deisz (0) l. dehisz

dehisz ksz 0deisz

1. ’〈az előző (tag)mondatban foglalt információ korlátozására, ill. az előző (tag)mondatban v. mondatrészben megfogalmazott információ alapján a várakozásnak, elvárásnak nem megfelelő kijelentés bevezetésére az ellentét enyhítésével〉’ ❖ ? igaz, hogy a’ Metéltetett sikólt; de hisz’ arra nem szükség halgatni, csak haszon lehessen (1819 Katona József 8226027, 226) | „Asszony, talán felpálinkáztad magadat vagy a szemed káprázik. Ezt az isten szép állatát hitványságnak nevezni. Az uraság majorosától vettem, isvájci, úri tehén, nem látod, milyen szép veres-tarka.” „A tarkasága csak megvolna, de hisz a lába nem bírja.” (1844 Gaal József 8149005, 239) | Nem jön, de hisz jobb is, ha nem jön (1883 Wohl Stefánia 8530001, 3) | Szabadon cserélhettem vele gondolatot, ráadásul olyan dolgokban, melyekben a válláig sem értem. Bizalmasabban, mint nagybátyámmal, mert hisz vitázva. Már amikor mégiscsak hozzám került a szó. De hisz így is összeillettünk. Ő beszélni szeretett, én kíváncsiskodni (1979 Illyés Gyula 9274060, 445).

2. (partikulaszerűen) ’〈Diskurzusjelölőként v. -szervezőként.〉’

2a. ’〈vmely kijelentéssel kapcs. csodálkozó ellenvetés bevezetésére, ill. vmely lehetséges v. feltételezett megnyilvánulás, cselekedet (méltatlankodó) elutasításaként〉’ ❖ Phillis. Hát ezt adta neked? pénzért vagy jó ſzóért? Mirtill. Biz’  tsak úgy adta, én megínt el-hoztam. Phillis. Úgy adta? de hiſz’ ezt én ajándékoztam (1788 Szentjóbi Szabó László ford.–Gellert 7320011, 122) | Hector (jobb oldalli ajtóra mutat.): Itt szobád, foglald el. Dernői.: De hisz ez a tiéd. Hector.: Aggódj magadról, ne rólam. Én majd e szobát használandom. (baloldalt eső ajtóra mutat.) (1847 Czakó Zsigmond 8073004, 399) | – Merre van az a Nyiagra? – De isz én meg nem mondom (1865 Jókai Mór CD18) | No, miféle kincseket vásárolt megint össze mostanában a zsibvásáron? – Akarja, hogy megmutassam? De hisz nem ért hozzá (1952 Németh László² ford.–Tolsztoj² 9485064, 153) | „Nincs véletlenül egy cigarettája?” – kérdi magából kikelve s egészen váratlanul a mellettem szorongó férfi. „De hisz itt tilos dohányozni!” – adom a tájékozottat (1998 Lakáskultúra CD39).

2b. ’〈hirtelen felismerést kifejező felkiáltó mondat bevezetésére〉’ ❖ Valami jutott eszembe! Zálogúl majd azt teszem be. Előre, Hitvesem fejkötője! Jaj de hisz már sírba zártam Szerelmetes hitestársam, S ott véle Nyúgoszik fejkötője (1844 Petőfi Sándor 8366039, 63) | Marai.: Ám menjünk tehát, ha ugy tetszik. Fegyneki. (Laurának kezét nyujtja): Isten önnel kisasszony. Laura.: A viszontlátásig uram! Marai.: No… előre gyermekek. (az öt fiu, és Marai kimennek, Fegyneki az ajtóból vissza tér) Fegyneki. (Laurához megy – esdeklőleg): De hisz… még nevét sem tudom. Laura. (mosolylyal): Nevem, Laura (1857 Kövér Lajos 8256003, 34) | Sára.: De hisz ez merő viz – Erzsike.: Meghiszem – a Tiszából hozom (1863 Szigligeti Ede 8446014, 29) | De hisz én sirok, pedig azt hittem már, hogy sirni sem tudok többé (1893 e. Pilisy Róza 8369001, 24) | – Már egy órája bolyongok itt a nénivel – mondta. – Nem ismer rá, hogy melyik házból jött. – De hisz ő az én anyám! – kiáltotta örömmel Fekete (1998 Magyar Hírlap CD09).

