csüggedett (12B) l. csüggedt
csüggedt mn-i ign és mn csüggedett (rég)
I. mn-i ign → csügged.
II. mn 12B
1. ’reményvesztett, lehangolt, levert 〈személy, csoport〉’ ❖ ? Tsüggetten fogni a’ dolgot (1784 Kisded szótár C0815, 103) | Harmadnap eljött. Még csüggedettebb volt: semmi sikere nem volt menetelének (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102003, 556) | [az új fővezér] csodát mívelt azzal a meghasonlott, csüggedt sereggel, melyet átvett (1886 Szilágyi Sándor CD55) | hogyha a szomorú, csüggedt ember mosolyt erőltet arcára, akkor gyakran belül is földerül és megenyhül (1933 Kosztolányi Dezső 9359111, 184) | Végeláthatatlan folyosókon araszolgat mind csüggedtebben, miközben tudja, hogy a bezárt ajtók mögött a telefonok nem neki csörömpölnek (1990 Fáber András 2011003, 13).
1a. (vál) ’ilyen személyhez tartozó, rá jellemző’ ❖ Csüggedt szívem! ne vágyj ölelni halálod Hogy boldogabbak közt helyed nem találod (1811 k. Dukai Takách Judit 8117020, 78) | csüggedt lelkem éji bánatára Nem mosolyg le szép remény sugára (1843 Kunoss Endre 8260012, 61) | Csüggedt s borult kedélyállapotomhoz ép e robinzoni helyzet illett (1862 e. Szemere Bertalan 8437006, 9) | a csüggedt, kétségbeesett hangulatról (1913 Braun Róbert 9072001, 26) | csüggedt létérzésének (1986 Rónay László–R. Takács Olga CD53).
1b. (irod) ’csüggedést, csüggedtséget tükröző 〈arc, tekintet stb.〉, ill. ezt az érzést kifejező 〈megnyilatkozás, mű stb.〉’ ❖ Csüggedt arcnak halaványa (1814 Kölcsey Ferenc CD01) | fehér hajfürtei s csüggedt tekintete sokkal mélyebb gyászra mutatának, mint az, mely ruháin látszott (1838 Vörösmarty Mihály C4538, 72) | Balsorsomat méltón zenélték A méla, csüggedt dallamok (1877 Komjáthy Jenő CD01) | csüggedt mosolyában (1901–1902 Kosztolányi Dezső CD01) | Csüggedt szemmel (1933 Babits Mihály CD01) | [Szabó Magda háború utáni vers]köteteinek alaphangja csüggedt és keserű: nem tud szabadulni az átélt borzalmak emlékétől (1986 Rónay László CD53).
1c. (vál) ’csüggedtséggel, lehangoltsággal vegyes 〈negatív érzés, érzelem〉’ ❖ [a szepesi nép] azon csüggedt levertségből, mellybe a kassai ütközet szerencsétlen kimenetele s egyéb körülmények ejtették, felocsúlt (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | Az [asszony] arczán fájdalom volt és csüggedt félelem (1912 Móricz Zsigmond C3211, 43) | amikor a politikusok a csüggedt bizonytalanság állapotába kerülnek […], akkor kétségbeesetten elkezdenek eldobott reformötletek után kotorászni a „kukában” (1997 Magyar Hírlap CD09).
2. (irod) ’csüggedtséget, levertséget okozó, árasztó, ill. reménytelenséggel, levertséggel teli 〈időszak, hely stb.〉’ ❖ Néztem, s lassan szivemre tódult minden, Minden, ami egy csüggedt órán fájhat (1913 Tóth Árpád CD01) | Csillogó szellem, villámok ura, szállj le a föld csüggedt tájaira! (1933 Gulyás Pál 9198014, 55) | a csüggedt század egy új attitüdje (1934 Babits Mihály 9014135, 81) | [1930-ban a Népszava] egyre csüggedtebb híreket közölt (1997 Ormos Mária CD17).
3. (irod) ’tartását vesztett, lankadtan lehajló, lekonyuló 〈fej, növényi rész〉’ ❖ Csüggedt bimbók éledeznek A kisült virányokon (1830 e. Kisfaludy Károly CD01) | Levél, szirom ha csüggedt, halavány, És szomjuság epeszti a kehelyt, Kicsíny a csepp, mit a nap hajnalán A szánó ég szül és a földre ejt (1863 Tompa Mihály CD01) | De te, Uram, azért védőpajzsom vagy, te vagy dicsőségem, csüggedt fejem fölemeled (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).
4. (rég, ritk) ’erőtlen, csökkent, gyengült 〈pozitív érzelem〉’ ❖ Csüggedt reménységek szikráit éleszti (1794 Csokonai Vitéz Mihály C6223, 92) | Nejének fölhivása Herbst ur csüggedt bátorságát ujra föléleszté (1868 Vértesi Arnold C4454, 140).
J: csüggeteg.
Vö. CzF. ~, csüggedten; ÉrtSz.; TESz. csüggeszt; ÉKsz.