csüggedett (12B) l. csüggedt

csüggedt mn-i ign és mn  csüggedett (rég)

I. mn-i ign → csügged.

II. mn 12B

1. ’reményvesztett, lehangolt, levert 〈személy, csoport〉’ ❖ ? Tsüggetten fogni a’ dolgot (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 103) | Harmadnap eljött. Még csüggedettebb volt: semmi sikere nem volt menetelének (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102003, 556) | [az új fővezér] csodát mívelt azzal a meghasonlott, csüggedt sereggel, melyet átvett (1886 Szilágyi Sándor CD55) | hogyha a szomorú, csüggedt ember mosolyt erőltet arcára, akkor gyakran belül is földerül és megenyhül (1933 Kosztolányi Dezső 9359111, 184) | Végeláthatatlan folyosókon araszolgat mind csüggedtebben, miközben tudja, hogy a bezárt ajtók mögött a telefonok nem neki csörömpölnek (1990 Fáber András 2011003, 13).

1a. (vál) ’ilyen személyhez tartozó, rá jellemző’ ❖ Csüggedt szívem! ne vágyj ölelni halálod Hogy boldogabbak közt helyed nem találod (1811 k. Dukai Takách Judit 8117020, 78) | csüggedt lelkem éji bánatára Nem mosolyg le szép remény sugára (1843 Kunoss Endre 8260012, 61) | Csüggedt s borult kedélyállapotomhoz ép e robinzoni helyzet illett (1862 e. Szemere Bertalan 8437006, 9) | a csüggedt, kétségbeesett hangulatról (1913 Braun Róbert 9072001, 26) | csüggedt létérzésének (1986 Rónay László–R. Takács Olga CD53).

1b. (irod) ’csüggedést, csüggedtséget tükröző 〈arc, tekintet stb.〉, ill. ezt az érzést kifejező 〈megnyilatkozás, mű stb.〉’ ❖ Csüggedt arcnak halaványa (1814 Kölcsey Ferenc CD01) | fehér hajfürtei s csüggedt tekintete sokkal mélyebb gyászra mutatának, mint az, mely ruháin látszott (1838 Vörösmarty Mihály C4538, 72) | Balsorsomat méltón zenélték A méla, csüggedt dallamok (1877 Komjáthy Jenő CD01) | csüggedt mosolyában (1901–1902 Kosztolányi Dezső CD01) | Csüggedt szemmel (1933 Babits Mihály CD01) | [Szabó Magda háború utáni vers]köteteinek alaphangja csüggedt és keserű: nem tud szabadulni az átélt borzalmak emlékétől (1986 Rónay László CD53).

1c. (vál) ’csüggedtséggel, lehangoltsággal vegyes 〈negatív érzés, érzelem〉’ ❖ [a szepesi nép] azon csüggedt levertségből, mellybe a kassai ütközet szerencsétlen kimenetele s egyéb körülmények ejtették, felocsúlt (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | Az [asszony] arczán fájdalom volt és csüggedt félelem (1912 Móricz Zsigmond C3211, 43) | amikor a politikusok a csüggedt bizonytalanság állapotába kerülnek […], akkor kétségbeesetten elkezdenek eldobott reformötletek után kotorászni a „kukában” (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (irod) ’csüggedtséget, levertséget okozó, árasztó, ill. reménytelenséggel, levertséggel teli 〈időszak, hely stb.〉’ ❖ Néztem, s lassan szivemre tódult minden, Minden, ami egy csüggedt órán fájhat (1913 Tóth Árpád CD01) | Csillogó szellem, villámok ura, szállj le a föld csüggedt tájaira! (1933 Gulyás Pál 9198014, 55) | a csüggedt század egy új attitüdje (1934 Babits Mihály 9014135, 81) | [1930-ban a Népszava] egyre csüggedtebb híreket közölt (1997 Ormos Mária CD17).

3. (irod) ’tartását vesztett, lankadtan lehajló, lekonyuló 〈fej, növényi rész〉’ ❖ Csüggedt bimbók éledeznek A kisült virányokon (1830 e. Kisfaludy Károly CD01) | Levél, szirom ha csüggedt, halavány, És szomjuság epeszti a kehelyt, Kicsíny a csepp, mit a nap hajnalán A szánó ég szül és a földre ejt (1863 Tompa Mihály CD01) | De te, Uram, azért védőpajzsom vagy, te vagy dicsőségem, csüggedt fejem fölemeled (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

4. (rég, ritk) ’erőtlen, csökkent, gyengült 〈pozitív érzelem〉’ ❖ Csüggedt reménységek szikráit éleszti (1794 Csokonai Vitéz Mihály C6223, 92) | Nejének fölhivása Herbst ur csüggedt bátorságát ujra föléleszté (1868 Vértesi Arnold C4454, 140).

J: csüggeteg.

Vö. CzF. ~, csüggedten; ÉrtSz.; TESz. csüggeszt; ÉKsz.

csüggedett lásd csüggedt
csüggedt melléknévi igenév és melléknév
csüggedett 12B (rég)
I. melléknévi igenévcsügged.
II. melléknév 12B
1.
reményvesztett, lehangolt, levert 〈személy, csoport〉
?
Tsüggetten fogni a’ dolgot
(1784 Baróti Szabó Dávid)
Harmadnap eljött. Még csüggedettebb volt: semmi sikere nem volt menetelének
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
[az új fővezér] csodát mívelt azzal a meghasonlott, csüggedt sereggel, melyet átvett
(1886 Szilágyi Sándor)
hogyha a szomorú, csüggedt ember mosolyt erőltet arcára, akkor gyakran belül is földerül és megenyhül
(1933 Kosztolányi Dezső)
Végeláthatatlan folyosókon araszolgat mind csüggedtebben, miközben tudja, hogy a bezárt ajtók mögött a telefonok nem neki csörömpölnek
(1990 Fáber András)
1a. (vál)
ilyen személyhez tartozó, rá jellemző
Csüggedt szívem! ne vágyj ölelni halálod Hogy boldogabbak közt helyed nem találod
(1811 k. Dukai Takách Judit)
csüggedt lelkem éji bánatára Nem mosolyg le szép remény sugára
(1843 Kunoss Endre)
Csüggedt s borult kedélyállapotomhoz ép e robinzoni helyzet illett
(1862 e. Szemere Bertalan)
a csüggedt, kétségbeesett hangulatról
(1913 Braun Róbert)
csüggedt létérzésének
(1986 Rónay László–R. Takács Olga)
1b. (irod)
csüggedést, csüggedtséget tükröző 〈arc, tekintet stb.〉, ill. ezt az érzést kifejező 〈megnyilatkozás, mű stb.〉
Csüggedt arcnak halaványa
(1814 Kölcsey Ferenc)
fehér hajfürtei s csüggedt tekintete sokkal mélyebb gyászra mutatának, mint az, mely ruháin látszott
(1838 Vörösmarty Mihály)
Balsorsomat méltón zenélték A méla, csüggedt dallamok
(1877 Komjáthy Jenő)
csüggedt mosolyában
(1901–1902 Kosztolányi Dezső)
Csüggedt szemmel
(1933 Babits Mihály)
[Szabó Magda háború utáni vers]köteteinek alaphangja csüggedt és keserű: nem tud szabadulni az átélt borzalmak emlékétől
(1986 Rónay László)
1c. (vál)
csüggedtséggel, lehangoltsággal vegyes 〈negatív érzés, érzelem〉
[a szepesi nép] azon csüggedt levertségből, mellybe a kassai ütközet szerencsétlen kimenetele s egyéb körülmények ejtették, felocsúlt
(1848 Kossuth Hírlapja)
Az [asszony] arczán fájdalom volt és csüggedt félelem
(1912 Móricz Zsigmond)
amikor a politikusok a csüggedt bizonytalanság állapotába kerülnek […], akkor kétségbeesetten elkezdenek eldobott reformötletek után kotorászni a „kukában”
(1997 Magyar Hírlap)
2. (irod)
csüggedtséget, levertséget okozó, árasztó, ill. reménytelenséggel, levertséggel teli 〈időszak, hely stb.〉
Néztem, s lassan szivemre tódult minden, Minden, ami egy csüggedt órán fájhat
(1913 Tóth Árpád)
Csillogó szellem, villámok ura, szállj le a föld csüggedt tájaira!
(1933 Gulyás Pál)
a csüggedt század egy új attitüdje
(1934 Babits Mihály)
[1930-ban a Népszava] egyre csüggedtebb híreket közölt
(1997 Ormos Mária)
3. (irod)
tartását vesztett, lankadtan lehajló, lekonyuló 〈fej, növényi rész〉
Csüggedt bimbók éledeznek A kisült virányokon
(1830 e. Kisfaludy Károly)
Levél, szirom ha csüggedt, halavány, És szomjuság epeszti a kehelyt, Kicsíny a csepp, mit a nap hajnalán A szánó ég szül és a földre ejt
(1863 Tompa Mihály)
De te, Uram, azért védőpajzsom vagy, te vagy dicsőségem, csüggedt fejem fölemeled
(1996 Katolikus Biblia ford.)
4. (rég, ritk)
erőtlen, csökkent, gyengült 〈pozitív érzelem〉
Csüggedt reménységek szikráit éleszti
(1794 Csokonai Vitéz Mihály)
Nejének fölhivása Herbst ur csüggedt bátorságát ujra föléleszté
(1868 Vértesi Arnold)
Vö. CzF. ~, csüggedten; ÉrtSz.; TESz. csüggeszt; ÉKsz.

Beállítások