csücske fn 6B (rég)csöcske (rég)

1. ’vmely tárgy, térszínforma stb. (hegyesen) elkeskenyedő vége’ ❖ tsütske [=] tsútsotska, hegy – hoſzſzan vékonyan ki-nyúltt réſz, ſark, vég. (tsuts, tsúts) (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 85) | A’ hideg és nedves leveg-ég … a’ tüdk’ vékony és gyenge tsötskéit öszve szorittya (1788 Decsy Sámuel C1381, 90) | Olyan ez [ti. az ún. jégorgona], mintha egy gót építészetű münster [= székesegyház] tornya hegyével le volna építve, úgyhogy a csücskéi érik a talajt, s a talapzata van odafenn (1875 Jókai Mór CD18).

2. ’Vmely egésznek (szélén v. sarkán levő) kis része, eleme.’

2a. ’vmely tárgy határoló vonalainak sarkos találkozásánál levő része’ ❖ meg akartam kísérteni, hogy annak a „múltakra vetett fátyol”-nak egy csücskéjét fellebbentsem (1867 Jókai Mór CD18) | A kezével mind gyürte a kabátja csücskéjét (1882 Petelei István C3486, 182) | [Jula] szemeit a fejkendője csücskéjével törüli (1906 e. Thury Zoltán 8479016, 36).

2b. ’textilből készült tárgy sarkán hajtással v. csomózással létrehozott, kisebb dolog ideiglenes tárolására való rész’ ❖ Bertus kivette az oldalzsebéből a tarkazsebkendőjét, annak a csűcskéjébe volt bekötve egy valóságos körmöczi [arany] (1858 Jókai Mór C2254, 97) | A lányok kendőik csücskéibe kötik a pénzt (1906 e. Thury Zoltán 8479016, 35).

2c. ’vmely takarásban levő tárgynak, dolognak stb. kiálló, kilátszó része’ ❖ Olyan a házunk, mint a láthatáron lemenő hold. Amíg csak egy csücskéje kiáll, addig mindig világít; és amellett folyvást megy lefelé (1880 Jókai Mór CD18) | Az asszony csak egy ingnek a csücskéjét látta meg a batyuból kikandikálni (1885 Jókai Mór C2313, 209).

2d. ’vmely térnek, (földrajzi) területnek stb. szélén levő, a középponttól (leg)távol(abb) eső része’ ❖ [a Borsod megyei] Szalonna és Szent-Jakab vidékét, tehát a megye csücskéjét a Tornai, Szalonnai, Széni és Tekes családoknak néhány faluból álló uradalmuk tölti be (1890 Csánki Dezső CD33).

J: csücsök.

Sz: csücskés.

Vö. CzF.; TESz. csücsök; ÚMTsz.

csücske főnév 6B (rég)
csöcske 6B (rég)
1.
vmely tárgy, térszínforma stb. (hegyesen) elkeskenyedő vége
tsütske [=] tsútsotska, hegy – hoſzſzan vékonyan ki-nyúltt réſz, ſark, vég. (tsuts, tsúts)
(1784 Baróti Szabó Dávid)
A’ hideg és nedves leveg-ég … a’ tüdk’ vékony és gyenge tsötskéit öszve szorittya
(1788 Decsy Sámuel)
Olyan ez [ti. az ún. jégorgona], mintha egy gót építészetű münster [= székesegyház] tornya hegyével le volna építve, úgyhogy a csücskéi érik a talajt, s a talapzata van odafenn
(1875 Jókai Mór)
2.
Vmely egésznek (szélén v. sarkán levő) kis része, eleme.
2a.
vmely tárgy határoló vonalainak sarkos találkozásánál levő része
meg akartam kísérteni, hogy annak a „múltakra vetett fátyol”-nak egy csücskéjét fellebbentsem
(1867 Jókai Mór)
A kezével mind gyürte a kabátja csücskéjét
(1882 Petelei István)
[Jula] szemeit a fejkendője csücskéjével törüli
(1906 e. Thury Zoltán)
2b.
textilből készült tárgy sarkán hajtással v. csomózással létrehozott, kisebb dolog ideiglenes tárolására való rész
Bertus kivette az oldalzsebéből a tarkazsebkendőjét, annak a csűcskéjébe volt bekötve egy valóságos körmöczi [arany]
(1858 Jókai Mór)
A lányok kendőik csücskéibe kötik a pénzt
(1906 e. Thury Zoltán)
2c.
vmely takarásban levő tárgynak, dolognak stb. kiálló, kilátszó része
Olyan a házunk, mint a láthatáron lemenő hold. Amíg csak egy csücskéje kiáll, addig mindig világít; és amellett folyvást megy lefelé
(1880 Jókai Mór)
Az asszony csak egy ingnek a csücskéjét látta meg a batyuból kikandikálni
(1885 Jókai Mór)
2d.
vmely térnek, (földrajzi) területnek stb. szélén levő, a középponttól (leg)távol(abb) eső része
[a Borsod megyei] Szalonna és Szent-Jakab vidékét, tehát a megye csücskéjét a Tornai, Szalonnai, Széni és Tekes családoknak néhány faluból álló uradalmuk tölti be
(1890 Csánki Dezső)
Sz: csücskés
Vö. CzF.; TESz. csücsök; ÚMTsz.

Beállítások