3. ’〈vmely állítás okának, magyarázatának bevezetésére, annak nyilvánvaló(an helyes) v. természetes voltára utalva:〉 hiszen’ ❖ Ez még is több mint tettetés; akármi Egyéb, de tettetés ez nem lehet. ’S úgy tetszik, mintha sírna is. De hisz’ Az asszony sírni és nevetni ért (1834 Vörösmarty Mihály 8524403, 197) | Kérdezzék csak ezután, majd megtanítom őket a magyarok istenére, fogadom. De hisz eddig sem vagyok egynek sem adósa (1846 Petőfi Sándor 8366446, 61) | Itt – mint valami szertelen kamasz – végképp feladja minden tartózkodását. (De hisz valóban az: alig múlt húszéves.) (1997 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÚMTsz.

deisz lásd dehisz
dehisz kötőszó 0
deisz 0
1.
〈az előző (tag)mondatban foglalt információ korlátozására, ill. az előző (tag)mondatban v. mondatrészben megfogalmazott információ alapján a várakozásnak, elvárásnak nem megfelelő kijelentés bevezetésére az ellentét enyhítésével〉
?
igaz, hogy a’ Metéltetett sikólt; de hisz’ arra nem szükség halgatni, csak haszon lehessen
(1819 Katona József)
„Asszony, talán felpálinkáztad magadat vagy a szemed káprázik. Ezt az isten szép állatát hitványságnak nevezni. Az uraság majorosától vettem, isvájci, úri tehén, nem látod, milyen szép veres-tarka.” „A tarkasága csak megvolna, de hisz a lába nem bírja.”
(1844 Gaal József)
Nem jön, de hisz jobb is, ha nem jön
(1883 Wohl Stefánia)
Szabadon cserélhettem vele gondolatot, ráadásul olyan dolgokban, melyekben a válláig sem értem. Bizalmasabban, mint nagybátyámmal, mert hisz vitázva. Már amikor mégiscsak hozzám került a szó. De hisz így is összeillettünk. Ő beszélni szeretett, én kíváncsiskodni
(1979 Illyés Gyula)
2. (partikulaszerűen)
〈Diskurzusjelölőként v. -szervezőként.〉
2a.
〈vmely kijelentéssel kapcs. csodálkozó ellenvetés bevezetésére, ill. vmely lehetséges v. feltételezett megnyilvánulás, cselekedet (méltatlankodó) elutasításaként〉
Phillis. Hát ezt adta neked? pénzért vagy jó ſzóért? Mirtill. Biz’  tsak úgy adta, én megínt el-hoztam. Phillis. Úgy adta? de hiſz’ ezt én ajándékoztam
(1788 Szentjóbi Szabó László ford.Gellert)
Hector (jobb oldalli ajtóra mutat.): Itt szobád, foglald el. Dernői.: De hisz ez a tiéd. Hector.: Aggódj magadról, ne rólam. Én majd e szobát használandom. (baloldalt eső ajtóra mutat.)
(1847 Czakó Zsigmond)
– Merre van az a Nyiagra? – De isz én meg nem mondom
(1865 Jókai Mór)
No, miféle kincseket vásárolt megint össze mostanában a zsibvásáron? – Akarja, hogy megmutassam? De hisz nem ért hozzá
(1952 Németh László² ford.Tolsztoj²)
„Nincs véletlenül egy cigarettája?” – kérdi magából kikelve s egészen váratlanul a mellettem szorongó férfi. „De hisz itt tilos dohányozni!” – adom a tájékozottat
(1998 Lakáskultúra)
2b.
〈hirtelen felismerést kifejező felkiáltó mondat bevezetésére〉
Valami jutott eszembe! Zálogúl majd azt teszem be. Előre, Hitvesem fejkötője! Jaj de hisz már sírba zártam Szerelmetes hitestársam, S ott véle Nyúgoszik fejkötője
(1844 Petőfi Sándor)
Marai.: Ám menjünk tehát, ha ugy tetszik. Fegyneki. (Laurának kezét nyujtja): Isten önnel kisasszony. Laura.: A viszontlátásig uram! Marai.: No… előre gyermekek. (az öt fiu, és Marai kimennek, Fegyneki az ajtóból vissza tér) Fegyneki. (Laurához megy – esdeklőleg): De hisz… még nevét sem tudom. Laura. (mosolylyal): Nevem, Laura
(1857 Kövér Lajos)
Sára.: De hisz ez merő viz – Erzsike.: Meghiszem – a Tiszából hozom
(1863 Szigligeti Ede)
De hisz én sirok, pedig azt hittem már, hogy sirni sem tudok többé
(1893 e. Pilisy Róza)
– Már egy órája bolyongok itt a nénivel – mondta. – Nem ismer rá, hogy melyik házból jött. – De hisz ő az én anyám! – kiáltotta örömmel Fekete
(1998 Magyar Hírlap)
3.
〈vmely állítás okának, magyarázatának bevezetésére, annak nyilvánvaló(an helyes) v. természetes voltára utalva:〉 hiszen
Ez még is több mint tettetés; akármi Egyéb, de tettetés ez nem lehet. ’S úgy tetszik, mintha sírna is. De hisz’ Az asszony sírni és nevetni ért
(1834 Vörösmarty Mihály)
Kérdezzék csak ezután, majd megtanítom őket a magyarok istenére, fogadom. De hisz eddig sem vagyok egynek sem adósa
(1846 Petőfi Sándor)
Itt – mint valami szertelen kamasz – végképp feladja minden tartózkodását. (De hisz valóban az: alig múlt húszéves.)
(1997 Magyar Hírlap)
Vö. ÚMTsz.

Beállítások