dana fn és msz 

I. fn 6A

1. ’énekhangon előadott v. előadható rövidebb, rendsz. világi témájú dal, kül. népdal’ ❖ Danánk, mormolásit habjaiba belé Szedvén, gyorsabban hajt Török Ország-felé (1786 Főldi János 7112007, 133) | lakodalmi danák (1793 Magyar Nyelv C5905, 342) | Vegyük például az ismeretes danát: Az alföldön halász legény vagyok én (1877 Greguss Ágost C1906, VI) | Jenő bácsi bele is csapott a húrok közé, mondta a danát: (1958 Magyar Nemzet szept. 7. C0354, 9) | A dal szó hangutánzó eredetű, a népnyelvben inkább dall (dallás, dallos, dallároz, dallikóz stb.) vagy dana (danaj, danol, danolász, danolgat, danikál stb.) alakban ismert (1977 NéprajziLex. CD47).

1a. (kissé rég) ’ennek (szöveg nélküli, rendsz. hangszeren megszólaltatott) zenéje, dallama’ ❖ Hurom danája zendüle (1841 Honművész C5234, 193) | A danáját ismerem, de a verse nem jut eszembe [a dalnak] (1853 Jókai Mór C2240, 37) | Keringőt húztak gyors, tüzes danával (1875 Fejes István¹ C1741, 8) | szerelmi danát Fütyörész vala pásztori sípom (1889 Bartók Lajos C0865, 100) | szilaj danákat kezdett el zengetni hegedűjén (1926 Tersánszky Józsi Jenő 9706002, 209).

1b. ’dalolás, éneklés mint tevékenység, ill. énekszó, énekhang’ ❖ énekelni kezdének, s már alkonyi szürkület volt, midőn egy ellovagló csikós meghallá szomoru danájokat (1836 Gaal József 8149003, 22) | a tiló csattogását s a lányok danáját söpri be az ablakon a szellő (1909 Móricz Zsigmond 9462040, 99) | milyen keserves munka ennek az úrnak […] kitűnő prózai színész létére, danára erőltetni a hangszálait (1934 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | önfeledten s kicsit túl hangosan [dúdol a nagyothalló néni], hogy saját danája eljusson a füléhez (1956 Nők Lapja aug. 9. C1503, 10) | Cseh Tamás danája közben (2000 Új Könyvek CD29).

2. (tulajdonnév részeként is) (kissé rég) ’〈műfaji kategóriaként is:〉 rendsz. egyszerű témájú, egységes hangulatú, kisebb terjedelmű (lírai) költemény’ ❖ Édes Gergely’ danái (1783 Édes Gergely C1541, 93) | Anakreonnak Kellő danái (1796 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Énekeld, mint él szivedben, Hölgyedet, hazádat; Szóbeszéd, hogy nincs kinek már Mondanunk danákat! (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, 997) | [Vitkovics Mihály] fordításai közül legjobban kiemelkedtek „szerb danái(1932 Pintér Jenő CD44).

3. (rendsz. birtokszóként) (vál) ’〈vmely élőlény, kül. madár, ill. vmely természeti jelenség, dolog által kibocsátott jellegzetes(en dallamos) hang(sor) megnevezéseként〉’ ❖ A fűbe heverve szerettem Hallani a csalogány természetszülte danáját (1843 Samarjay Károly 8403021, 145) | Csendes álmaihoz danát mormog az Olt (1853 Arany János CD01) | Komoly harangok fenséges danája (1885 Kozma Andor 8252003, 30) | napfényes idő, tavaszi lég, s csak az éneklő madárnak danája hiányzik, hogy valóban elhitesse velünk a tavaszt (1901 Ady Endre CD0801) | zörgő, bús szélmalmok kalimpálnak fülsértő danát (1921 Debreczeny Lili CD10) | egy augusztus elejei napon, mézkörték édes illatában, zümmögő bogarak danájában ültünk egy elhagyott, öreg kertben (1984 Pósfai János CD52).

II. msz 0

’〈a (nép)költészetben: különféle érzelmek kif-ére, gyakr. sorkezdő v. sorvégi helyzetben, ritmikai szerepben〉’ ❖ Milyen kemény, helyre legény, […] Piros sapka van a fején, Újjnyi patkót hord a csizmán, A köntöse fehér szukmán, Ejhaj, dana, dana! (1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Elszáradt a sárga rózsa Nem jött senki el, hogy kidobja – Dana-dana-don –, ki az ablakon (1967 Bródy János C5696, 33).

Sz: danál, danáz.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dalol; ÉKsz.; ÚMTsz. dana¹

dana főnév és mondatszó
I. főnév 6A
1.
énekhangon előadott v. előadható rövidebb, rendsz. világi témájú dal, kül. népdal
Danánk, mormolásit habjaiba belé Szedvén, gyorsabban hajt Török Ország-felé
(1786 Főldi János)
lakodalmi danák
(1793 Magyar Nyelv)
Vegyük például az ismeretes danát: Az alföldön halász legény vagyok én
(1877 Greguss Ágost)
Jenő bácsi bele is csapott a húrok közé, mondta a danát:
(1958 Magyar Nemzet szept. 7.)
A dal szó hangutánzó eredetű, a népnyelvben inkább dall (dallás, dallos, dallároz, dallikóz stb.s a többi) vagy dana (danaj, danol, danolász, danolgat, danikál stb.s a többi) alakban ismert
(1977 NéprajziLex.)
1a. (kissé rég)
ennek (szöveg nélküli, rendsz. hangszeren megszólaltatott) zenéje, dallama
Hurom danája zendüle
(1841 Honművész)
A danáját ismerem, de a verse nem jut eszembe [a dalnak]
(1853 Jókai Mór)
Keringőt húztak gyors, tüzes danával
(1875 Fejes István¹)
szerelmi danát Fütyörész vala pásztori sípom
(1889 Bartók Lajos)
szilaj danákat kezdett el zengetni hegedűjén
(1926 Tersánszky Józsi Jenő)
1b.
dalolás, éneklés mint tevékenység, ill. énekszó, énekhang
énekelni kezdének, s már alkonyi szürkület volt, midőn egy ellovagló csikós meghallá szomoru danájokat
(1836 Gaal József)
a tiló csattogását s a lányok danáját söpri be az ablakon a szellő
(1909 Móricz Zsigmond)
milyen keserves munka ennek az úrnak […] kitűnő prózai színész létére, danára erőltetni a hangszálait
(1934 Tersánszky Józsi Jenő)
önfeledten s kicsit túl hangosan [dúdol a nagyothalló néni], hogy saját danája eljusson a füléhez
(1956 Nők Lapja aug. 9.)
Cseh Tamás danája közben
(2000 Új Könyvek)
2. (tulajdonnév részeként is) (kissé rég)
〈műfaji kategóriaként is:〉 rendsz. egyszerű témájú, egységes hangulatú, kisebb terjedelmű (lírai) költemény
Édes Gergely’ danái
(1783 Édes Gergely)
Anakreonnak Kellő danái
(1796 Csokonai Vitéz Mihály)
Énekeld, mint él szivedben, Hölgyedet, hazádat; Szóbeszéd, hogy nincs kinek már Mondanunk danákat!
(1842 Regélő Pesti Divatlap)
[Vitkovics Mihály] fordításai közül legjobban kiemelkedtek „szerb danái
(1932 Pintér Jenő)
3. (rendsz. birtokszóként) (vál)
〈vmely élőlény, kül. madár, ill. vmely természeti jelenség, dolog által kibocsátott jellegzetes(en dallamos) hang(sor) megnevezéseként〉
A fűbe heverve szerettem Hallani a csalogány természetszülte danáját
(1843 Samarjay Károly)
Csendes álmaihoz danát mormog az Olt
(1853 Arany János)
Komoly harangok fenséges danája
(1885 Kozma Andor)
napfényes idő, tavaszi lég, s csak az éneklő madárnak danája hiányzik, hogy valóban elhitesse velünk a tavaszt
(1901 Ady Endre)
zörgő, bús szélmalmok kalimpálnak fülsértő danát
(1921 Debreczeny Lili)
egy augusztus elejei napon, mézkörték édes illatában, zümmögő bogarak danájában ültünk egy elhagyott, öreg kertben
(1984 Pósfai János)
II. mondatszó 0
〈a (nép)költészetben: különféle érzelmek kif-ére, gyakr. sorkezdő v. sorvégi helyzetben, ritmikai szerepben〉
Milyen kemény, helyre legény, […] Piros sapka van a fején, Újjnyi patkót hord a csizmán, A köntöse fehér szukmán, Ejhaj, dana, dana!
(1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
Elszáradt a sárga rózsa Nem jött senki el, hogy kidobja – Dana-dana-don –, ki az ablakon
(1967 Bródy János)
Sz: danál, danáz
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dalol; ÉKsz.; ÚMTsz. dana¹

Beállítások