dercés mn 15B (rég v. nyj)

1. ’korpás 〈liszt〉, ill. korpás lisztből v. korpás liszttel készült 〈étel〉’ ❖ el hozata két nagy tsónak forma tekent tele dertzés korpa-kenyérrel (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller C0790, 345) | A liszt nagyon derczés volt: „ennek állj neki, és szitáld még keresztül! a korpájából süthetsz magadnak pogácsát” (1881 Jókai Mór C2322, 8) | Dercés hurka (1957 Szegedi szótár C6400, 277).

1a. ’durva szemcsés 〈anyag〉’ ❖ az aknászóhangya és a fekete-barna-hangya szóval minden nagyobb hangya durvábbra őrölt, derczésebb földből épit, mint a barna és sárga hangya (1859 Vasárnapi Újság CD56) | A molnár: Nagyon dercésen őlettek [= őrlettek] (1917 Pilisi Lajos CD10) | Nagyon dercés mán ez a paprika, át kő szitálni (1957 Szegedi szótár C6400, 277).

2. ’korpa tárolására szolgáló’ ❖ rejtse el a palackokat a felső bolt alatti dercés ládába (1862–1863 Jókai Mór C2256, 241) | [a malacokat] odacsalogatta a számukra készentartott derczésvályú elé (1890 Terescsényi Gyula C4116, 97).

3. ’zord, barátságtalan 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző’ ❖ Dertzés Kemény, komor (1779 Baróti Szabó Dávid 7021009, 206) | Dertzés: kemény, darabos, vad, mord, martzona p. o. aszszony (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 31) | – Pap uram, szólt Ahmed efendi meglehetős derczésen, kegyelmedet én nem azért hívattam ide, hogy a jeles orvostudományban vetélkedjünk; mert ahhoz egyikünk sem ért (1897 Tóth Béla¹ 8485004, 13) | Zsuzsi álmos volt még és dercés kedvű (1915 Gárdonyi Géza C1823, 149).

3a. ’rekedtes, érdes 〈hang〉’ ❖ – Felséges királynő, – szólalt meg latinul, s dercés reggeli hangon (1901 Gárdonyi Géza C1835, 206) | Jóska, aki a létra fokán ülve halámolta [= falta] a darab szalonnát, a végén maga is belebődült a halottas-énekbe és dercés, rozsdás hangon kontrázott a bátyja borkente tenorjához (1931 Oláh Gábor CD10).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. derce; ÚMTsz.

dercés melléknév 15B (rég v. nyj)
1.
korpás 〈liszt〉, ill. korpás lisztből v. korpás liszttel készült 〈étel〉
el hozata két nagy tsónak forma tekent tele dertzés korpa-kenyérrel
(1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.Miller)
A liszt nagyon derczés volt: „ennek állj neki, és szitáld még keresztül! a korpájából süthetsz magadnak pogácsát”
(1881 Jókai Mór)
Dercés hurka
(1957 Szegedi szótár)
1a.
durva szemcsés 〈anyag〉
az aknászóhangya és a fekete-barna-hangya szóval minden nagyobb hangya durvábbra őrölt, derczésebb földből épit, mint a barna és sárga hangya
(1859 Vasárnapi Újság)
A molnár: Nagyon dercésen őlettek [= őrlettek]
(1917 Pilisi Lajos)
Nagyon dercés mán ez a paprika, át kő szitálni
(1957 Szegedi szótár)
2.
korpa tárolására szolgáló
rejtse el a palackokat a felső bolt alatti dercés ládába
(1862–1863 Jókai Mór)
[a malacokat] odacsalogatta a számukra készentartott derczésvályú elé
(1890 Terescsényi Gyula)
3.
zord, barátságtalan 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző
Dertzés Kemény, komor
(1779 Baróti Szabó Dávid)
Dertzés: kemény, darabos, vad, mord, martzona p. o.példának okáért aszszony
(1792 Baróti Szabó Dávid)
– Pap uram, szólt Ahmed efendi meglehetős derczésen, kegyelmedet én nem azért hívattam ide, hogy a jeles orvostudományban vetélkedjünk; mert ahhoz egyikünk sem ért
(1897 Tóth Béla¹)
Zsuzsi álmos volt még és dercés kedvű
(1915 Gárdonyi Géza)
3a.
rekedtes, érdes 〈hang〉
– Felséges királynő, – szólalt meg latinul, s dercés reggeli hangon
(1901 Gárdonyi Géza)
Jóska, aki a létra fokán ülve halámolta [= falta] a darab szalonnát, a végén maga is belebődült a halottas-énekbe és dercés, rozsdás hangon kontrázott a bátyja borkente tenorjához
(1931 Oláh Gábor)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. derce; ÚMTsz.

Beállítások