dajkál ts ige 1a

1. (kissé rég, átv is) ’〈csecsemőt, kisgyermeket〉(dajkaként) gondoz, nevel’ ❖ ? Elég é az a’ Kisdednek, hogy tet nagy ſzorgalommal táplállya, ’s dajkállya az Édes-Anya? (1796 Kiss József¹ 7180003, 65) | Privodán volt Behenczynek egy bizalmas vénasszonya, aki dajkálta valamikor (1894 Mikszáth Kálmán CD04) | [a Hüaszok] Dodonában a fiatal Bacchust dajkálták (1902 ÓkoriLex. CD28) | [A legújabb angol költőgeneráció] háborús nemzedék: […] az első világháború dajkálta őket, hogy katonái legyenek a másodiknak (1947 Fazekas László 2055019, 100).

1a. (tárgy n. is) (ritk) ’〈állat v. növény (nem saját) utódot〉 táplál(ékkal ellát), ill. gondoz’ ❖ az Opuntia-kaktusz, mely a karmintetveket dajkálja (1893 PallasLex. CD02) | A tűhalak és a csikóhalak hímjei szintén dajkálnak. Hasukon költőzacskó van s ebben hurcolják ivadékaikat, míg azok önállósítani nem tudják magukat (1927 TolnaiÚjLex. C5723, 128) | Néha szoptatós macskák segítségével is fölneveltek nyest-kölyköket, hiszen tudvalevő, hogy a macska szívesen dajkál idegen csemetéket is (1929 Az állatok világa ford. CD46).

1b. ’〈(arra rászoruló) élőlényt〉 megfelelően ellát, gondoskodik róla, törődik vele’ ❖ [A gyümölcsfákat] gyakran öntözteed-meg. Hogy ſzél, vagy melegek nékik ne ártſanak, Vagy hogy a’ ſeb miatt el-ne ſzáradgyanak, Igy kell öket dajkálni (1779 Miháltz István ford.–Vanière 7225008, 83) | Vagynak Kennek oda-haza lovai, úgy-e? vagynak ökrei, és tehenei, juhaji, ketskéji és ſertéssei: mind ezeket az állatokat, mikor egésségesek, ſzorgalmatos kézzel kell dajkállani (1792 Verseghy Ferenc ford.–Erdman 7254001, 6) | Az árvakot ne haggyátok, Özvegyinköt dajkájjátok (1862 Vadrózsák C2827, 104) | a Móric bátyánk által dajkált, fényes aprószőrű, fehér-fekete tarka malac volt a világ legelső „Szerencsemalaca” (1900 Váli Mari 8506004, 291) | sajnálni kezdte Ledóchowskát, ezt a sápadt, nagy szemű, szürke szemű, törékeny, csodálatos színésznőt, akibe csak szerelmesnek lehet lenni, akit igazság szerint mindenkinek dajkálnia kellene (1978 Spiró György 1143001, 120).

1c. (vál) ’〈arra érdemes dolgot〉 fennmaradásában, (ki)fejlődésében segít, támogat’ ❖ [a barátságot] a’ jelenlévő gyakorlás dajkálja, ’S a távollevőség’ kotzkáján próbálja (1784 Kreskay Imre C2816, 104) | Az országlásunk jussaihoz tartozik e nemzeti karaktert dajkálni, oltalmazni (1810 k. Verseghy Ferenc 7373013, 84) | az Oroszlány kávéház históriai nevezetességű hely, hol eszmék születnek, dajkáltatnak és naggyá növekednek (1879 Mikszáth Kálmán 8312065, 72) | A televízió öt filmet dajkált, a hat „filmgyári” stúdió ezzel szemben előrukkolt nyolc filmmel (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈csecsemőt, kisgyermeket〉(ringatva) babusgat, dédelget’ ❖ mért nem dajkálja karjain szülötte gyanánt (1842 Bodor Lajos C1131, 118) | [a kislánynak] az volt a legfőbb boldogsága, ha [a csecsemőt] titokban kezébe adta az öreg dada, hogy dajkálja néhány pillanatig (1910 Délmagyarország 2103001, 19) | [négy gyerek esetében] nincs idő elkényeztetni, elrontani őket. Soha nem dajkáltam egyiküket sem elalváskor, így lefekvéskor nem tiltakoznak (1997 Magyar Hírlap CD09).

2a. (vál) ’〈gondolatot, érzést stb.〉 ápol, dédelget, ill. forgat (magában)’ ❖ gyanút kezdünk titkon dajkálni magunkban (1805 Verseghy Ferenc CD01) | a trencsényi nap, a végzetteljes szerencsétlen ütközet […] a huzamosan dajkált terv foganatositásának véget vetett (1864 e. Szalay László CD57) | Reménység. Szünetlenül dajkáltam ezt a szót (1924 Kosztolányi Dezső C2752, 265) | olyan embernek ismerlek, aki […] elmélázik a tájon, és közben mindenféle természetfilozófiai gondolatokat dajkál az agyában (1999 Lakáskultúra CD39).

2b. (irod) ’féltve, gyengéden érint v. fog, ill. így kezel vmit’ ❖ Mihály dajkálva a dinnyét, buzgón beszélt (1897 Petelei István C3491, 203) | a tanulmányosabb könyveket este selyempapirosban dajkálva vitték haza (1930 Krúdy Gyula CD54) | Dajkáló kézzel vettem ki a tizes bankót s a négy kettest (1934 Tamási Áron 9701005, 113) | térdig leérő kabátja alatt mit dajkál? Egy megkezdett, de jól bedugaszolt, jól nyakonfogott pálinkás üveget (1956 Urbán Ernő 2005021, 83).

2c. (Sp, biz, pejor is) ’〈játékos labdát〉(túl) hosszú ideig magánál tart úgy, hogy nem ad tovább, nem lő kapura, ill. nem tudják tőle elvenni’ ❖ Játékosaink a félpályáig megpróbálták dajkálni a labdát, illetve miután a hazaiak mozogtak többet és célratörőbben, többnyire egyszerűen nem volt kinek passzolni (1995 Magyar Hírlap CD09) | [a rutinos csatár] dajkálja a labdát, aztán rendre megindul befelé (1998 Magyar Hírlap CD09).

Sz: dajkálás, dajkálat, dajkálódik.

