csüggedez tn ige 4b1 (rég, irod)csüggedezik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben)

1. ’〈személy, csoport, ill. állat〉 újra meg újra v. egyre jobban meggyengül erejében, kitartásában, eltökéltségében, bátorságában’ ❖ midn a’ kéttséges állapotok között tsüggedeztünk, tanátsoddal híven igazgattál (1787 Kármán József¹ C2493, 158) | ha egyszer annak karjai között csüggedezik, a’ kit szeret, emlékezzen meg boldogtalan baráttyárúl (1808 Verseghy Ferenc ford.–Unger C4424, 231) | A lengyelek föllázadtak s elmentek; a magyarok pedig tébolyogtak, csüggedeztek, oszoltak, s legfölebb csak vontatták már a háborút, nem harczoltak Isten-igazában (1874 Századok CD57) | Bratfisch keményen hajtott, mintha a kezével emelné a csüggedező lovakat (1925 Krúdy Gyula CD54).

1a. ’〈test, lélek, ill. testi v. lelki működés, tulajdonság〉 újra meg újra v. egyre jobban gyengül, lanyhul’ ❖ Tsüggedezett elmém álmélkodásában, A bőv természetnek merülvén javában (1778 Kreskay Imre C2816, 48) | Tsüggedez folyása hidegltt véremnek (1788–1789 Pálóczi Horváth Ádám C0352, 138) | Idegen égtájakon kellett a hőséget és fáradságot, éhséget és szomjúságot szenvednem – sokszor csüggedezett bátorságom (1812 Katona József ford. 8226006, 592) | szomjában a’ melegtől Lankadó test csüggedez (1820 Vörösmarty Mihály 8524067, 149) | Egyik fegyverhordozóját küldte az erdélyi főtábornokhoz, hogy részletesen tájékoztassa a körülményekről s megnyugtassa azokat, a kiknek szíve csüggedeznék (1909 Márki Sándor CD55) | lelkem most se csüggedez még, méla kételyt most is elvet (1969 Szemlér Ferenc ford.–Macedonski¹ 9655019, 138).

2. ’〈vkinek a feje〉(tartását elveszítve, lankadtan) lóg, ill. újra meg újra lehajlik’ ❖ A’ vállain tsüggedezett, és el-halaványodott feje, minekutánna minden ereiben el-állott vérének folyáſa (1790 Noszkó Alajos 7248006, 196) | szolgai mód hajlongva csüggedező fejjel (1831 Széchenyi István CD1501).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csüggeszt; ÉKsz.

csüggedez tárgyatlan ige 4b1 (rég, irod)
csüggedezik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben)
1.
〈személy, csoport, ill. állat〉 újra meg újra v. egyre jobban meggyengül erejében, kitartásában, eltökéltségében, bátorságában
midn a’ kéttséges állapotok között tsüggedeztünk, tanátsoddal híven igazgattál
(1787 Kármán József¹)
ha egyszer annak karjai között csüggedezik, a’ kit szeret, emlékezzen meg boldogtalan baráttyárúl
(1808 Verseghy Ferenc ford.Unger)
A lengyelek föllázadtak s elmentek; a magyarok pedig tébolyogtak, csüggedeztek, oszoltak, s legfölebb csak vontatták már a háborút, nem harczoltak Isten-igazában
(1874 Századok)
Bratfisch keményen hajtott, mintha a kezével emelné a csüggedező lovakat
(1925 Krúdy Gyula)
1a.
〈test, lélek, ill. testi v. lelki működés, tulajdonság〉 újra meg újra v. egyre jobban gyengül, lanyhul
Tsüggedezett elmém álmélkodásában, A bőv természetnek merülvén javában
(1778 Kreskay Imre)
Tsüggedez folyása hidegltt véremnek
(1788–1789 Pálóczi Horváth Ádám)
Idegen égtájakon kellett a hőséget és fáradságot, éhséget és szomjúságot szenvednem – sokszor csüggedezett bátorságom
(1812 Katona József ford.)
szomjában a’ melegtől Lankadó test csüggedez
(1820 Vörösmarty Mihály)
Egyik fegyverhordozóját küldte az erdélyi főtábornokhoz, hogy részletesen tájékoztassa a körülményekről s megnyugtassa azokat, a kiknek szíve csüggedeznék
(1909 Márki Sándor)
lelkem most se csüggedez még, méla kételyt most is elvet
(1969 Szemlér Ferenc ford.Macedonski¹)
2.
〈vkinek a feje〉 (tartását elveszítve, lankadtan) lóg, ill. újra meg újra lehajlik
A’ vállain tsüggedezett, és el-halaványodott feje, minekutánna minden ereiben el-állott vérének folyáſa
(1790 Noszkó Alajos)
szolgai mód hajlongva csüggedező fejjel
(1831 Széchenyi István)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csüggeszt; ÉKsz.

Beállítások