dadog ige 2a
1. tn ’〈a beszédritmus (alkalomszerű) zavara miatt〉 úgy beszél, hogy a szavak vmelyik, rendsz. első hangját v. szótagját, olykor az egyes szavakat akadozva, egyszer v. többször megismételve mondja’ ❖ Dadogok: Lingua haesito (1810 Végtagokra szedett szótár C3748, 22) | Zászlóaljunknál a zászlótartó Ilosvay Laci volt, gyönyörű szál legény, de dadogott (1879 Teleki Sándor 8474002, 94) | Kukora nekifohászkodott s nagy lélekzetvétellel kezdett dadogni: – Megette a kkk kakasomat (1922 Móricz Zsigmond 9462054, 86) | Szenvedélyes szónok, jóllehet, elég nehézkesen beszél, akadozva, szinte dadogva (1957 Benedek István 9041010, 313).
1a. ts ’így mond vmit’ ❖ – Va-va-van ne-ne-nekem! – dadogja Sükey (1879 Teleki Sándor 8474002, 94) | az a burleszk mellékzöngéje volt a Dundi dadogásának, hogy a szó elé mindig dadogott egy mássalhangzót, és pedig nem azt a mássalhangzót, amelyikkel az az előirányzott szó kezdődött (1927 Szép Ernő 9665043, 85) | – Háááom óóóát dolgoztam egy köpenyen – dadogta Tukics bácsi, fekete bársonyhajtókás, molyette kabátban. – Hét ööötvenért… (1966 Jókai Anna C6465, 228).
2. tn (átv is) ’〈zavarában, bizonytalanságában stb.〉 alig érthetően, akadozva, összefüggéstelenül beszél (vmiről), hebeg’ ❖ Törvényről dadogott (1788 Gvadányi József C1936, 5) | Hogyha hozzá szóltál, rád meredt, megborzadt, S dadogott, mint hogyha akkor ébredt volna (1849 k. Madách Imre 8284040, 205) | az író szavának otthonául szánt színház újra az előbb némán, most már hangosan dadogó filmművészet fölé magasodhatik (1934 Rédey Tivadar CD10) | Kérem, én nem neheztelek magára, de most már szeretném tudni, miért dadog itt nekem (1960 Magyar Nemzet nov. 22. C0355, 7) | [az] apja jól beszél németül és latinul, tűrhetően franciául, de ha szlovákul kell megszólalnia, csak dadog (1981 Grendel Lajos 1060001, 29).
2a. ts ’így mond vmit’ ❖ sírva dadogom annak bámúlásomot, a’ ki a’ földet teremtette (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2549, 32) | ifiuságában huszonnégy nyelvet tudot, mely lehetet ugy, mint mikor a szorult magyar vásárban dadogja a Thót embernek: Hé? donyez toto deszkú (1802 Bessenyei György¹ 7044042, 78) | – Jaj, csak a csókot ne kívánja, mert én meghalnék szégyenletemben – dadogta csendesen, szép fejét féloldalra hajtva, mintha el volna törve –, inkább leszek, nem bánom… A felesége (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04) | Várt még, fülén a kagylóval, mikor különvonalon a minisztérium jelentkezett. A miniszter titkára hívta. Jóságos isten! Dadogott néhány szót, s pár pillanatnyi türelmet kért (1972 Bárány Tamás 9029001, 166).
3. tn (rég) ’〈kisgyermek〉 a beszédkészség azon fokán áll, ill. úgy beszél, hogy hangcsoportokat v. egy-egy szót összefüggéstelenül, tökéletlen hangképzéssel mond(ogat), gagyog’ ❖ Magyar nyelven kezdtem dadogni ’s beszélni, Mihelyt a’ nyelvemmel tanítottak élni (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 439) | A’ lyányom nő és csúsz ’s dadogni kezd (1808 Kazinczy Ferenc C2559, 118) | a kisded figyel, ösztönszerüleg dadog, kérdez, – végre beszél (1855 Rónay Jácint 8396008, 282).
3a. ts (rég) ’így mond vmit’ ❖ gyermekek is majd dadogják Boldog születésedet (1809 Dessewffy József C2559, 260).
3b. tn (rég) ’〈felnőtt〉 ezt utánzó v. erre emlékeztető módon beszél, gügyög’ ❖ Engemet el-akarſz-kldeni, hogy mind oſztánn vele dadoghaſsál, katzongathaſsál, bibeldhessél (1808 Holosovszky Imre C2096, 88) | járj mezőn, Ligetbe’ Náncsiddal, s kirendelt Tájba’ dadogj vele estvelenkint (1820 Vitkovics Mihály C4529, 63).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.