dereng tn ige 3b

1. (alany n. is) ’világosodik, ill. 〈hajnali világosság〉 napfelkelte idején észrevehetően, fokozatosan mutakozik’ ❖ vigan dereng a’ szépnek hajnala (1822 Kisfaludy Károly 8242007, 68) | A hajnal kezdett derengeni az ég alján (1875 Jókai Mór CD18) | Lámpa nem égett már és odakünn szürkülve derengett (1910 Kaffka Margit 9290051, 48) | A görög aggodalmasan pillantott keletre, ahol már derengett a virradat (1965 Kovai Lőrinc 9361001, 489).

1a. ’〈új(, jobb) korszak, időszak〉 kialakulni látszik, kibontakozóban van’ ❖ Új kor derengett (1837 Toldy Ferenc C0044, 388) | A század vége felé azonban már derengeni kezdenek Kolozsvár jobb napjai (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | már valamelyest derengeni kezdett szerencséje napja (1920 Tersánszky Józsi Jenő CD10).

1b. dereng vkire (ritk) ’〈vmilyen korszak〉 következik, virrad vkire’ ❖ a lengyelekre borus napok derengtek (1897 PallasLex. CD02) | A magyarságra kedvezőbb idők derengtek (1925 RévaiNagyLex. C5713, 424).

2. ’〈fény, ill. gyenge fényben vmi〉 elő-előtűnik, homályosan, alig érzékelhetően látszik’ ❖ A’ tölt-arczu hold dereng a’ szirt megett (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson C2529, 177) | álmélkodva pillanta széllyel a’ derengő szobában (1830 Kazinczy Ferenc ford.–Pyrker C2544, 152) | halaványan fény dereng az éjszakában: érkező holdsugarak (1904 Gárdonyi Géza 9173018, 48) | [a fényképen] a szálló előcsarnokát látjuk, ahol az ablakok keretébe szorítva dereng a távoli hegyi táj (1992 Rubicon ford. CD17) | A szobában különös zöldes fény derengett és egy apró alak imbolygott előttem. Nehéz megmondani, milyen volt ez a kis figura: olyan volt, mint ahogy a gnómokat képzeltem magamnak (1934 Szerb Antal 9668032, 260).

3. (irod) ’〈érzelem, rendsz. öröm, ill. annak látható jele vkinek az arcán, szemében stb.〉 alig észrevehetően tükröződik’ ❖ Öröm derengett Morninak arczán (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson C2529, 67) | homlokán megelégedés dereng (1839 Vajda Péter 8504008, 22) | [Demeter] tojásdad gyermekarcán derengett még az ámult mosoly (1954 Méhes György C3634, 276).

3a. (irod) ’〈arc, szem stb.〉 némi derűt sugároz’ ❖ Örűlök, hogy látom kedves mátkám’ atyjának homlokát derengni (1808 Andrád Elek C0613, 71) | Trombita harsog, a’ nép’ örömzaja hirdeti diadalmát, a’ szépektől forró tekintetek röpűlnek feléje; de ő csak királya’ derengő szemein csügg (1824 Kisfaludy Károly C2678, 8) | Bágye Gyisa úgy állt, mint aki sok pénzt talált. Derengeni kezdett az arca s azon gondolkodott, ne kurjantson egyet? (1939 Asztalos István 9012001, 50).

4. ’〈homály, köd, sötétség〉 úgy van (vhol), hogy némi világosságot átenged magán’ ❖ valami könnyű, átlátszó köd derengett az egész tájon (1853 Jókai Mór CD18) | a derengő szürkeségben éles fekete vonalként válik el a hegység a fehér felhőktől (1879 Sziklay János ford.–Sacher-Masoch 8447004, 4) | a misztikusan derengő félhomályban azt hiszi, hogy angyalok szava szólalt meg lelkében (1931 Sárközi György 9587010, 44) | A barlangban félhomály derengett (1972 Domonkos István 2054001, 421).

5. ’〈vmely érzés, emlék stb.〉 alig észlelhetően jelen van, ill. megjelenik, felsejlik (vkiben v. vmiben)’ ❖ Dereng azokban egy szelíd indúlat (1814 Kölcsey Ferenc 8253006, 69) | Ajkaid lángszózatán Bölcseség derenge (1843 Kunoss Endre 8260024, 146) | Egy szikra az, mely bennetek dereng, Egy végtelen erőnek mozzanása (1863 Madách Imre 8284005, 521) | Derengett előtte, hogy ostobaságot követett el (1886 Rákosi Viktor C3602, 74) | homályosan derengett a fejemben, hogy erről az imposztor Bibókról tőled hallottam valamit (1908–1910 Mikszáth Kálmán C3107, 205) | a pasasnak dereng valami, de úgy látszik, nem emlékszik már a hittanórákon tanultakra (1985 Grendel Lajos 1060004, 419).

