dekadencia fn 6A

1. (vál, pejor is) ’kül. szellemi, erkölcsi v. kulturális hanyatlás, romlás, züllés (időszaka), ill. ennek eredményeként bekövetkező állapot’ ❖ sok ember a’ pergamentek mellett […] némi tekintetben hitelét is veszti, és decadentiába esik; mert jaj a’ nemzetnek, ha más garantiája nincs, mint a’ pergamentek! (1844 Pesti Hírlap CD61) | [Faust doktor] konstatálta erejének fogyását, petyhüdtségét, általános dekadencziáját (1888 Bródy Sándor C1198, 146) | Német mutatványosok mutattak be muritátokat (Mordthat), azaz borzalmas eseteket. […] Ez mindenesetre már teljes dekadenciája a marionette-nek (1928 TolnaiÚjLex. C5728, 211) | dekadenciába hullott régi erények (1938 Korunk Szava 2131001, 395) | [az Attila, az Isten ostora című, 1954-es francia] film a barbárság és a dekadencia összeütközéseként ábrázolja a hunok és a rómaiak összecsapását (1993 Bóna István CD17).

2. (Ars) ’〈a 19. század közepétől az első világháborúig tartó időszakban:〉 a saját eszményeinek meg nem felelő polgári társadalomból való kiábrándulást és a társadalom hanyatlásának érzetét tükröző irodalmi, ill. képzőművészeti v. zenei irányzat, amelyre a pesszimizmus, a művészet öncélúságának hangsúlyozása, az ösztönök uralmának hirdetése stb. jellemző’ ❖ A dekadencia után szecesszió! (1904 Juhász Gyula¹ 9284803, 25) | [irodalmi életünkben] nagy rombolást végzett […] a sokféle burzsoá irodalmi irányzat – Babitsék l’art pour l’art-jától Máraiék álhumanista, kozmopolita dekadenciájáig (1951 Darvas József 9101002, 86) | szobrászatunkban a formalizmus, a dekadencia soha nem hatolt olyan mélyre, mint a festészetben (1954 Darvas József 9101009, 181) | Oscar Wilde Saloméja szenzáció volt és botránykő, amelyet [Richard] Strauss a kései romantikából kifejlődő századvégi dekadencia és a szecessziós „új művészet” hisztérikus hatáseszközeivel festett újra (1994 Magyar Hírlap CD09).

3. (vál, pejor is) ’dekadens megnyilvánulás, vonás, hangulat, alkotás stb., ill. vkinek v. vminek dekadens volta’ ❖ Arany nincs-e teli dekadenciával, szó összeforgatással, különcködéssel? (1909 Babits Mihály CD10) | [Kemény Simon Gyümölcsök és Smaragdgyűrű című írásainak] különös és víziós ragyogására és pazar dekadenciájára […] gondolok (1914 Havas Gyula CD10) | így válik az Ararátban [ti. Zilahy Lajos ilyen című regényében] a nemiélet züllöttsége a mágnásosztály dekadenciájának egyedüli biztos tünetévé (1948 Pándi Pál 2052033, 111) | valami rusztikus dekadencia árad belőle [ti. a Bolero étterem épületéből] (2000 Figyelő CD2601).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

dekadencia főnév 6A
1. (vál, pejor is)
kül. szellemi, erkölcsi v. kulturális hanyatlás, romlás, züllés (időszaka), ill. ennek eredményeként bekövetkező állapot
sok ember a’ pergamentek mellett […] némi tekintetben hitelét is veszti, és decadentiába esik; mert jaj a’ nemzetnek, ha más garantiája nincs, mint a’ pergamentek!
(1844 Pesti Hírlap)
[Faust doktor] konstatálta erejének fogyását, petyhüdtségét, általános dekadencziáját
(1888 Bródy Sándor)
Német mutatványosok mutattak be muritátokat (Mordthat), azaz borzalmas eseteket. […] Ez mindenesetre már teljes dekadenciája a marionette-nek
(1928 TolnaiÚjLex.)
dekadenciába hullott régi erények
(1938 Korunk Szava)
[az Attila, az Isten ostora című, 1954-es francia] film a barbárság és a dekadencia összeütközéseként ábrázolja a hunok és a rómaiak összecsapását
(1993 Bóna István)
2. (Ars)
〈a 19. század közepétől az első világháborúig tartó időszakban:〉 a saját eszményeinek meg nem felelő polgári társadalomból való kiábrándulást és a társadalom hanyatlásának érzetét tükröző irodalmi, ill. képzőművészeti v. zenei irányzat, amelyre a pesszimizmus, a művészet öncélúságának hangsúlyozása, az ösztönök uralmának hirdetése stb. jellemző
A dekadencia után szecesszió!
(1904 Juhász Gyula¹)
[irodalmi életünkben] nagy rombolást végzett […] a sokféle burzsoá irodalmi irányzat – Babitsék l’art pour l’art-jától Máraiék álhumanista, kozmopolita dekadenciájáig
(1951 Darvas József)
szobrászatunkban a formalizmus, a dekadencia soha nem hatolt olyan mélyre, mint a festészetben
(1954 Darvas József)
Oscar Wilde Saloméja szenzáció volt és botránykő, amelyet [Richard] Strauss a kései romantikából kifejlődő századvégi dekadencia és a szecessziós „új művészet” hisztérikus hatáseszközeivel festett újra
(1994 Magyar Hírlap)
3. (vál, pejor is)
dekadens megnyilvánulás, vonás, hangulat, alkotás stb., ill. vkinek v. vminek dekadens volta
Arany nincs-e teli dekadenciával, szó összeforgatással, különcködéssel?
(1909 Babits Mihály)
[Kemény Simon Gyümölcsök és Smaragdgyűrű című írásainak] különös és víziós ragyogására és pazar dekadenciájára […] gondolok
(1914 Havas Gyula)
így válik az Ararátban [ti. Zilahy Lajos ilyen című regényében] a nemiélet züllöttsége a mágnásosztály dekadenciájának egyedüli biztos tünetévé
(1948 Pándi Pál)
valami rusztikus dekadencia árad belőle [ti. a Bolero étterem épületéből]
(2000 Figyelő)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások