alárendelő mn-i ign és mn 1C

I. mn-i ign → alárendel.

II. mn

1. (Nyelvt) ’alárendelés viszonyában levő’ ❖ Az alárendelő összetételeknek két osztályát különböztethetjük meg (1896 PallasLex. CD02) | a száraz stilizálás, a hosszú mondattestekbe zsúfolt alárendelő szerkezetek meggátolták a közérdekű stílus szerencsés fejlődését (1934 Pintér Jenő CD44) | alárendelő mellékmondatok is igen gyakran kötőszótlan ékelődnek a szövegbe (1953 Németh László² 9485055, 366) | alárendelő mondat (1953 Márki János–Koncz Endre 1101001, 27) | alárendelő szókapcsolatok (1958 Radó György 2025131, 767) | alárendelő viszony (1991 Bencze Lóránt 2036003, 305) alárendelő kötőszó ’mellékmondatot a főmondathoz kapcsoló viszonyszó’ ❖ A kötőszók v. mellérendelők, v. alárendelők, a fogalmakat v. egymás mellé, v. egymással ellentétbe helyezik (1895 PallasLex. CD02) | A szanszkrit nyelvű oksági szillogizmusok alárendelő kötőszava […] fordítható „ha” föltételes kötőszóként is (1990 Fehér Judit 2029014, 471).

2. (rég, Fil) ’〈logikai összefüggésben:〉 szűkebb értelmű fogalmakat magába foglaló, azokhoz viszonyítva tágabb körű, általánosabb 〈fogalom, tétel, állítás〉’ ❖ Az ember halandó: alárendelő (subalternans) ítélet (1810 Fejér György C6000, 7) | Ha az alárendelő főbb vagy közönséges tétel igaz, az alárendeltnek is igaznak kell lenni; p. o. minden indulat ártalmas; tehát a harag is ártalmas (1840 Székely Mózes 8434005, 70).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

alárendelő melléknévi igenév és melléknév 1C
I. melléknévi igenévalárendel
II. melléknév
1. (Nyelvt)
alárendelés viszonyában levő
Az alárendelő összetételeknek két osztályát különböztethetjük meg
(1896 PallasLex.)
a száraz stilizálás, a hosszú mondattestekbe zsúfolt alárendelő szerkezetek meggátolták a közérdekű stílus szerencsés fejlődését
(1934 Pintér Jenő)
alárendelő mellékmondatok is igen gyakran kötőszótlan ékelődnek a szövegbe
(1953 Németh László²)
alárendelő mondat
(1953 Márki János–Koncz Endre)
alárendelő szókapcsolatok
(1958 Radó György)
alárendelő viszony
(1991 Bencze Lóránt)
alárendelő kötőszó
mellékmondatot a főmondathoz kapcsoló viszonyszó
A kötőszók v.vagy mellérendelők, v.vagy alárendelők, a fogalmakat v.vagy egymás mellé, v.vagy egymással ellentétbe helyezik
(1895 PallasLex.)
A szanszkrit nyelvű oksági szillogizmusok alárendelő kötőszava […] fordítható „ha” föltételes kötőszóként is
(1990 Fehér Judit)
2. (rég, Fil)
〈logikai összefüggésben:〉 szűkebb értelmű fogalmakat magába foglaló, azokhoz viszonyítva tágabb körű, általánosabb 〈fogalom, tétel, állítás〉
Az ember halandó: alárendelő (subalternans) ítélet
(1810 Fejér György)
Ha az alárendelő főbb vagy közönséges tétel igaz, az alárendeltnek is igaznak kell lenni; p. o.példának okáért minden indulat ártalmas; tehát a harag is ártalmas
(1840 Székely Mózes)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások