absztrakt mn 12A3 (vál)

1. ’elvont, elvonatkoztatott, elméleti’ ❖ Nyelve inkább bőv az absztrakt, mint az erős érzéki jelentésű szókban (1814–1815 Kölcsey Ferenc 8253047, 884) | A bűnvádi eljárás nem támaszkodhatik az abstract bizonyosságra (1887 Akadémiai Értesítő C0365, 227) | A fogalmak – a hagyományos logika tanítása szerint – ontológiai különbségük alapján konkrét és absztrakt fogalmakra oszthatók fel (1982 Szende Tamás 2029003, 522).

1a. (pejor) ’elvontsága, elméleti volta miatt nehezen érthető’ ❖ Sokszor olyan absztrakt mondásai vannak, hogy elhűl bennem a vér (1969 Csurka István 9096003, 146) | egy hatalmas szabadtéri színpadon népszínházat kell csinálni, nem lehet nagyon absztrakt hatásokat alkalmazni (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. (Műv) ’a természeti jelenségek tárgyias ábrázolásával tudatosan felhagyó, csak a színek, vonalak és formák kölcsönhatására építő (nonfiguratív) 〈művészeti irányzat〉, ill. ezt követő, ehhez az irányzathoz tartozó 〈alkotó v. műalkotás〉 v. arra jellemző 〈ábrázolásmód, formanyelv〉’ ❖ Némely festők még sietve vitték vázlataikat a tűzfalak alá, s eközben oly szerencsétlenül forditották meg a hónuk alatt elhelyezett absztrakt kompoziciót, hogy menten klasszikus naturalizmussá változott (1922 Barta Sándor 9034003, 21) | a korszellemben gyökerező intuitív felismerés […] jelentősen előmozdította a „tárgy nélküli”, más szóval „tárgyiatlan”, „absztrakt” festészet megszületését (1925 Moholy-Nagy László 1110002, 13) | a posztimpresszionizmus és az absztrakt formanyelv szintéziséből kialakított új értelmű valóságábrázolás (1974 Népszava jan. 25. C7439, 4) | Vajda [Lajos] akkor válik teljes egészében absztrakt művésszé, amikor […] eltűnnek a kulturális tradíciók, […], s ilyeténképp értelmetlenné válnak a hagyomány legkülönbözőbb típusú jelképeinek elemzései (1989 György Péter 2039033, 104) | a figuratív és az absztrakt ábrázolás (2004 Népszabadság márc. 4. C7852, 11).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

absztrakt melléknév 12A3 (vál)
1.
elvont, elvonatkoztatott, elméleti
Nyelve inkább bőv az absztrakt, mint az erős érzéki jelentésű szókban
(1814–1815 Kölcsey Ferenc)
A bűnvádi eljárás nem támaszkodhatik az abstract bizonyosságra
(1887 Akadémiai Értesítő)
A fogalmak – a hagyományos logika tanítása szerint – ontológiai különbségük alapján konkrét és absztrakt fogalmakra oszthatók fel
(1982 Szende Tamás)
1a. (pejor)
elvontsága, elméleti volta miatt nehezen érthető
Sokszor olyan absztrakt mondásai vannak, hogy elhűl bennem a vér
(1969 Csurka István)
egy hatalmas szabadtéri színpadon népszínházat kell csinálni, nem lehet nagyon absztrakt hatásokat alkalmazni
(1995 Magyar Hírlap)
2. (Műv)
a természeti jelenségek tárgyias ábrázolásával tudatosan felhagyó, csak a színek, vonalak és formák kölcsönhatására építő (nonfiguratív) 〈művészeti irányzat〉, ill. ezt követő, ehhez az irányzathoz tartozó 〈alkotó v. műalkotás〉 v. arra jellemző 〈ábrázolásmód, formanyelv〉
Némely festők még sietve vitték vázlataikat a tűzfalak alá, s eközben oly szerencsétlenül forditották meg a hónuk alatt elhelyezett absztrakt kompoziciót, hogy menten klasszikus naturalizmussá változott
(1922 Barta Sándor)
a korszellemben gyökerező intuitív felismerés […] jelentősen előmozdította a „tárgy nélküli”, más szóval „tárgyiatlan”, „absztrakt” festészet megszületését
(1925 Moholy-Nagy László)
a posztimpresszionizmus és az absztrakt formanyelv szintéziséből kialakított új értelmű valóságábrázolás
(1974 Népszava jan. 25.)
Vajda [Lajos] akkor válik teljes egészében absztrakt művésszé, amikor […] eltűnnek a kulturális tradíciók, […], s ilyeténképp értelmetlenné válnak a hagyomány legkülönbözőbb típusú jelképeinek elemzései
(1989 György Péter)
a figuratív és az absztrakt ábrázolás
(2004 Népszabadság márc. 4.)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások