deriváció fn 1A (rég)

1. ’eredeztetés, származtatás, ill. annak levezetése, hogy vmiből ered, származik vmi’ ❖ [Dugonics András Etelka című könyve] nevettséges a’ szók’ derivatióibann és faragásibann is (1788 Kazinczy Ferenc C2554, 191) | akármely nyelv is, több külömböz nyelvekbl veheti eredetét; a’ mely igazságot az Etymologusnak ſzüntelen ſzeme elött kellene tartani azért. 3. Az illyen Derivatiókat, hogy kell megtenni, hogy ez által a’ nyelv maga, annak Geniusa, és kitétele módja, erſzakot ne ſzenvedjen (1806 Teleki László¹ 8472001, 24).

1a. (Nyelvt) ’szóalkotás, kül. szóképzés, ill. azzal létrehozott származékszó’ ❖ ahol oda illik Derékségnek írom; ’s ha valaki a’ derivatiókra szorít, megfordítom az eredetet, és a’ Virtuosust deréknek nevezem (1789 Pálóczi Horváth Ádám C2554, 272) | Szók tsináláſa, a’ Származtatás (Derivatio) és öſzve ragadás (Compoſitio) által (1794 Gyarmathi Sámuel 7127004, 25) | az „offa” főnév nemcsak tönkölypogácsát jelent, azonfelül derivációi (ofellaro, offelleria) is hiányzanak (1912 Elek Artúr CD10).

2. (Fiz) ’vmely mozgó tárgynak a kiszámított (röp)pályától való eltérése’ ❖ Deviatio (derivatio […]) valamely tárgynak megállapított útjáról v. pályájáról eltérése. Különösen hajóknak a megszabott útiránytól eltérése (1912 RévaiNagyLex. C5701, 493) | deriváció a hajó hosszirányú szimmetriatengelye és a hajó súlypont-pályagörbéjének érintője által bezárt szög a hajó görbe vonalú haladó mozgásakor (1970 MűszakiLex. C5415, 455).

3. (Mat) ’differenciálszámítás, deriválás’ ❖ A derivatio elmélete (1878 Magyar írók élete CD27).

Vö. IdSz.

deriváció főnév 1A (rég)
1.
eredeztetés, származtatás, ill. annak levezetése, hogy vmiből ered, származik vmi
[Dugonics András Etelka című könyve] nevettséges a’ szók’ derivatióibann és faragásibann is
(1788 Kazinczy Ferenc)
akármely nyelv is, több külömböz nyelvekbl veheti eredetét; a’ mely igazságot az Etymologusnak ſzüntelen ſzeme elött kellene tartani azért. 3. Az illyen Derivatiókat, hogy kell megtenni, hogy ez által a’ nyelv maga, annak Geniusa, és kitétele módja, erſzakot ne ſzenvedjen
(1806 Teleki László¹)
1a. (Nyelvt)
szóalkotás, kül. szóképzés, ill. azzal létrehozott származékszó
ahol oda illik Derékségnek írom; ’s ha valaki a’ derivatiókra szorít, megfordítom az eredetet, és a’ Virtuosust deréknek nevezem
(1789 Pálóczi Horváth Ádám)
Szók tsináláſa, a’ Származtatás (Derivatio) és öſzve ragadás (Compoſitio) által
(1794 Gyarmathi Sámuel)
az „offa” főnév nemcsak tönkölypogácsát jelent, azonfelül derivációi (ofellaro, offelleria) is hiányzanak
(1912 Elek Artúr)
2. (Fiz)
vmely mozgó tárgynak a kiszámított (röp)pályától való eltérése
Deviatio (derivatio […]) valamely tárgynak megállapított útjáról v.vagy pályájáról eltérése. Különösen hajóknak a megszabott útiránytól eltérése
(1912 RévaiNagyLex.)
deriváció a hajó hosszirányú szimmetriatengelye és a hajó súlypont-pályagörbéjének érintője által bezárt szög a hajó görbe vonalú haladó mozgásakor
(1970 MűszakiLex.)
3. (Mat)
A derivatio elmélete
(1878 Magyar írók élete)
Vö. IdSz.

Beállítások