csűg (3C1) l. csüd

csüd fn 3C1csőd (rég) , csűg (nyj)

1. (Áll is) ’a ló, ill. 〈az állattan, ill. az állattenyésztők nyelvében:〉 egyéb patás állatok és a kutya lábvégeinek bőrrel borított, első ujjperce’ ❖ Homlokán, és az Hasán egy kis Fejérség láttzik, az Jobb Lábán Csongban meg vagyon vágva (1789 Magyar Nyelv C5857, 371) | [a lónál a kapta nevű] csontbetegség a’ csüd’ vagy pártacsont’ izesülésén vagy benne fészkel (1846 Mihálka Antal ford.–Wagenfeld 8310010, 58) | Medveláb, igy nevezik a lónál és a szarvasmarhánál a nagyon hajlott csüdöt. Ez gyenge (1896 PallasLex. CD02) | véres a fű, de a mancsa is, csüdje is az ünőnek (1916 Laczkó Géza CD10) | [az ún. mongolgazella] hasoldala, valamint combjainak belső oldala a csüdig fehérek (1929 Az állatok világa ford. CD46) | Vízben jár csüdig a ló (1963 Csoóri Sándor 9090026, 133) | A fiatal kutyáknak kezdetben nem szabad megengedni, hogy túl sokat kapaszkodjanak vagy ugorjanak, mielőtt vállizmaik teljesen kifejlődtek volna. A vállízületek és a csüd ugyanis komoly károsodást szenvedhet, amikor az állat földet ér (1992 Szinák János–Veress István CD59).

2. (Sp is, biz is) ’emberi lábfej felső, domború része’ ❖ Ezidei nyelvtisztitó pályázatunk eredménye: lelátó (tribűn), csüd (rüszt), kezez (hand-et, kézihibát vét) (1938 Nemzeti Sport dec. 23. C7077, 5) | Két év múlva ismét előttem ültél, lefeszített csüdödet vizsgálgatva (1969 Konrád György 9351003, 229) | Külön fejezetekben tekinti át a szerző a labdakezelés technikáit (passzolás, rúgás belsővel, külsővel, csüddel, fejelés, a labda átvétele, továbbítása, vezetése és megállítása stb.) (1996 Új Könyvek CD29).

3. (Áll) ’a madár lábának azon szakasza, amelynek belső vázát a lábtő- és lábközépcsontokból összeolvadt, statikailag egységes csont képezi’ ❖ [az uhut] csüdjeit marokba szorítva a karon hordják (1893 PallasLex. CD02) | [a csuklyás keselyű] csüdje meztelen, kékes; karma erős, de nem éles, inkább megállásra alkalmatos (1901 Herman Ottó 8183002, 95) | [A pintyféléknél] a csűd hátsó részén a pikkelyek síma lemezzé forrtak össze, elől azonban pikkelyes (1933 Az állatok világa ford. CD46) | a szűk gyűrűn a madár ujjai már nem férnek át, így az a csüdre nem húzható fel (1998 Tények könyve CD37).

4. (rég) ’〈kéz- és lábizületek csontos, kidudorodó részének megnevezéseként〉’ ❖ tsöd [=] boka, tsög, bötk (1784 Kisded szótár C0815, 83) | Tsöd: tsüd, apró, gombolyü tsont, kezekbenn, és lábakbann (1792 Kisded szótár C0816, 249).

5. (rég, nyj) ’elejtett, levágott v. elhullott állat csontja, ill. húsa’ ❖ Tsűd, v. Tsűg: (Erd.) Döglött marhának el maradott tsontja (1836 Magyar–diák szókönyv C5407, 231) | Csűg, vadtól elkárosodott marhának a’ tett’ helyén maradt ízekje. […] Székely szó (1838 Magyar tájszótár C6656, 82) | [a] csalétket a csügg (a leütött szarvasmarha maradék húsa, amelyre a medve visszajár) mellé tették ki (1982 NéprajziLex. CD47).

5a. (/nyj) ’állati csont, es. fadarab mint gyermekek játékszere, ill. az ezt eszközül használó játéktevékenység’ ❖ [A játékban] az ersſebb vagy meſzſzebb ütötte a’ csüdöt; vagy tovább baktatta furkóját (1786 Dugonics András 7087013, 206) | Csűdöt hántak a’ legénycsek [= fiatal legények], vagy karikát kergettek (1807 Dugonics András ford.–Voltaire C1486, 65) | A játékot [ti. a csüdözést] lehet páros csűddel és magányos csűddel játszani (1939 Herkely Károly C6858, 94) | Más játékom nem is volt soha, csak két csüdem, amit nagyapám hozott tavasszal a sintértelepről (1967 Kamjén István 9299002, 22) | csűdözés, csűd: apró kocsonyacsontokkal, csűdökkel való [játék] (1977 NéprajziLex. CD47).

6. (rég, ritk, Növ) ’az északi félteke mérsékelt égövi területein honos, vastag gyökerű, sárga, lila, kék v. vöröses pillangós virágú lágy szárú növény, es. cserje, amelynek egyes fajait sarlószerűen meggörbült, madárkaromra emlékeztető hüvelytermés jellemzi’ ❖ Tsőd Bóka Astragalus (1813 Diószegi Sámuel C5316, 393).

