acél fn és mn 4A9

I. fn

1. ’kis széntartalmú, izzó állapotban jól alakítható, ill. edzhető vas(ötvözet)’ ❖ Réz, vas, atzél vásik, törik a’ gyémánt is idvel (1774 Révai Miklós ford. 7283004, 14) | A jó acél a vert vas hajlékonyságával (Geschmeidigkeit) a nyers vas keménységét öszszeköti [= egyesíti] (1844 Nendtvich Károly 8330011, 294) | [a puska gyártása során] mikor már az alkatrészek teljesen kialakultak, akkor ujból edzik az acélt, vagyis megszüntetik a puhaságát olyképpen, hogy magas hőfokra hevitik és hirtelen lehütik (1939 Független Újság 2126001, 4) | Hat munkást leforrázott az olvasztott acél (1947 Szabad Föld aug. 3. C1537, 2) | 1957 és 1965 között a hengerelt acél termelését 56%-kal növelik (1983 Berend T. Iván 9049007, 329).

2. ’ebből készült eszköz, szerszám, ill. vmilyen eszköznek ebből készült része’ ❖ Tüzelt atzél, kova; a’ puskák ropogtak (1772 Bessenyei György¹ 7044025, 14) | mivel ő Ellensége vala a gyufának, tehát Zsebéből kivette az aczélt [ti. a tűzszerszámot] és kovát, Kicsiholt rágyujtott (1860 Tatár Péter 8303004, 37).

2a. (rég, irod) ’ebből készült harci eszköz, fegyver, kül. kard(penge), ill. páncél’ ❖ más karddal, atzéllal [keresi az istenek kedvét], Légyen rettenetes, ’s hartz’ mezejébe való (1773 Révai Miklós ford.–Tibullus 7283001, 7) | Puskák pattognak, kard cseng a’ kardok’ aczélán (1827 Vörösmarty Mihály 8524384, 169) | Jaj a rozsdaett acélnak [ti. kardnak], melyet már nem fényesít [a hős] (1879 Arany János C0654, 516) | a Maroshoz ért […] Báthory István acélba [ti. páncélba] öltözött derékhada (1948 Gergely Sándor 9188004, 168).

3. (birtokszóként) (irod) ’testi erőben megnyilvánuló edzettség, keménység’ ❖ Dávid egy meleg kéz szorítását érzé vasöklén, mely annak visszaadta elvesztett acélát (1872 Jókai Mór CD18) | Miénk az izmok acélja, a pénz, az egészség (1928 Kosztolányi Dezső C5104, 311).

4. (birtokszóként) (irod) ’〈jellemben, érzelemben megnyilvánuló〉 határozottság, hajlíthatatlanság’ ❖ [Árpád szavait meghallgatva] Viddin gondokba merűle; de büszke Szíve’ aczéláról a’ szó’ nyila végre [= végül] lepattant (1825 Vörösmarty Mihály 8524378, 219) | A hideg lég és a düh visszaadák lassankint Ali lelkének acélát (1854 Jókai Mór CD18) | nagy korok hősi jellemeket szülnek, de a mozdulatlanság néma évei kikezdik a jellem acélját (1979 Esterházy Péter 9129002, 308).

5. (birtokszóként) (rég, ritk) ’gabona(szem) teltsége, tömörsége’ ❖ [a földet] bevetették […] azokkal a drága angol búzafajokkal, amiknek acéla és sikere kitesz a bánáti búzán (1866 Jókai Mór CD18).

II. mn

1. ’ebből készült 〈tárgy, eszköz〉’ ❖ atzél öv kapots (1830 Némethy József ford. 8333003, 62) | [a pincér] vadonatújnak látszó acél dugóhúzót vett elő a zsebéből (1929 Krúdy Gyula C2836, 164) | acél szemüvegkeret (1978 Lengyel Péter 9397004, 398).

