dér-dúr fn és mn  dir-dur

I. fn 25D1

1. (rég) ’hangos mérgelődés, elégedetlenkedés, ill. haragos lelkiállapot’ ❖ Rendbe vészem én ő Kegyelmét, hol dérrel-durral, […] hol nyájaskodással (1775 Klein Efraim C2710, 220) | „Hogy a pokolba ne [adnék helyet]? minden csavargót az udvarba csődít […]”; felelé a dajka dér-durral (1846 Kuthy Lajos 8261003, 214) | asszonyunk dér-dúrral ül, Ránc homlokán, mint vész egen, S ápolja mérgét melegen! (1868–1873 Arany János ford.–Burns 8014114, 312) | most éppen nagy dir-durban van a Ferke. Csak ugy felesel a Zsuzsikával (1886 Timon Sándor C4164, 46).

1a. (kissé rég) ’lármás veszekedés, csetepaté’ ❖ Nagy dér-dur fog következni ebből (1885 Jókai Mór CD18) | Rögtön meglátszik rajta, hogy robbanó fajta ember, a dér-dúr egy kettőre készen lehet körülötte és valószínűen nem kedveli a selyemkendős mozdulatokat, vigyázatosabb szavakat (1921 Révész Béla CD10).

2. (-val raggal, hsz-szerűen) ’lármázva, zajt csapva, ill. szenzációt keltő módon’ ❖ Künn szél mozdult, haragos dérrel-durral besüvitett a rossz ablaku, rossz ajtaju kamrába (1895 Mikszáth Kálmán C3154, 247) | nagy dérrel-durral olyasmit írnak ki zászlójukra, ami […] nem lehet cél, nem lehet programm, nem lehet jelszó (1936 Fejtő Ferenc CD10) | [A lányok] olyan dérrel-dúrral viharzottak végig a folyóparton, hogy látszott: semmi sem áll tőlük távolabb, mint az, hogy ne keltsenek föltűnést (1983 Balla László 1010019, 152) | A nagy dérrel-durral beharangozott premiert már sok érdeklődő várta (1995 Magyar Hírlap CD09) | minden mozdulat vagy inkább manőver, amihez hozzáláttak a fedélzeten, […] olyan nagy dérrel-dúrral történt, hogy kezdem belátni: az olasz népség semmit sem tud csinálni fölösleges lárma és kiabálás nélkül (1999 Györffy Miklós ford.–Széchenyi CD1502).

II. mn 0 (jelzőként) (rég)

’zsémbes, haragos 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás〉’ ❖ [Zoltán] egy haſogatott haj-ſzálnyit ſem akarna távozni fel-vett ſzándékatól: a’ Fő-pap (ſemmit ſem hajtván dér-dúr tekínteteire) nagy Méltósággal el-kezdette beſzédgyét (1786 Dugonics András C1471, 40) | Meg neheztelvén a’ Jankó, az Úr kétségeskedésén, ezen rendes dérdúr feleletével akarta el vetni a’ nyakáról: én bizony Isten nem esmerem Alatyáni Uramat (1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0172, 594) | [A férj] minden módon kivánt … kedvében járni a’ maga dér-dúr Feleségének (1793 Magyar Hírmondó C5810, 177) | mordkedvű… dérdur… gonosz szolga (1917 Móricz Zsigmond CD10).

Vö. CzF. dérdúr, dérreldúrral; ÉrtSz. dérdúr; TESz. dérdúr; ÉKsz.; SzT. dérdúrral; ÚMTsz.

dér-dúr főnév és melléknév
dir-dur I. 25D1 II. 0
I. főnév 25D1
1. (rég)
hangos mérgelődés, elégedetlenkedés, ill. haragos lelkiállapot
Rendbe vészem én ő Kegyelmét, hol dérrel-durral, […] hol nyájaskodással
(1775 Klein Efraim)
„Hogy a pokolba ne [adnék helyet]? minden csavargót az udvarba csődít […]”; felelé a dajka dér-durral
(1846 Kuthy Lajos)
asszonyunk dér-dúrral ül, Ránc homlokán, mint vész egen, S ápolja mérgét melegen!
(1868–1873 Arany János ford.Burns)
most éppen nagy dir-durban van a Ferke. Csak ugy felesel a Zsuzsikával
(1886 Timon Sándor)
1a. (kissé rég)
lármás veszekedés, csetepaté
Nagy dér-dur fog következni ebből
(1885 Jókai Mór)
Rögtön meglátszik rajta, hogy robbanó fajta ember, a dér-dúr egy kettőre készen lehet körülötte és valószínűen nem kedveli a selyemkendős mozdulatokat, vigyázatosabb szavakat
(1921 Révész Béla)
2. (-val raggal, hsz-szerűen)
lármázva, zajt csapva, ill. szenzációt keltő módon
Künn szél mozdult, haragos dérrel-durral besüvitett a rossz ablaku, rossz ajtaju kamrába
(1895 Mikszáth Kálmán)
nagy dérrel-durral olyasmit írnak ki zászlójukra, ami […] nem lehet cél, nem lehet programm, nem lehet jelszó
(1936 Fejtő Ferenc)
[A lányok] olyan dérrel-dúrral viharzottak végig a folyóparton, hogy látszott: semmi sem áll tőlük távolabb, mint az, hogy ne keltsenek föltűnést
(1983 Balla László)
A nagy dérrel-durral beharangozott premiert már sok érdeklődő várta
(1995 Magyar Hírlap)
minden mozdulat vagy inkább manőver, amihez hozzáláttak a fedélzeten, […] olyan nagy dérrel-dúrral történt, hogy kezdem belátni: az olasz népség semmit sem tud csinálni fölösleges lárma és kiabálás nélkül
(1999 Györffy Miklós ford.Széchenyi)
II. melléknév 0 (jelzőként) (rég)
zsémbes, haragos 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás〉
[Zoltán] egy haſogatott haj-ſzálnyit ſem akarna távozni fel-vett ſzándékatól: a’ Fő-pap (ſemmit ſem hajtván dér-dúr tekínteteire) nagy Méltósággal el-kezdette beſzédgyét
(1786 Dugonics András)
Meg neheztelvén a’ Jankó, az Úr kétségeskedésén, ezen rendes dérdúr feleletével akarta el vetni a’ nyakáról: én bizony Isten nem esmerem Alatyáni Uramat
(1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek)
[A férj] minden módon kivánt … kedvében járni a’ maga dér-dúr Feleségének
(1793 Magyar Hírmondó)
mordkedvű… dérdur… gonosz szolga
(1917 Móricz Zsigmond)
Vö. CzF. dérdúr, dérreldúrral; ÉrtSz. dérdúr; TESz. dérdúr; ÉKsz.; SzT. dérdúrral; ÚMTsz.

Beállítások