dag¹ fn 3A1 (rég)

1. (a) dagály(kor emelkedő víztömeg)’ ❖ az Ebbe Tengere naponként ide veszi dagját, ’s meg le apad (1807 Farkas Ferenc ford. C1694, 40) | [a híd hossza] 327 láb, ’s a’ hidösvény magassága a’ viz fölött dag vagy emelkedet idején mintegy 15 láb (1834 Garasos Tár 8625002, 90).

2. (Orvos is) ’Daganat.’

2a. ’〈ember v. állat testé(be)n:〉 külső (fizikai) hatás, gyulladás stb. következtében kialakuló dudor, duzzanat’ ❖ Maga ki-fakaſztá mérges sebje’ dagát (1782 Pálóczi Horváth Ádám C2112, 34) | Dag, daganat; die Geschwulst; tumor (1834 Szófüzér C2854, 15) | [a lépfenében szenvedő lovaknál] csomók támadnak a’ bőr alatt; a’ dagok többnyire félig emelkedettek, nagyobb zsebóra nagyságuak, néha ökölnyiek (1846 Mihálka Antal ford.–Wagenfeld 8310008, 4).

2b. ’a szervezet megváltozott sejtjeinek irreverzibilis burjánzása következtében kialakuló, a környezetétől elhatárolódó, rendsz. saját érellátással rendelkező szövetszaporulat, tumor’ ❖ ? Bujakóros dag az agyban, rögtöni halál, bonczolat (1877 Magyar írók élete CD27) | rosszindulatu dag-ot kap (1936 Szabó Dezső 9623006, 10).

3. (ritk) ’büszkeség, gőg’ ❖ földmivelésre s iparra is magát Nem örömest adja, mert az sértné dagát (1857 Fáy András¹ C1706, 39).

Vö. CzF.

dag¹ főnév 3A1 (rég)
1.
(a) dagály(kor emelkedő víztömeg)
az Ebbe Tengere naponként ide veszi dagját, ’s meg le apad
(1807 Farkas Ferenc ford.)
[a híd hossza] 327 láb, ’s a’ hidösvény magassága a’ viz fölött dag vagy emelkedet idején mintegy 15 láb
(1834 Garasos Tár)
2. (Orvos is)
Daganat.
2a.
〈ember v. állat testé(be)n:〉 külső (fizikai) hatás, gyulladás stb. következtében kialakuló dudor, duzzanat
Maga ki-fakaſztá mérges sebje’ dagát
(1782 Pálóczi Horváth Ádám)
Dag, daganat; die Geschwulst; tumor
(1834 Szófüzér)
[a lépfenében szenvedő lovaknál] csomók támadnak a’ bőr alatt; a’ dagok többnyire félig emelkedettek, nagyobb zsebóra nagyságuak, néha ökölnyiek
(1846 Mihálka Antal ford.Wagenfeld)
2b.
a szervezet megváltozott sejtjeinek irreverzibilis burjánzása következtében kialakuló, a környezetétől elhatárolódó, rendsz. saját érellátással rendelkező szövetszaporulat, tumor
?
Bujakóros dag az agyban, rögtöni halál, bonczolat
(1877 Magyar írók élete)
rosszindulatu dag-ot kap
(1936 Szabó Dezső)
3. (ritk)
büszkeség, gőg
földmivelésre s iparra is magát Nem örömest adja, mert az sértné dagát
(1857 Fáy András¹)
Vö. CzF.

Beállítások