dércsípte mn 26B8 (vál)

1. (korai, őszi) fagy(ok)tól, hidegtől megpirosodott v. megsárgult, (kissé) megráncosodott 〈növény (vmely része)〉, ill. a dértől puhává és ízletesebbé vált 〈bogyótermés〉’ ❖ [a] ró’sabokor dér-csípte levélkéji hosszan elkerengtek a’ szélben (1824 Szigethi Gyula Mózes C3980, 8) | a falak tetejéről az áfonya és a som hullatják alá dércsípte […] bogyóikat (1851 Jókai Mór C2248, 264) | [A ló] óvatosan lépked a csúszós, dércsípte füvön (1961 Elbert János ford.–Bek 9121002, 92) | érett, már dércsípte csipkebogyó (1991 Frank Júlia CD19).

1a. (irod) ’ilyen növényekkel benőtt 〈terület, táj〉’ ❖ [Szindbád] a nyeregben is megállotta helyét, ha rókát kellett űzni a dércsípte, rőtbarna mezőkön (1911 Krúdy Gyula CD54) | Otthon, dércsípte őszi dombokon ködpárnák között szunnyadnak a fák (1983 Tollas Tibor 9818062, 239).

1b. ’olyan 〈őszi időszak〉, amikor az éjszakai fagyok már dérrel borítják be a növényeket’ ❖ A harmadik dércsípte ősze oly fanyar volt, mint az ecetvirág (1918 Krúdy Gyula CD54) | S már bús nyaram dércsípte őszbe fordul (1921 Nagy Zoltán CD10) | az éjszaka váratlan hideget hozott, s a dér csípte reggelben olyan jó volt állni a napon (2000 Magyar Hírlap CD09).

1c. (irod) ’fagytól, hidegtől kipirult 〈arc〉’ ❖ hűvös reggelektől dércsípte arccal várni a személyvonatot (1915 Krúdy Gyula CD54) | most ősz volt, az étteremben hideg disznópecsenyét és uborkát falatoztak dércsípte arculatú úriemberek az egyetlen megterített asztalnál (1924 Krúdy Gyula CD54).

2. (irod) ’őszülő hajú, idősödő 〈személy〉’ ❖ [egy már deresedő hajú újságíró] szóval tartja az iabb legényeket. […] S a dércsipte ujságiróból csak úgy ömlik a szó (1908 Ambrus Zoltán C0600, 282).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

dércsípte melléknév 26B8 (vál)
1.
(korai, őszi) fagy(ok)tól, hidegtől megpirosodott v. megsárgult, (kissé) megráncosodott 〈növény (vmely része), ill. a dértől puhává és ízletesebbé vált 〈bogyótermés〉
[a] ró’sabokor dér-csípte levélkéji hosszan elkerengtek a’ szélben
(1824 Szigethi Gyula Mózes)
a falak tetejéről az áfonya és a som hullatják alá dércsípte […] bogyóikat
(1851 Jókai Mór)
[A ló] óvatosan lépked a csúszós, dércsípte füvön
(1961 Elbert János ford.Bek)
érett, már dércsípte csipkebogyó
(1991 Frank Júlia)
1a. (irod)
ilyen növényekkel benőtt 〈terület, táj〉
[Szindbád] a nyeregben is megállotta helyét, ha rókát kellett űzni a dércsípte, rőtbarna mezőkön
(1911 Krúdy Gyula)
Otthon, dércsípte őszi dombokon ködpárnák között szunnyadnak a fák
(1983 Tollas Tibor)
1b.
olyan 〈őszi időszak〉, amikor az éjszakai fagyok már dérrel borítják be a növényeket
A harmadik dércsípte ősze oly fanyar volt, mint az ecetvirág
(1918 Krúdy Gyula)
S már bús nyaram dércsípte őszbe fordul
(1921 Nagy Zoltán)
az éjszaka váratlan hideget hozott, s a dér csípte reggelben olyan jó volt állni a napon
(2000 Magyar Hírlap)
1c. (irod)
fagytól, hidegtől kipirult 〈arc〉
hűvös reggelektől dércsípte arccal várni a személyvonatot
(1915 Krúdy Gyula)
most ősz volt, az étteremben hideg disznópecsenyét és uborkát falatoztak dércsípte arculatú úriemberek az egyetlen megterített asztalnál
(1924 Krúdy Gyula)
2. (irod)
őszülő hajú, idősödő 〈személy〉
[egy már deresedő hajú újságíró] szóval tartja az iabb legényeket. […] S a dércsipte ujságiróból csak úgy ömlik a szó
(1908 Ambrus Zoltán)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások