destruál ts ige 1a (vál)

1. (tárgy n. is) ’〈rendet〉 megzavar, megingat, 〈értéket〉 megkérdőjelez, veszélyeztet, ill. ezáltal bomlaszt, zülleszt, rombol vmit’ ❖ Széchényi volt, ki tiz évi izgatás után, először mondá, hogy már oly kezek vették át a’ reformok’ vezényletét, melyek a’ fenállót kiméletlenül destruálni, az érdekeket gondatlanul sérteni, […] és a’ forradalmat előidézni fogják (1851 Kemény Zsigmond C2605, 47) | A közoktatásügy minisztere, igaz, sokat épít, hanem csak téglából. Szellemileg azonban destruál és destruálni enged (1882 Mikszáth Kálmán CD04) | a Shaw-féle dráma […] már magát a drámai forma elvét kritizálja és destruálja (1927 Babits Mihály C0697, 170) | hazudhatnék, ha azt mondanám, az irodalom nem érdekel. Ami viszont nem érdekel, az a hatalom. Csak ha destruálni kell (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. (tárgy n. is) ’〈közösséget〉 összetartó erejének, egységének gyengítésével bomlásra, feloszlásra késztet’ ❖ [Páter Gyarmathy] holmi esetlen megjegyzésekkel és előttünk elejtett szavakkal, mintha a karlisták [= IV. Károly legitimista hívei] műve volna az egész felkelés, destruálni próbálkozott közöttünk (1921 Prónay Pál² CD52) | Minden áron meg kell akadályoznunk, hogy a forradalom destruálja a hadsereget (1932 e. Németh Andor 9480002, 83) | [a köztársasági elnök elleni kampány Szlovákiában] rombolja az erkölcsi értékeket és destruálja a társadalmat (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. (tárgy n. is) ’〈személyt〉 testileg, lelkileg v. anyagilag romlásba, pusztulásba dönt, ill. 〈lelket, személyiséget〉 tönkretesz, eltorzít vmi v. vki’ ❖ [1919 őszén] kizárták Király Györgyöt a hivatalos tudományból és kizárták az iskolából. Nem tartották méltónak arra sem, hogy a belvárosi reálban […] magyar irodalomtörténettel destruálja az iúság lelkét (1922 Benedek Marcell CD10) | a testek enerváltak, a lelkek gyávák. A szegénység gyötrelmesen destruál (1930 Móricz Zsigmond CD10) | Túlmentek [a terhek] azon a határon, amely az emberek számára elviselhető. Most […] a többség tehetetlenül vergődve hallgat és inkább destruálja önmagát (1995 Magyar Hírlap CD09).

3. (kissé rég, átv is) ’megrongál, tönkretesz vmit, kárt tesz vmiben’ ❖ az útfélen lelem kalapomat, de horrende [= iszonyatosan] öszvezúzva. Mérgelődve térék Lépfalvihoz, elébe tartván a’ destruált jószágot (1822 Kisfaludy Károly 8242032, 53) | destruálták gloriosus plánomat [= dicső tervemet] (1836 Gaal József C1790, 146) | [Ágoston Péter A magyar világi nagybirtok története című művében] a nagybirtok csak mint destruktív eszköz és destruálható közvagyontárgy szerepel (1914 Lippay Zoltán CD10) | Az árvíz, a vulkán, a vihar sok százezer év óta így destruálja a földet (1929 Nagy Endre CD10).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; IdSz.

destruál tárgyas ige 1a (vál)
1. (tárgy n. is)
〈rendet〉 megzavar, megingat, 〈értéket〉 megkérdőjelez, veszélyeztet, ill. ezáltal bomlaszt, zülleszt, rombol vmit
Széchényi volt, ki tiz évi izgatás után, először mondá, hogy már oly kezek vették át a’ reformok’ vezényletét, melyek a’ fenállót kiméletlenül destruálni, az érdekeket gondatlanul sérteni, […] és a’ forradalmat előidézni fogják
(1851 Kemény Zsigmond)
A közoktatásügy minisztere, igaz, sokat épít, hanem csak téglából. Szellemileg azonban destruál és destruálni enged
(1882 Mikszáth Kálmán)
a Shaw-féle dráma […] már magát a drámai forma elvét kritizálja és destruálja
(1927 Babits Mihály)
hazudhatnék, ha azt mondanám, az irodalom nem érdekel. Ami viszont nem érdekel, az a hatalom. Csak ha destruálni kell
(1995 Magyar Hírlap)
1a. (tárgy n. is)
〈közösséget〉 összetartó erejének, egységének gyengítésével bomlásra, feloszlásra késztet
[Páter Gyarmathy] holmi esetlen megjegyzésekkel és előttünk elejtett szavakkal, mintha a karlisták [= IV. Károly legitimista hívei] műve volna az egész felkelés, destruálni próbálkozott közöttünk
(1921 Prónay Pál²)
Minden áron meg kell akadályoznunk, hogy a forradalom destruálja a hadsereget
(1932 e. Németh Andor)
[a köztársasági elnök elleni kampány Szlovákiában] rombolja az erkölcsi értékeket és destruálja a társadalmat
(1995 Magyar Hírlap)
2. (tárgy n. is)
〈személyt〉 testileg, lelkileg v. anyagilag romlásba, pusztulásba dönt, ill. 〈lelket, személyiséget〉 tönkretesz, eltorzít vmi v. vki
[1919 őszén] kizárták Király Györgyöt a hivatalos tudományból és kizárták az iskolából. Nem tartották méltónak arra sem, hogy a belvárosi reálban […] magyar irodalomtörténettel destruálja az iúság lelkét
(1922 Benedek Marcell)
a testek enerváltak, a lelkek gyávák. A szegénység gyötrelmesen destruál
(1930 Móricz Zsigmond)
Túlmentek [a terhek] azon a határon, amely az emberek számára elviselhető. Most […] a többség tehetetlenül vergődve hallgat és inkább destruálja önmagát
(1995 Magyar Hírlap)
3. (kissé rég, átv is)
megrongál, tönkretesz vmit, kárt tesz vmiben
az útfélen lelem kalapomat, de horrende [= iszonyatosan] öszvezúzva. Mérgelődve térék Lépfalvihoz, elébe tartván a’ destruált jószágot
(1822 Kisfaludy Károly)
destruálták gloriosus plánomat [= dicső tervemet]
(1836 Gaal József)
[Ágoston Péter A magyar világi nagybirtok története című művében] a nagybirtok csak mint destruktív eszköz és destruálható közvagyontárgy szerepel
(1914 Lippay Zoltán)
Az árvíz, a vulkán, a vihar sok százezer év óta így destruálja a földet
(1929 Nagy Endre)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; IdSz.

Beállítások