Vö. CzF. ~, dajkáló²; ÉrtSz.; TESz. dajka; ÉKsz.; SzT. ~, dajkálhat

dajkál tárgyas ige 1a
1. (kissé rég, átv is)
〈csecsemőt, kisgyermeket〉 (dajkaként) gondoz, nevel
?
Elég é az a’ Kisdednek, hogy tet nagy ſzorgalommal táplállya, ’s dajkállya az Édes-Anya?
(1796 Kiss József¹)
Privodán volt Behenczynek egy bizalmas vénasszonya, aki dajkálta valamikor
(1894 Mikszáth Kálmán)
[a Hüaszok] Dodonában a fiatal Bacchust dajkálták
(1902 ÓkoriLex.)
[A legújabb angol költőgeneráció] háborús nemzedék: […] az első világháború dajkálta őket, hogy katonái legyenek a másodiknak
(1947 Fazekas László)
1a. (tárgy n. is) (ritk)
〈állat v. növény (nem saját) utódot〉 táplál(ékkal ellát), ill. gondoz
az Opuntia-kaktusz, mely a karmintetveket dajkálja
(1893 PallasLex.)
A tűhalak és a csikóhalak hímjei szintén dajkálnak. Hasukon költőzacskó van s ebben hurcolják ivadékaikat, míg azok önállósítani nem tudják magukat
(1927 TolnaiÚjLex.)
Néha szoptatós macskák segítségével is fölneveltek nyest-kölyköket, hiszen tudvalevő, hogy a macska szívesen dajkál idegen csemetéket is
(1929 Az állatok világa ford.)
1b.
(arra rászoruló) élőlényt〉 megfelelően ellát, gondoskodik róla, törődik vele
[A gyümölcsfákat] gyakran öntözteed-meg. Hogy ſzél, vagy melegek nékik ne ártſanak, Vagy hogy a’ ſeb miatt el-ne ſzáradgyanak, Igy kell öket dajkálni
(1779 Miháltz István ford.Vanière)
Vagynak Kennek oda-haza lovai, úgy-e? vagynak ökrei, és tehenei, juhaji, ketskéji és ſertéssei: mind ezeket az állatokat, mikor egésségesek, ſzorgalmatos kézzel kell dajkállani
(1792 Verseghy Ferenc ford.Erdman)
Az árvakot ne haggyátok, Özvegyinköt dajkájjátok
(1862 Vadrózsák)
a Móric bátyánk által dajkált, fényes aprószőrű, fehér-fekete tarka malac volt a világ legelső „Szerencsemalaca”
(1900 Váli Mari)
sajnálni kezdte Ledóchowskát, ezt a sápadt, nagy szemű, szürke szemű, törékeny, csodálatos színésznőt, akibe csak szerelmesnek lehet lenni, akit igazság szerint mindenkinek dajkálnia kellene
(1978 Spiró György)
1c. (vál)
〈arra érdemes dolgot〉 fennmaradásában, (ki)fejlődésében segít, támogat
[a barátságot] a’ jelenlévő gyakorlás dajkálja, ’S a távollevőség’ kotzkáján próbálja
(1784 Kreskay Imre)
Az országlásunk jussaihoz tartozik e nemzeti karaktert dajkálni, oltalmazni
(1810 k. Verseghy Ferenc)
az Oroszlány kávéház históriai nevezetességű hely, hol eszmék születnek, dajkáltatnak és naggyá növekednek
(1879 Mikszáth Kálmán)
A televízió öt filmet dajkált, a hat „filmgyári” stúdió ezzel szemben előrukkolt nyolc filmmel
(1996 Magyar Hírlap)
2.
〈csecsemőt, kisgyermeket〉 (ringatva) babusgat, dédelget
mért nem dajkálja karjain szülötte gyanánt
(1842 Bodor Lajos)
[a kislánynak] az volt a legfőbb boldogsága, ha [a csecsemőt] titokban kezébe adta az öreg dada, hogy dajkálja néhány pillanatig
(1910 Délmagyarország)
[négy gyerek esetében] nincs idő elkényeztetni, elrontani őket. Soha nem dajkáltam egyiküket sem elalváskor, így lefekvéskor nem tiltakoznak
(1997 Magyar Hírlap)
2a. (vál)
〈gondolatot, érzést stb.〉 ápol, dédelget, ill. forgat (magában)
gyanút kezdünk titkon dajkálni magunkban
(1805 Verseghy Ferenc)
a trencsényi nap, a végzetteljes szerencsétlen ütközet […] a huzamosan dajkált terv foganatositásának véget vetett
(1864 e. Szalay László)
Reménység. Szünetlenül dajkáltam ezt a szót
(1924 Kosztolányi Dezső)
olyan embernek ismerlek, aki […] elmélázik a tájon, és közben mindenféle természetfilozófiai gondolatokat dajkál az agyában
(1999 Lakáskultúra)
2b. (irod)
féltve, gyengéden érint v. fog, ill. így kezel vmit
Mihály dajkálva a dinnyét, buzgón beszélt
(1897 Petelei István)
a tanulmányosabb könyveket este selyempapirosban dajkálva vitték haza
(1930 Krúdy Gyula)
Dajkáló kézzel vettem ki a tizes bankót s a négy kettest
(1934 Tamási Áron)
térdig leérő kabátja alatt mit dajkál? Egy megkezdett, de jól bedugaszolt, jól nyakonfogott pálinkás üveget
(1956 Urbán Ernő)
2c. (Sp, biz, pejor is)
〈játékos labdát〉 (túl) hosszú ideig magánál tart úgy, hogy nem ad tovább, nem lő kapura, ill. nem tudják tőle elvenni
Játékosaink a félpályáig megpróbálták dajkálni a labdát, illetve miután a hazaiak mozogtak többet és célratörőbben, többnyire egyszerűen nem volt kinek passzolni
(1995 Magyar Hírlap)
[a rutinos csatár] dajkálja a labdát, aztán rendre megindul befelé
(1998 Magyar Hírlap)
Sz: dajkálás, dajkálat, dajkálódik
Vö. CzF. ~, dajkáló²; ÉrtSz.; TESz. dajka; ÉKsz.; SzT. ~, dajkálhat

Beállítások