déllyest (I. 0 II. 3B1) l. délest¹

délest¹ hsz és fn (rég v. nyj)dellest, déllest, dellyest, déllyest

I. hsz 0

’a delet követő és a naplementét megelőző napszakban, délután’ ❖ Hogy ha az Uraságnak kedve ellen nem vólna, bátorkodnám ma dellyeſt udvarlani az Uraknak (1776 Klein Efraim 7182001, 227) | az Úr déllest ſzenderik (1808 Holosovszky Imre C2096, 50) | [I. Rákóczy Györgynek] 1635 jul. 16-án, délest 5 órakor írt levele (1893 Szilágyi Sándor CD55) | [A felső-borsodi és mátraalji palócok] a napszakoknak ilyen neveit használják: […] dëllyest (délután, estefelé), napszállatkor, alkonyatkor (1901 Magyar Nyelvőr C5241, 197).

II. fn 3B1

’a delet követő és a naplementét megelőző napszak, a délután’ ❖ Delleſtkor [=] Dél után (1779 Baróti Szabó Dávid 7021009, 206) | Hogy ha már szép napjaim kerlnek, Egemre déllyestre felhk gylnek (1788 Pálóczi Horváth Ádám C2112, 199) | [Lúdas Matyi] ki-gyaloglott a’ Falu végénn Lév dombig, ahol szoktak vólt mindenik Innep Délyesténn az Idtöltk karikába hasalni (1814 Fazekas Mihály 8138030, 5) | [a kővágóörsi nemesek] nyáron vasárnapi ’s ünnepnapi délesteken sétálással, kivált a’ kékkuti savanyu vizhez menéssel […] mulatták magokat (1845 Kis János¹ 8240004, 191) | Késő délest volt másnap, mire [a beteg] ismét magához tért (1882 Jókai Mór CD18) | dëllest: délutáni idő (Kispéc) (1906 Horváth Endre C6345, 77).

J: déleste.

Vö. CzF. ~, délestėn, délestėnként, délestkor; ÉrtSz.; TESz. dél; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

déllyest lásd délest¹
délest¹ határozószó és főnév (rég v. nyj)
dellest I. 0 II. 3B1
déllest I. 0 II. 3B1
dellyest I. 0 II. 3B1
déllyest I. 0 II. 3B1
I. határozószó 0
a delet követő és a naplementét megelőző napszakban, délután
Hogy ha az Uraságnak kedve ellen nem vólna, bátorkodnám ma dellyeſt udvarlani az Uraknak
(1776 Klein Efraim)
az Úr déllest ſzenderik
(1808 Holosovszky Imre)
[I. Rákóczy Györgynek] 1635 jul.július 16-án, délest 5 órakor írt levele
(1893 Szilágyi Sándor)
[A felső-borsodi és mátraalji palócok] a napszakoknak ilyen neveit használják: […] dëllyest (délután, estefelé), napszállatkor, alkonyatkor
(1901 Magyar Nyelvőr)
II. főnév 3B1
a delet követő és a naplementét megelőző napszak, a délután
Delleſtkor [=] Dél után
(1779 Baróti Szabó Dávid)
Hogy ha már szép napjaim kerlnek, Egemre déllyestre felhk gylnek
(1788 Pálóczi Horváth Ádám)
[Lúdas Matyi] ki-gyaloglott a’ Falu végénn Lév dombig, ahol szoktak vólt mindenik Innep Délyesténn az Idtöltk karikába hasalni
(1814 Fazekas Mihály)
[a kővágóörsi nemesek] nyáron vasárnapi ’s ünnepnapi délesteken sétálással, kivált a’ kékkuti savanyu vizhez menéssel […] mulatták magokat
(1845 Kis János¹)
Késő délest volt másnap, mire [a beteg] ismét magához tért
(1882 Jókai Mór)
dëllest: délutáni idő (Kispéc)
(1906 Horváth Endre)
Vö. CzF. ~, délestėn, délestėnként, délestkor; ÉrtSz.; TESz. dél; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások