deportáció fn 1A

1. (/Tört) ’vmely bűncselekmény elkövetéséért, a hatalommal való szembeszegülés, a hatalom által károsnak ítélt nézetek, 〈kül. a 20. század első felében:〉 a faji, politikai, vallási hovatartozás miatt(, a kollektív bűnösség elve alapján) kiszabott, (az országtól, birodalomtól távoli) kényszerlakóhelyen, internáló- v. koncentrációs táborban végrehajtott(, munkakényszerrel járó) szabadságvesztés, ill. deportált személy ilyen helyen való tartózkodása v. helyzete; deportálás’ ❖ Franczia Országnak egy bizonyos időben a [bűncselekmény elkövetésére vonatkozó] puszta gyanúnak is halállal vagy deportatióval leendő büntetésére alkotott törvénye (1834 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | az ellenszegülő papokat deportatióval sujtották (1871 Endrődi Sándor ford.–Held C1576, 132) | A deportációt már a rómaiak ismerték. Az újabb korban a deportáció leginkább Angliában, Oroszországban és Franciaországban nyert gyakorlati alkalmazást (1912 RévaiNagyLex. C5701, 441) | [Nagy Imre] a romániai deportációban (1977 Méray Tibor 9434005, 373) | A magárahagyott zsidóság deportációba hurcolt nagy tömegei ellenállás nélkül viselték megpróbáltatásaikat [1944 tavaszán-nyarán] (1995 Huszár Zoltán CD58).

2. (ritk) ’vmely (nép)csoport idegen területre való intézményes beköltöztetése, betelepítése’ ❖ Felemlítendők még a palesztinai földm.-telepek, melyek részint orosz, részint román kivándorlók által alapítvák. […] Ezen deportácziók körül felejthetetlen érdemeket szerzett a boldogult Ch. Netter, ki a brody-i emigránsok ügyét intézte (1885 Steinherz Jakab 8649001, 260) | A bécsi béke után […] telepek, kivándorlás és deportatio által az orosz elem előre hatolt Kamcsatkáig és a Kaukázuson túlra (1904 Nagy képes világtörténet CD03) | [Júdába] deportáció útján nem telepítettek idegeneket, csupán önkéntes bevándorlók költöztek be (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

Sz: deportációs.

Vö. IdSz. deportálás · deportáció

deportáció főnév 1A
1. (/Tört)
vmely bűncselekmény elkövetéséért, a hatalommal való szembeszegülés, a hatalom által károsnak ítélt nézetek, 〈kül. a 20. század első felében:〉 a faji, politikai, vallási hovatartozás miatt(, a kollektív bűnösség elve alapján) kiszabott, (az országtól, birodalomtól távoli) kényszerlakóhelyen, internáló- v. koncentrációs táborban végrehajtott(, munkakényszerrel járó) szabadságvesztés, ill. deportált személy ilyen helyen való tartózkodása v. helyzete; deportálás
Franczia Országnak egy bizonyos időben a [bűncselekmény elkövetésére vonatkozó] puszta gyanúnak is halállal vagy deportatióval leendő büntetésére alkotott törvénye
(1834 Kossuth Lajos összes munkái)
az ellenszegülő papokat deportatióval sujtották
(1871 Endrődi Sándor ford.Held)
A deportációt már a rómaiak ismerték. Az újabb korban a deportáció leginkább Angliában, Oroszországban és Franciaországban nyert gyakorlati alkalmazást
(1912 RévaiNagyLex.)
[Nagy Imre] a romániai deportációban
(1977 Méray Tibor)
A magárahagyott zsidóság deportációba hurcolt nagy tömegei ellenállás nélkül viselték megpróbáltatásaikat [1944 tavaszán-nyarán]
(1995 Huszár Zoltán)
2. (ritk)
vmely (nép)csoport idegen területre való intézményes beköltöztetése, betelepítése
Felemlítendők még a palesztinai földm.-telepföldművestelepek, melyek részint orosz, részint román kivándorlók által alapítvák. […] Ezen deportácziók körül felejthetetlen érdemeket szerzett a boldogult Ch. Netter, ki a brody-i emigránsok ügyét intézte
(1885 Steinherz Jakab)
A bécsi béke után […] telepek, kivándorlás és deportatio által az orosz elem előre hatolt Kamcsatkáig és a Kaukázuson túlra
(1904 Nagy képes világtörténet)
[Júdába] deportáció útján nem telepítettek idegeneket, csupán önkéntes bevándorlók költöztek be
(1995 Jubileumi kommentár)
Sz: deportációs
Vö. IdSz. deportálás · deportáció

Beállítások