dédük fn 3C2 (rég)

1. ’az a személy, akinek kései, többedízigleni leszármazottja, utódja van’ ❖ dédük [=] nagy anyának nagy anyja (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 19) | Dédük. Atavia (1803 Sándor István C3667, 475) | Földesurak, kiknek tetemes földbirtokaikra Dédükök elfeledett bűváldozatúl ebet ölni S bőrét a szerezett holdak hátára terítni, Hogy védné azokat harapós prókátorok ellen, Rögtöni eltörlést javasoltak a nyűg ősiségnek (1845 Arany János CD01).

2. ’〈vmely leszármazottjához való viszonyában:〉(pontosan meg nem határozott fokú,) távolabbi felmenő ági rokon, ős’ ❖ itt egy buksza, dédükömnek Találtam éppen századik zsebében (1830 Vörösmarty Mihály C4535, 276) | rád őseidröl … maradt örökség, de dédüköd kit tatárnak, kit töröknek … elzálogitni kinszerült (1842 Bodor Lajos C1129, 13) | az eszét megkavarta az isten, annak büntetéseül, hogy valamelyik dédükje a keresztre-feszítésnél segédkezett (1881 Vajkay Károly C4676, 145).

3. (ritk) ’〈nem vérségi kapcsolatban, vmely későbbi nemzedék tagjaihoz való viszonyában:〉 a mintegy száz-százötven évvel korábban élt nemzedék vmely tagja’ ❖ Tovább egy századnál – másfelet is mondhatnánk – majdnem egyedűl ő [ti. Gyöngyösi István] volt az, kinek műveiben szépanyáink s déd-ükeink az általános emberinek lyrai kifejezését feltalálták (1879 Arany János C6505, 276).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. déd-

dédük főnév 3C2 (rég)
1.
az a személy, akinek kései, többedízigleni leszármazottja, utódja van
dédük [=] nagy anyának nagy anyja
(1784 Baróti Szabó Dávid)
Dédük. Atavia
(1803 Sándor István)
Földesurak, kiknek tetemes földbirtokaikra Dédükök elfeledett bűváldozatúl ebet ölni S bőrét a szerezett holdak hátára terítni, Hogy védné azokat harapós prókátorok ellen, Rögtöni eltörlést javasoltak a nyűg ősiségnek
(1845 Arany János)
2.
〈vmely leszármazottjához való viszonyában:〉 (pontosan meg nem határozott fokú,) távolabbi felmenő ági rokon, ős
itt egy buksza, dédükömnek Találtam éppen századik zsebében
(1830 Vörösmarty Mihály)
rád őseidröl … maradt örökség, de dédüköd kit tatárnak, kit töröknek … elzálogitni kinszerült
(1842 Bodor Lajos)
az eszét megkavarta az isten, annak büntetéseül, hogy valamelyik dédükje a keresztre-feszítésnél segédkezett
(1881 Vajkay Károly)
3. (ritk)
〈nem vérségi kapcsolatban, vmely későbbi nemzedék tagjaihoz való viszonyában:〉 a mintegy száz-százötven évvel korábban élt nemzedék vmely tagja
Tovább egy századnál – másfelet is mondhatnánk – majdnem egyedűl ő [ti. Gyöngyösi István] volt az, kinek műveiben szépanyáink s déd-ükeink az általános emberinek lyrai kifejezését feltalálták
(1879 Arany János)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. déd-

Beállítások