desz fn 4B12 (jelzőként is) (Zene)

’fél hanggal lefelé módosított d hang, ill. az ezt jelölő hangjegy v. 〈hangszeren:〉 ennek megszólaltatási helye, eszköze, módja’ ❖ Negyedréſz Hangnak mondják azon két hangot egymáshoz, mellynek mindeniknek különböz helye van a’ Lajtorjánn, a’ Klávirban pedig ugyan azon Klávisra esnek, p. o. a’ Cis a’ Des-hez, a’ Dis az Es-hez ’s a’ t. negyedréſz Hang (1802 Gáti István C1857, 29) | cisz, disz, fisz, gisz, aisz, vagy: be, asz, gesz, esz, desz, nem iratnak a vonalrendszeren külön helyekre, hanem alakitójegyek (kereszt és bé) által jelöltetnek (1867 Bartalus István 8030001, 2) | A harmadhangok – mint c, desz, eszesz, d – enharmonikus árnyalatokat jelölnek (1930 ZeneiLex. CD49) | Teljesen befogva és megfújva, majd az elzárt hat nyílás egyenkénti kinyitogatásával megszólalt az Asz,–B,–cesz,–desz,–esz,–f (1966 Oromszegi Ottó CD52).

a. (rendsz. összetételek előtagjaként) ’erre mint alaphangra épülő 〈hangsor, hangnem v. hangzat〉’ ❖ [kottában skála felirataként:] Des dur (1802 Gáti István C1857, 91) | desz hangnem (1912 Berény Róbert CD10) | a nehéz Desz-hangsort a B-klarinét a számára könnyű Esz-hangsor alakjában [intonálja] (1930 ZeneiLex. CD49) | a G-dúr akkordnak közvetlen Desz-dúr mellé helyezését (1955 Kodály Zoltán 9341026, 466) | Liszt: Desz-dúr Consolation [= vigasztalás] (1963 Soproni Szemle CD52).

b. (összetételek előtagjaként) ’ilyen alaphangú 〈fúvós hangszer〉, amelynek szólamát többnyire transzponálva, a tényleges hangmagasságnál kis szekunddal mélyebben v. nagy szeptimmel magasabban jegyzik le, tehát amely a c-nek jelölt hangot ilyen hanggal intonálja’ ❖ Az Esz-fuvola hangjai kis harmaddal szólnak magasabban a Desz-fuvola hangjai kis másoddal[, mint a c alaphangú fuvoláé] (1913 RévaiNagyLex. C5704, 219) | katonazenekarok a desz- és esz-fuvolát alkalmazzák (1930 ZeneiLex. CD49).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

desz főnév 4B12 (jelzőként is) (Zene)
fél hanggal lefelé módosított d hang, ill. az ezt jelölő hangjegy v. 〈hangszeren:〉 ennek megszólaltatási helye, eszköze, módja
Negyedréſz Hangnak mondják azon két hangot egymáshoz, mellynek mindeniknek különböz helye van a’ Lajtorjánn, a’ Klávirban pedig ugyan azon Klávisra esnek, p. o.példának okáért a’ Cis a’ Des-hez, a’ Dis az Es-hez ’s a’ t.s a többi negyedréſz Hang
(1802 Gáti István)
cisz, disz, fisz, gisz, aisz, vagy: be, asz, gesz, esz, desz, nem iratnak a vonalrendszeren külön helyekre, hanem alakitójegyek (kereszt és bé) által jelöltetnek
(1867 Bartalus István)
A harmadhangok – mint c, desz, eszesz, d – enharmonikus árnyalatokat jelölnek
(1930 ZeneiLex.)
Teljesen befogva és megfújva, majd az elzárt hat nyílás egyenkénti kinyitogatásával megszólalt az Asz,–B,–cesz,–desz,–esz,–f
(1966 Oromszegi Ottó)
a. (rendsz. összetételek előtagjaként)
erre mint alaphangra épülő 〈hangsor, hangnem v. hangzat〉
[kottában skála felirataként:] Des dur
(1802 Gáti István)
desz hangnem
(1912 Berény Róbert)
a nehéz Desz-hangsort a B-klarinét a számára könnyű Esz-hangsor alakjában [intonálja]
(1930 ZeneiLex.)
a G-dúr akkordnak közvetlen Desz-dúr mellé helyezését
(1955 Kodály Zoltán)
Liszt: Desz-dúr Consolation [= vigasztalás]
(1963 Soproni Szemle)
b. (összetételek előtagjaként)
ilyen alaphangú 〈fúvós hangszer〉, amelynek szólamát többnyire transzponálva, a tényleges hangmagasságnál kis szekunddal mélyebben v. nagy szeptimmel magasabban jegyzik le, tehát amely a c-nek jelölt hangot ilyen hanggal intonálja
Az Esz-fuvola hangjai kis harmaddal szólnak magasabban a Desz-fuvola hangjai kis másoddal[, mint a c alaphangú fuvoláé]
(1913 RévaiNagyLex.)
katonazenekarok a desz- és esz-fuvolát alkalmazzák
(1930 ZeneiLex.)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások