ajtajánál türelmetlen kliensek csoszognak, zörögnek nagy nyugtalanul
(1871 Mikszáth Kálmán)
ronda dolgai voltak. Köpködött, harákolt, szuszogott, krákogott, csoszogott az asztal alatt, mintha örökké menetelne
(1969 Mándy Iván)
A legényes tánc közben a leányok körben sifiteltek, csoszogtak
(1990 Magyar néprajz)
3. (ritk, túlzó is)
〈jármű〉 nagyon lassan halad, megy (vhova)
a szán kellemesen ringatva csoszogott odább
(1876 Bulla János)
Egy lomha vonat csoszogott Kelenföld felé
(1922 Szabó Dezső)
Az [indiai] autópályán rokkanásig rakott tevefogatok csoszognak
(1996 Természet Világa)
ÖU: előcsoszog, felcsoszog, kicsoszog
Sz: csoszogás
Vö. CzF. ~, csoszogva, csuszog; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások