csúsztató fn 1A

1. ’〈építményként v. vmely szerkezet részeként:〉 vminek, kül. ömlesztett anyagnak a nehézségi erő hatásán alapuló mozgatására való lejtős pálya; csúszda’ ❖ Tsúsztató, Tsúszfa. Scala cellaria. Kortsolya (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 406) | Az A fogantyu fölemelése által (a mennyire csak lehet) egy lövésre való por hull a hüvelybe. Ezután a hüvely nyitott szájához vezető csusztatóra teszünk egy fojtást (1870 Vadász- és Versenylap 8671001, 4) | a munkások lisztes ruhában sürögtek és zsákok siklottak le a csusztatón az alant álló szekérbe (1930 Kodolányi János CD10) | suvantó, csúsztató: szálfákból vagy deszkákból épített, sokszor több km hosszú vályú, amely arra szolgál, hogy a járművekkel megközelíthetetlen havasi hegyi területekről a kitermelt szálfát, bánya- és tűzifát vagy ölfát lecsúsztassák olyan helyre, ahonnan már tutajozással vagy valamilyen szárazföldi közlekedési eszközzel el lehet szállítani (1981 NéprajziLex. CD47).

2. (/nyj) ’az eltört kerék pótlására a szekér tengelye alá tett rúd, dorong’ ❖ Balta sincsen, amivel hát Vágnának egy jó csapófát S csusztatónak alátennék (1878 Boruth Elemér C1170, 74) | [a kocsis] a tengelyt, kereket helyettesítő csúsztatót … rég elkészítette (1904 A magyar anekdotakincs C4256, 195) | csusztató […] ’az eltört szekérkerék helyébe, a tengely alá erősített rúd’ (1959 Magyar Nyelvőr C5420, 480).

3. ’vmely étel elfogyasztását könnyebbé, örömtelibbé tevő dolog’ ❖ Ada mind kettönek jó bort italára, A’ mellett szép szókat jobb csúsztatójára (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 26) | minden kenyérfalatra csúsztatóúl, két-két pohár bort eresztgetett le gégéjén (1861 Fáy András¹ C1720, 207) | Farkasétvággyal vetette rá magát az ebédre adott füstölt húsra, nagy falásokkal evett és sűrűn hajtogatta a bort csusztatónak (1945 Darvas József 9101011, 149).

ÖU: csúsztatófa.

ÖE: bor~, fa~, szalma~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csúsztató főnév 1A
1.
〈építményként v. vmely szerkezet részeként:〉 vminek, kül. ömlesztett anyagnak a nehézségi erő hatásán alapuló mozgatására való lejtős pálya; csúszda
Tsúsztató, Tsúszfa. Scala cellaria. Kortsolya
(1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez)
Az A fogantyu fölemelése által (a mennyire csak lehet) egy lövésre való por hull a hüvelybe. Ezután a hüvely nyitott szájához vezető csusztatóra teszünk egy fojtást
(1870 Vadász- és Versenylap)
a munkások lisztes ruhában sürögtek és zsákok siklottak le a csusztatón az alant álló szekérbe
(1930 Kodolányi János)
suvantó, csúsztató: szálfákból vagy deszkákból épített, sokszor több kmkilométer hosszú vályú, amely arra szolgál, hogy a járművekkel megközelíthetetlen havasi hegyi területekről a kitermelt szálfát, bánya- és tűzifát vagy ölfát lecsúsztassák olyan helyre, ahonnan már tutajozással vagy valamilyen szárazföldi közlekedési eszközzel el lehet szállítani
(1981 NéprajziLex.)
2. (/nyj)
az eltört kerék pótlására a szekér tengelye alá tett rúd, dorong
Balta sincsen, amivel hát Vágnának egy jó csapófát S csusztatónak alátennék
(1878 Boruth Elemér)
[a kocsis] a tengelyt, kereket helyettesítő csúsztatót … rég elkészítette
(1904 A magyar anekdotakincs)
csusztató […] ’az eltört szekérkerék helyébe, a tengely alá erősített rúd’
(1959 Magyar Nyelvőr)
3.
vmely étel elfogyasztását könnyebbé, örömtelibbé tevő dolog
Ada mind kettönek jó bort italára, A’ mellett szép szókat jobb csúsztatójára
(1780 Dugonics András ford.Homérosz)
minden kenyérfalatra csúsztatóúl, két-két pohár bort eresztgetett le gégéjén
(1861 Fáy András¹)
Farkasétvággyal vetette rá magát az ebédre adott füstölt húsra, nagy falásokkal evett és sűrűn hajtogatta a bort csusztatónak
(1945 Darvas József)
ÖU: csúsztatófa
ÖE: borcsúsztató, facsúsztató, szalmacsúsztató
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások