dalmány (4A) l. dolmány

dolmány fn 4Adalmány (nyj) , dolománt (nyj)

1. ’állógallérú, testhez simuló, változatos hosszúságú, ált. férfiak által viselt felsőkabát, amelynek rövidre szabott, rendsz. zsinórozással, paszománnyal, fémgombokkal díszített változata kül. a 19. századi nemesi, ill. katonai viselet darabjaként vált ismertté’ ❖ parancsoltatik ugyan ekkor (:a’ mint le festve látod:) illyen formában járni télen, nyáron pedig a’ régi kapcsos hosszú Dolmánban, és fellyül ismét Köpönyeg (1774 Csokonai József 7503001, 9) | Tanaquil dalmányba vigan öltözteti Hébét (1817 Pálóczi Horváth Ádám C6092, 26) | [a török nő] hosszú, csíkos dolmányának ujjai loncsosan csüngnek alá (1851 Jókai Mór CD18) | [vetett ágyba] fekszik Andi Miska Gombos dolományba’ (1882 Székelyföldi gyűjtés C3000, 145) | Letette az éles kardját, Levette a dolomántját (1905 Ethnographia C6918, 224) | ki-ki a maga mándlijában vagy frakkjában, zubbonyában vagy pitykés dolmányában rukkolt ki (1931 Sárközi György 9587011, 199) | A háttérben a 19. század első éveiben általános, a megújítás előtti magyar ruha látszódik, zsinóros rövid dolmánnyal és mentével, paszománnyal kivarrt nadrággal. Ezt a formát a huszáregyenruha egészen 1848-ig megőrizte (1991 F. Dózsa Katalin CD17).

2. (Áll) ’〈madarakon:〉 a hát felső részét fedő tollak összessége’ ❖ [a meggyvágó] tarkója szürkés, dolmánya gesztenyebarna (1901 Herman Ottó CD34) | [a függőcinege feje] piszkosszürkés, ugyanilyen színű a nyakszirt és a nyak hátsórésze. A dolmány és váll sárgásvörös (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [az ún. rozellapapagáj belső-ausztráliai alfaján] a fekete foltok nincsenek meg, ennek következtében dolmánya tiszta sárga (1972 Urania állatvilág ford. C6213, 231).

3. (nyj) ’a kukoricacsövet borító levél, csuhé’ ❖ dolmány: […] a kukoricacső külső burkolata (1907 Magyar Nyelvőr C5965, 431) | Míg elmegy az ember télen a szomszédba, viszi magával a dolmányt […], és ott megsodorja (1956 Néprajzi Értesítő C6984, 145).

Ö: atilla~, bőr-, huszár~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

dalmány lásd dolmány
dolmány főnév 4A
dalmány 4A (nyj)
dolománt 3A1 (nyj)
1.
állógallérú, testhez simuló, változatos hosszúságú, ált. férfiak által viselt felsőkabát, amelynek rövidre szabott, rendsz. zsinórozással, paszománnyal, fémgombokkal díszített változata kül. a 19. századi nemesi, ill. katonai viselet darabjaként vált ismertté
parancsoltatik ugyan ekkor (:a’ mint le festve látod:) illyen formában járni télen, nyáron pedig a’ régi kapcsos hosszú Dolmánban, és fellyül ismét Köpönyeg
(1774 Csokonai József)
Tanaquil dalmányba vigan öltözteti Hébét
(1817 Pálóczi Horváth Ádám)
[a török nő] hosszú, csíkos dolmányának ujjai loncsosan csüngnek alá
(1851 Jókai Mór)
[vetett ágyba] fekszik Andi Miska Gombos dolományba’
(1882 Székelyföldi gyűjtés)
Letette az éles kardját, Levette a dolomántját
(1905 Ethnographia)
ki-ki a maga mándlijában vagy frakkjában, zubbonyában vagy pitykés dolmányában rukkolt ki
(1931 Sárközi György)
A háttérben a 19. század első éveiben általános, a megújítás előtti magyar ruha látszódik, zsinóros rövid dolmánnyal és mentével, paszománnyal kivarrt nadrággal. Ezt a formát a huszáregyenruha egészen 1848-ig megőrizte
(1991 F. Dózsa Katalin)
2. (Áll)
〈madarakon:〉 a hát felső részét fedő tollak összessége
[a meggyvágó] tarkója szürkés, dolmánya gesztenyebarna
(1901 Herman Ottó)
[a függőcinege feje] piszkosszürkés, ugyanilyen színű a nyakszirt és a nyak hátsórésze. A dolmány és váll sárgásvörös
(1933 Az állatok világa ford.)
[az ún. rozellapapagáj belső-ausztráliai alfaján] a fekete foltok nincsenek meg, ennek következtében dolmánya tiszta sárga
(1972 Urania állatvilág ford.)
3. (nyj)
a kukoricacsövet borító levél, csuhé
dolmány: […] a kukoricacső külső burkolata
(1907 Magyar Nyelvőr)
Míg elmegy az ember télen a szomszédba, viszi magával a dolmányt […], és ott megsodorja
(1956 Néprajzi Értesítő)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások