csúsztató fn 1A
1. ’〈építményként v. vmely szerkezet részeként:〉 vminek, kül. ömlesztett anyagnak a nehézségi erő hatásán alapuló mozgatására való lejtős pálya; csúszda’ ❖ Tsúsztató, Tsúszfa. Scala cellaria. Kortsolya (1803 Sándor István C3667, 406) | Az A fogantyu fölemelése által (a mennyire csak lehet) egy lövésre való por hull a hüvelybe. Ezután a hüvely nyitott szájához vezető csusztatóra teszünk egy fojtást (1870 Vadász- és Versenylap 8671001, 4) | a munkások lisztes ruhában sürögtek és zsákok siklottak le a csusztatón az alant álló szekérbe (1930 Kodolányi János CD10) | suvantó, csúsztató: szálfákból vagy deszkákból épített, sokszor több km hosszú vályú, amely arra szolgál, hogy a járművekkel megközelíthetetlen havasi hegyi területekről a kitermelt szálfát, bánya- és tűzifát vagy ölfát lecsúsztassák olyan helyre, ahonnan már tutajozással vagy valamilyen szárazföldi közlekedési eszközzel el lehet szállítani (1981 NéprajziLex. CD47).
2. (/nyj) ’az eltört kerék pótlására a szekér tengelye alá tett rúd, dorong’ ❖ Balta sincsen, amivel hát Vágnának egy jó csapófát S csusztatónak alátennék (1878 Boruth Elemér C1170, 74) | [a kocsis] a tengelyt, kereket helyettesítő csúsztatót … rég elkészítette (1904 A magyar anekdotakincs C4256, 195) | csusztató […] ’az eltört szekérkerék helyébe, a tengely alá erősített rúd’ (1959 Magyar Nyelvőr C5420, 480).
3. ’vmely étel elfogyasztását könnyebbé, örömtelibbé tevő dolog’ ❖ Ada mind kettönek jó bort italára, A’ mellett szép szókat jobb csúsztatójára (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 26) | minden kenyérfalatra csúsztatóúl, két-két pohár bort eresztgetett le gégéjén (1861 Fáy András¹ C1720, 207) | Farkasétvággyal vetette rá magát az ebédre adott füstölt húsra, nagy falásokkal evett és sűrűn hajtogatta a bort csusztatónak (1945 Darvas József 9101011, 149).
ÖU: csúsztatófa.
ÖE: bor~, fa~, szalma~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.