2. (irod) ’edzett, kemény 〈test(rész)〉’ ❖ [medve] Atzél foga (1786 Péczeli József ford.–Voltaire 7267016, 159) | Aczél most a’ karom (1817 Kisfaludy Károly C2667, 2) | a combja erős, az izma acél, a karja kemény, mint az öntött vas (1921 Kosztolányi Dezső ford.–Huysmans 9359133, 94).

3. (irod) ’határozott, megingathatatlan 〈jellem, érzelem, ill. érv, meggyőződés〉’ ❖ Rettenetes vas fegyvernek ki találta fel els Bús keletét? vad vólt ſzíve, vagy épen atzél! (1773 Révai Miklós ford.–Tibullus 7283001, 6) | Tsupa atzél a’ szívek [= szívük], mint az oroszlányoknak (1796 Karádi István ford. C2490, 61) | Csak aczél okokkal tudta buzgó ſzíveket fegyveres rserege a’ rendnek arra birni, hogy a’ puſzta ſzitkoknál megállapodgyanak (1806 Verseghy Ferenc 8518013, 51) | sodrában a szörnyü Malomnak, mely […] százados korlátokat roppantva tör szét, érczabolát, multak acél hiteit (1916 Babits Mihály C0695, 232).

Ö: beton~, fenő~, finom~, idom~, nemes~, nyers~, svéd~, szerszám-~, tégely~.

ÖU: cement~, jég~, kék~, kemény~, króm~, lágy~, nikkel~, szög~.

ÖE: ~abroncs, ~áru, ~beton, ~borítás, ~erő, ~fegyver, ~fekete, ~fényű, ~finomítás, ~fűrész, ~gomb, ~gyártás, ~gyűrű, ~hegyű, ~idegzet, ~ing, ~izmú, ~kard, ~kemence, ~kemény, ~kép, ~kerék, ~kombinát, ~kötél, ~mágnes, ~metszés, ~munkás, ~nemesítő, ~nyersvas, ~ököl, ~öntő, ~ötvözet, ~páncél, ~rúd, ~sisak, ~sodrony, ~szerkezet, ~szívű, ~termelés, ~toll, ~tű, ~vért, ~víz.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, acél gálakoszperd, acélpecsétnyomó, acél-spanyolspádé; ÚMTsz.

acél ❖ főnév és melléknév ◦ 4A9 ◦
permalink
I. főnév
1.
kis széntartalmú, izzó állapotban jól alakítható, ill. edzhető vas(ötvözet)
Réz, vas, atzél vásik, törik a’ gyémánt is idvel
(1774 Révai Miklós ford.)
A jó acél a vert vas hajlékonyságával (Geschmeidigkeit) a nyers vas keménységét öszszeköti [= egyesíti]
(1844 Nendtvich Károly)
[a puska gyártása során] mikor már az alkatrészek teljesen kialakultak, akkor ujból edzik az acélt, vagyis megszüntetik a puhaságát olyképpen, hogy magas hőfokra hevitik és hirtelen lehütik
(1939 Független Újság)
Hat munkást leforrázott az olvasztott acél
(1947 Szabad Föld aug. 3.)
1957 és 1965 között a hengerelt acél termelését 56%-kal növelik
(1983 Berend T. Iván)
2.
ebből készült eszköz, szerszám, ill. vmilyen eszköznek ebből készült része
Tüzelt atzél, kova; a’ puskák ropogtak
(1772 Bessenyei György¹)
mivel ő Ellensége vala a gyufának, tehát Zsebéből kivette az aczélt [ti. a tűzszerszámot] és kovát, Kicsiholt rágyujtott
(1860 Tatár Péter)
2a. (rég, irod)
ebből készült harci eszköz, fegyver, kül. kard(penge), ill. páncél
más karddal, atzéllal [keresi az istenek kedvét], Légyen rettenetes, ’s hartz’ mezejébe való
(1773 Révai Miklós ford.–Tibullus)
Puskák pattognak, kard cseng a’ kardok’ aczélán
(1827 Vörösmarty Mihály)
Jaj a rozsdaett acélnak [ti. kardnak], melyet már nem fényesít [a hős]
(1879 Arany János)
a Maroshoz ért […] Báthory István acélba [ti. páncélba] öltözött derékhada
(1948 Gergely Sándor)
3. (birtokszóként) (irod)
testi erőben megnyilvánuló edzettség, keménység
Dávid egy meleg kéz szorítását érzé vasöklén, mely annak visszaadta elvesztett acélát
(1872 Jókai Mór)
Miénk az izmok acélja, a pénz, az egészség
(1928 Kosztolányi Dezső)
4. (birtokszóként) (irod)
〈jellemben, érzelemben megnyilvánuló〉 határozottság, hajlíthatatlanság
[Árpád szavait meghallgatva] Viddin gondokba merűle; de büszke Szíve’ aczéláról a’ szó’ nyila végre [= végül] lepattant
(1825 Vörösmarty Mihály)
A hideg lég és a düh visszaadák lassankint Ali lelkének acélát
(1854 Jókai Mór)
nagy korok hősi jellemeket szülnek, de a mozdulatlanság néma évei kikezdik a jellem acélját
(1979 Esterházy Péter)
5. (birtokszóként) (rég, ritk)
gabona(szem) teltsége, tömörsége
[a földet] bevetették […] azokkal a drága angol búzafajokkal, amiknek acéla és sikere kitesz a bánáti búzán
(1866 Jókai Mór)
II. melléknév
1.
ebből készült 〈tárgy, eszköz〉
atzél öv kapots
(1830 Némethy József ford.)
[a pincér] vadonatújnak látszó acél dugóhúzót vett elő a zsebéből
(1929 Krúdy Gyula)
acél szemüvegkeret
(1978 Lengyel Péter)
2. (irod)
edzett, kemény 〈test(rész)〉
[medve] Atzél foga
(1786 Péczeli József ford.–Voltaire)
Aczél most a’ karom
(1817 Kisfaludy Károly)
a combja erős, az izma acél, a karja kemény, mint az öntött vas
(1921 Kosztolányi Dezső ford.–Huysmans)
3. (irod)
határozott, megingathatatlan 〈jellem, érzelem, ill. érv, meggyőződés〉
Rettenetes vas fegyvernek ki találta fel els Bús keletét? vad vólt ſzíve, vagy épen atzél!
(1773 Révai Miklós ford.–Tibullus)
Tsupa atzél a’ szívek [= szívük], mint az oroszlányoknak
(1796 Karádi István ford.)
Csak aczél okokkal tudta buzgó ſzíveket fegyveres rserege a’ rendnek arra birni, hogy a’ puſzta ſzitkoknál megállapodgyanak
(1806 Verseghy Ferenc)
sodrában a szörnyü Malomnak, mely […] százados korlátokat roppantva tör szét, érczabolát, multak acél hiteit
(1916 Babits Mihály)
Ö: betonacél, fenőacél, finomacél, idomacél, nemesacél, nyersacél, svédacél, szerszám-acél, tégelyacél
ÖU: cementacél, jégacél, kékacél, keményacél, krómacél, lágyacél, nikkelacél, szögacél
ÖE: acélabroncs, acéláru, acélbeton, acélborítás, acélerő, acélfegyver, acélfekete, acélfényű, acélfinomítás, acélfűrész, acélgomb, acélgyártás, acélgyűrű, acélhegyű, acélidegzet, acéling, acélizmú, acélkard, acélkemence, acélkemény, acélkép, acélkerék, acélkombinát, acélkötél, acélmágnes, acélmetszés, acélmunkás, acélnemesítő, acélnyersvas, acélököl, acélöntő, acélötvözet, acélpáncél, acélrúd, acélsisak, acélsodrony, acélszerkezet, acélszívű, acéltermelés, acéltoll, acéltű, acélvért, acélvíz
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, acél gálakoszperd, acélpecsétnyomó, acél-spanyolspádé; ÚMTsz.
ÚESz: ↪acél

Beállítások