ÖE: ~íz.

Vö. CzF. csűd, csüg vagy csűg; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. csög⁴, ~

csűg lásd csüd
csüd főnév 3C1
csőd 3C1 (rég)
csűg 3C1 (nyj)
1. (Áll is)
a ló, ill. 〈az állattan, ill. az állattenyésztők nyelvében:〉 egyéb patás állatok és a kutya lábvégeinek bőrrel borított, első ujjperce
Homlokán, és az Hasán egy kis Fejérség láttzik, az Jobb Lábán Csongban meg vagyon vágva
(1789 Magyar Nyelv)
[a lónál a kapta nevű] csontbetegség a’ csüd’ vagy pártacsont’ izesülésén vagy benne fészkel
(1846 Mihálka Antal ford.Wagenfeld)
Medveláb, igy nevezik a lónál és a szarvasmarhánál a nagyon hajlott csüdöt. Ez gyenge
(1896 PallasLex.)
véres a fű, de a mancsa is, csüdje is az ünőnek
(1916 Laczkó Géza)
[az ún. mongolgazella] hasoldala, valamint combjainak belső oldala a csüdig fehérek
(1929 Az állatok világa ford.)
Vízben jár csüdig a ló
(1963 Csoóri Sándor)
A fiatal kutyáknak kezdetben nem szabad megengedni, hogy túl sokat kapaszkodjanak vagy ugorjanak, mielőtt vállizmaik teljesen kifejlődtek volna. A vállízületek és a csüd ugyanis komoly károsodást szenvedhet, amikor az állat földet ér
(1992 Szinák János–Veress István)
2. (Sp is, biz is)
emberi lábfej felső, domború része
Ezidei nyelvtisztitó pályázatunk eredménye: lelátó (tribűn), csüd (rüszt), kezez (hand-et, kézihibát vét)
(1938 Nemzeti Sport dec. 23.)
Két év múlva ismét előttem ültél, lefeszített csüdödet vizsgálgatva
(1969 Konrád György)
Külön fejezetekben tekinti át a szerző a labdakezelés technikáit (passzolás, rúgás belsővel, külsővel, csüddel, fejelés, a labda átvétele, továbbítása, vezetése és megállítása stb.s a többi)
(1996 Új Könyvek)
3. (Áll)
a madár lábának azon szakasza, amelynek belső vázát a lábtő- és lábközépcsontokból összeolvadt, statikailag egységes csont képezi
[az uhut] csüdjeit marokba szorítva a karon hordják
(1893 PallasLex.)
[a csuklyás keselyű] csüdje meztelen, kékes; karma erős, de nem éles, inkább megállásra alkalmatos
(1901 Herman Ottó)
[A pintyféléknél] a csűd hátsó részén a pikkelyek síma lemezzé forrtak össze, elől azonban pikkelyes
(1933 Az állatok világa ford.)
a szűk gyűrűn a madár ujjai már nem férnek át, így az a csüdre nem húzható fel
(1998 Tények könyve)
4. (rég)
〈kéz- és lábizületek csontos, kidudorodó részének megnevezéseként〉
tsöd [=] boka, tsög, bötk
(1784 Kisded szótár)
Tsöd: tsüd, apró, gombolyü tsont, kezekbenn, és lábakbann
(1792 Kisded szótár)
5. (rég, nyj)
elejtett, levágott v. elhullott állat csontja, ill. húsa
Tsűd, v.vagy Tsűg: (Erd.Erdély) Döglött marhának el maradott tsontja
(1836 Magyar–diák szókönyv)
Csűg, vadtól elkárosodott marhának a’ tett’ helyén maradt ízekje. […] Székely szó
(1838 Magyar tájszótár)
[a] csalétket a csügg (a leütött szarvasmarha maradék húsa, amelyre a medve visszajár) mellé tették ki
(1982 NéprajziLex.)
5a. (/nyj)
állati csont, es. fadarab mint gyermekek játékszere, ill. az ezt eszközül használó játéktevékenység
[A játékban] az ersſebb vagy meſzſzebb ütötte a’ csüdöt; vagy tovább baktatta furkóját
(1786 Dugonics András)
Csűdöt hántak a’ legénycsek [= fiatal legények], vagy karikát kergettek
(1807 Dugonics András ford.Voltaire)
A játékot [ti. a csüdözést] lehet páros csűddel és magányos csűddel játszani
(1939 Herkely Károly)
Más játékom nem is volt soha, csak két csüdem, amit nagyapám hozott tavasszal a sintértelepről
(1967 Kamjén István)
csűdözés, csűd: apró kocsonyacsontokkal, csűdökkel való [játék]
(1977 NéprajziLex.)
6. (rég, ritk, Növ)
az északi félteke mérsékelt égövi területein honos, vastag gyökerű, sárga, lila, kék v. vöröses pillangós virágú lágy szárú növény, es. cserje, amelynek egyes fajait sarlószerűen meggörbült, madárkaromra emlékeztető hüvelytermés jellemzi
Tsőd Bóka Astragalus
(1813 Diószegi Sámuel)
ÖE: csüdíz
Vö. CzF. csűd, csüg vagy csűg; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. csög, ~

Beállítások