Ö: át, fel~.

ÖU: elő~, rá~, vissza~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. derít; ÉKsz.; ÚMTsz.

dereng tárgyatlan ige 3b
1. (alany n. is)
világosodik, ill. 〈hajnali világosság〉 napfelkelte idején észrevehetően, fokozatosan mutakozik
vigan dereng a’ szépnek hajnala
(1822 Kisfaludy Károly)
A hajnal kezdett derengeni az ég alján
(1875 Jókai Mór)
Lámpa nem égett már és odakünn szürkülve derengett
(1910 Kaffka Margit)
A görög aggodalmasan pillantott keletre, ahol már derengett a virradat
(1965 Kovai Lőrinc)
1a.
〈új(, jobb) korszak, időszak〉 kialakulni látszik, kibontakozóban van
Új kor derengett
(1837 Toldy Ferenc)
A század vége felé azonban már derengeni kezdenek Kolozsvár jobb napjai
(1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
már valamelyest derengeni kezdett szerencséje napja
(1920 Tersánszky Józsi Jenő)
1b. dereng vkire (ritk)
〈vmilyen korszak〉 következik, virrad vkire
a lengyelekre borus napok derengtek
(1897 PallasLex.)
A magyarságra kedvezőbb idők derengtek
(1925 RévaiNagyLex.)
2.
〈fény, ill. gyenge fényben vmi〉 elő-előtűnik, homályosan, alig érzékelhetően látszik
A’ tölt-arczu hold dereng a’ szirt megett
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Macpherson)
álmélkodva pillanta széllyel a’ derengő szobában
(1830 Kazinczy Ferenc ford.Pyrker)
halaványan fény dereng az éjszakában: érkező holdsugarak
(1904 Gárdonyi Géza)
[a fényképen] a szálló előcsarnokát látjuk, ahol az ablakok keretébe szorítva dereng a távoli hegyi táj
(1992 Rubicon ford.)
A szobában különös zöldes fény derengett és egy apró alak imbolygott előttem. Nehéz megmondani, milyen volt ez a kis figura: olyan volt, mint ahogy a gnómokat képzeltem magamnak
(1934 Szerb Antal)
3. (irod)
〈érzelem, rendsz. öröm, ill. annak látható jele vkinek az arcán, szemében stb.〉 alig észrevehetően tükröződik
Öröm derengett Morninak arczán
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Macpherson)
homlokán megelégedés dereng
(1839 Vajda Péter)
[Demeter] tojásdad gyermekarcán derengett még az ámult mosoly
(1954 Méhes György)
3a. (irod)
〈arc, szem stb.〉 némi derűt sugároz
Örűlök, hogy látom kedves mátkám’ atyjának homlokát derengni
(1808 Andrád Elek)
Trombita harsog, a’ nép’ örömzaja hirdeti diadalmát, a’ szépektől forró tekintetek röpűlnek feléje; de ő csak királya’ derengő szemein csügg
(1824 Kisfaludy Károly)
Bágye Gyisa úgy állt, mint aki sok pénzt talált. Derengeni kezdett az arca s azon gondolkodott, ne kurjantson egyet?
(1939 Asztalos István)
4.
〈homály, köd, sötétség〉 úgy van (vhol), hogy némi világosságot átenged magán
valami könnyű, átlátszó köd derengett az egész tájon
(1853 Jókai Mór)
a derengő szürkeségben éles fekete vonalként válik el a hegység a fehér felhőktől
(1879 Sziklay János ford.Sacher-Masoch)
a misztikusan derengő félhomályban azt hiszi, hogy angyalok szava szólalt meg lelkében
(1931 Sárközi György)
A barlangban félhomály derengett
(1972 Domonkos István)
5.
〈vmely érzés, emlék stb.〉 alig észlelhetően jelen van, ill. megjelenik, felsejlik (vkiben v. vmiben)
Dereng azokban egy szelíd indúlat
(1814 Kölcsey Ferenc)
Ajkaid lángszózatán Bölcseség derenge
(1843 Kunoss Endre)
Egy szikra az, mely bennetek dereng, Egy végtelen erőnek mozzanása
(1863 Madách Imre)
Derengett előtte, hogy ostobaságot követett el
(1886 Rákosi Viktor)
homályosan derengett a fejemben, hogy erről az imposztor Bibókról tőled hallottam valamit
(1908–1910 Mikszáth Kálmán)
a pasasnak dereng valami, de úgy látszik, nem emlékszik már a hittanórákon tanultakra
(1985 Grendel Lajos)
Ö: át, feldereng
ÖU: elődereng, rádereng, visszadereng
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. derít; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások