dacol ige 1a
1. tn (/kissé vál) ’önfejű, makacs természete v. sértett önérzete miatt (kitartóan) ellenszegül vkinek, vminek’ ❖ daczolok tovább is az egész világgal (1838 Szigligeti Ede C3994, 19) | Daczoltál, ’S ezen hibádért most méltán lakolsz (1854 Vörösmarty Mihály ford.–Shakespeare 8524417, 152) | Ne mondja, ki látja vér daczol a vérnek: Etele és Buda együve nem férnek (1862–1863 Arany János C0639, 101) | Nem láttam e pokol minden körénél Az Isten ellen daczoló ily lelket (1883 Szász Károly² ford.–Dante C3835, 360) | Molnár Ferenc hősei mindíg ilyenek voltak, a szokvány-erkölccsel dacoló, de nem forradalmi lázadók (1921 Kosztolányi Dezső 9359443, 111) | Egész Európa félte Henrik hatalmát, csupán egy ember mert vele dacolni: Becket Tamás (2000 Bárány Attila CD17).
1a. (vál) ’〈vmely nehézséggel, akadállyal, ellenséges erővel〉 bátran küzd, szembeszáll vki’ ❖ Igen, igen! viselni fogom a kinzó sorsnak ónsulyát; vele daczolni úgy is kábaság leendne (1836 Táncsics Mihály 8463007, 5) | Sokáig daczoltak a ravaszság és tulerő ellen (1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.–Gerstäcker C0550, 78) | Nagy garaboncás, a széllel dacolva Üzöd a jövőt és a messzeséget, Belésirván a lelked a dalodba (1908 Juhász Gyula¹ 9284103, 166) | A két szuperhős természetesen dacol a legszörnyűbb veszedelmekkel is (1997 Új Könyvek CD29).
1b. (vál) ’vmi vmely ellene ható erő ellenére is a helyén v. épségben, romlatlan állapotban marad, ellenáll vminek’ ❖ [fiam] műveit királyi képcsarnokokban függve, daczolni látni idővel és mulandósággal, mennyei érzés fogna lenni! (1825 Fáy András¹ 8139002, 323) | Az aldunai lázadás legfőbb fészke szét van rombolva, s a mi még hátra van, nem fog soká daczolni vitéz seregeinknek (1849 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | Anglia alkotmánya mint százados harcok s százados nehéz munka eredménye, mint megingathatatlan ércszikla dacolt az idők viharaival (1893 PallasLex. CD02) | [Elvira] tűrhetetlen fejfájásról panaszkodik, ami dacol minden fájdalomcsillapítóval (1957 Benedek István 9041011, 354).
2. ts (rég) ’〈káros, pusztító hatást〉 kivéd, elhárít, ellenáll neki’ ❖ azután esőt ’s szelet daczoló gazalt raka belőle (1836 Vajda Péter ford.–Campe C4672, 107) | Szelid a’ rózsa, ő […] daczolja az időt (1838 Taubner Károly ford.–Anakreón C4098, 62) | Halál! – Ezerszer is daczoltam őt, – És most, ah most, előtte reszketek! (1840 Ney Ferenc 8335001, 21) | [a demokrácia] elfoglalhatja rangját azon hatalmak közt, melyeket többé kérdésbe sem von senki, s melyek utoljára azonosítják magokkal a sokáig dacolt elemeket (1861 Arany János C6505, 323).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dacos; ÉKsz.; ÚMTsz.