despota fn és mn 6Adeszpota (kissé rég)

I. fn

1. (jelzőként is) (Tört) ’〈a Bizánci Birodalomban:〉 helytartó, tartományi kormányzó (rangja), ill. a császár közeli férfi rokonainak hivatalos címe’ ❖ [a bizánci császár II. Géza magyar király özvegyének az] egyik fiát, Bélát fiává fogadta, s Elek despota név alatt trónörökösévé nevezte ki (1860 Jókai Mór CD18) | [Béla] Konstantinápolyban Alexius nevet és despota czímet kapott, s a császár leányával eljegyeztetett (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | Despota (gör. despotés), a bizánci császárságban a császár fiainak, testvéreinek cime (1893 PallasLex. CD02) | epirusi görög deszpoták (1930 Hóman Bálint CD42) | Diocletian társuralkodóinak caesar-címét a századok során újabb és újabb rangok (sebastocrator [= magas bizánci méltóság], despota stb.) nyomják alább és alább (1940 Németh László² 9485011, 53).

1a. (jelzőként is) (Tört) ’〈a középkorban a Balkán-félszigeten, kül. a szerbeknél:〉 uralkodó, fejedelem, ill. annak rangja’ ❖ Szerviában [= Szerbiában] el-hagyván Szimendriát, a’ régi Despoták Várát (1783 Molnár János 7445003, 170) | Lazarevics István, szerb despota (1857 Vasárnapi Újság CD56) | Dobrotic, bolgár deszpota (1893 PallasLex. CD02) | [II. Lajos király] 1526-ban a szerb despota méltóságot újra visszaállította, s azt Beriszló (Berislavić) Istvánra ruházta (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | [Cillei] Ulrik gróf apósának, Brankovics szerb despotának éppen nem volt érdeke a törökök további térnyerése Magyarország rovására (2000 Pálosfalvi Tamás CD58).

2. (Pol v. Tört) ’önkényuralmat megvalósító, zsarnoki hatalmat gyakorló uralkodó’ ❖ egy deſpota ſem mondhattya maga fell, […] hogy minden indulatoktól üres vólna (1788 Decsy Sámuel C1382, 22) | Napoleon, a ki, mint minden despota, nem volt barátja a publiczitásnak (1834 Deák Ferenc CD51) | [Zborowsky] despotája e dióhéjnyi várnak (1853 Jósika Miklós 8212014, 99) | a sziú-indiánok korlátlan és féktelen hatalmú deszpotája (1915 Sisa Miklós CD10) | I. Péter nem nevezhető sem keleti cárnak, sem pedig dinasztikus uralkodónak, annál inkább despotának (1999 Szvák Gyula CD58).

3. (vál, pejor) ’hatalmával visszaélő, zsarnokoskodó, önkényeskedő vezető v. tisztségviselő’ ❖ Senki sem mér, tsak mottzani-is, az Egyházi Despoták ellen (1790 Mérőserpenyő ford. 7361003, 9) | Irsáról a szolgabiró elkergette a falu jegyzőjét, hogy vasvillás embereket nem adott segélyül a nemességgeli összeütközésre. Nézze meg az ember ezeket a kis despotákat (1848 Jókai Mór 8209025, 86) | az északi határszéleken fölbukkantak az első kozák szotnyák [= katonai századok], s a kétszázezer főnyi orosz hadsereg, amelyet az egyik despota személyesen vezetett a másik megsegítésére (1931 Sárközi György 9587012, 318) | a sokat szidott despota, […] Aczél György (2000 Figyelő CD2601) | [a csapat legjobb játékosát kirúgó] tréner korlátolt despota (2000 Magyar Hírlap CD09).

II. mn

1. (Pol v. Tört) ’önkényuralmat megvalósító, zsarnoki hatalmat gyakorló 〈uralkodó〉, ill. ilyen uralkodóra jellemző, tőle származó 〈tulajdonság, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ seitek, Fiaim! nem mint Deſpota-királyok Írták a’ Törvényt (1790 Verseghy Ferenc 7373003, [7]) | Despota hajlamok, önző czélok nélkűl, mindig csak nagy missiója, a vallás és haza lebegett [Szent István király] szeme előtt (1879 Pauler Gyula CD57) | Ez a figyelmeztetés [ti. hogy ne szerezzen magának nagyon sok ezüstöt és aranyat] szükséges, hogy megvédje a népet egy despota uralkodó kizsákmányolása ellen (1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford. CD1205) | [Oroszországban a] 18. század a despota I. Pál uralmával zárult (1998 Bodnár Erzsébet CD58).

1a. (Pol v. Tört) ’önkényuralmon, zsarnokságon alapuló 〈állam, politikai rendszer, ill. hatalomgyakorlás〉’ ❖ Sina [= Kína] belszerkezetére közepén áll a’ theocratia és despota alkotmánynak ’s mintegy e’ kettőnek szüleménye (1845 Palkovics Antal 8350003, 90) | Három despota-hatalom által köritve, rokon nélkül, elszigetelten álló nemzetiségünket fenn tudtuk tartani, ezer éven át (1881 Kossuth Lajos CD32) | A despota Oroszország fiát [ti. a felesége nélkül érkező Gorkijt] a szabad Amerika nyomban bojkottálta (1906 Ady Endre CD0801) | Valahányszor Izráel valamelyik királya lerázta magáról a Tóra igáját és nem követte az igazságosság szabályait, előtérbe kerültek a keleti despota uralomnak gonoszságai (1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford. CD1205).

2. (vál, rendsz. pejor) ’hatalmával visszaélő, zsarnokoskodó, önkényeskedő 〈vezető v. tisztségviselő〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈tulajdonság, dolog, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ [érték és selejt keveredése] lehet nagyon egészséges társadalmi ügyekben, de sohsem válhat be a csak arisztokrata, azaz despota szempontokat ismerhető művészetnél (1925 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | [Napóleon] despota rendőrminisztere: Fouché (1936 Hajnal István CD42).

J: despót.

Sz: despotai, despotaság.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

despota főnév és melléknév 6A
deszpota 6A (kissé rég)
I. főnév
1. (jelzőként is) (Tört)
〈a Bizánci Birodalomban:〉 helytartó, tartományi kormányzó (rangja), ill. a császár közeli férfi rokonainak hivatalos címe
[a bizánci császár II. Géza magyar király özvegyének az] egyik fiát, Bélát fiává fogadta, s Elek despota név alatt trónörökösévé nevezte ki
(1860 Jókai Mór)
[Béla] Konstantinápolyban Alexius nevet és despota czímet kapott, s a császár leányával eljegyeztetett
(1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
Despota (gör.görög despotés), a bizánci császárságban a császár fiainak, testvéreinek cime
(1893 PallasLex.)
epirusi görög deszpoták
(1930 Hóman Bálint)
Diocletian társuralkodóinak caesar-címét a századok során újabb és újabb rangok (sebastocrator [= magas bizánci méltóság], despota stb.s a többi) nyomják alább és alább
(1940 Németh László²)
1a. (jelzőként is) (Tört)
〈a középkorban a Balkán-félszigeten, kül. a szerbeknél:〉 uralkodó, fejedelem, ill. annak rangja
Szerviában [= Szerbiában] el-hagyván Szimendriát, a’ régi Despoták Várát
(1783 Molnár János)
Lazarevics István, szerb despota
(1857 Vasárnapi Újság)
Dobrotic, bolgár deszpota
(1893 PallasLex.)
[II. Lajos király] 1526-ban a szerb despota méltóságot újra visszaállította, s azt Beriszló (Berislavić) Istvánra ruházta
(1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
[Cillei] Ulrik gróf apósának, Brankovics szerb despotának éppen nem volt érdeke a törökök további térnyerése Magyarország rovására
(2000 Pálosfalvi Tamás)
2. (Pol v. Tört)
önkényuralmat megvalósító, zsarnoki hatalmat gyakorló uralkodó
egy deſpota ſem mondhattya maga fell, […] hogy minden indulatoktól üres vólna
(1788 Decsy Sámuel)
Napoleon, a ki, mint minden despota, nem volt barátja a publiczitásnak
(1834 Deák Ferenc)
[Zborowsky] despotája e dióhéjnyi várnak
(1853 Jósika Miklós)
a sziú-indiánok korlátlan és féktelen hatalmú deszpotája
(1915 Sisa Miklós)
I. Péter nem nevezhető sem keleti cárnak, sem pedig dinasztikus uralkodónak, annál inkább despotának
(1999 Szvák Gyula)
3. (vál, pejor)
hatalmával visszaélő, zsarnokoskodó, önkényeskedő vezető v. tisztségviselő
Senki sem mér, tsak mottzani-is, az Egyházi Despoták ellen
(1790 Mérőserpenyő ford.)
Irsáról a szolgabiró elkergette a falu jegyzőjét, hogy vasvillás embereket nem adott segélyül a nemességgeli összeütközésre. Nézze meg az ember ezeket a kis despotákat
(1848 Jókai Mór)
az északi határszéleken fölbukkantak az első kozák szotnyák [= katonai századok], s a kétszázezer főnyi orosz hadsereg, amelyet az egyik despota személyesen vezetett a másik megsegítésére
(1931 Sárközi György)
a sokat szidott despota, […] Aczél György
(2000 Figyelő)
[a csapat legjobb játékosát kirúgó] tréner korlátolt despota
(2000 Magyar Hírlap)
II. melléknév
1. (Pol v. Tört)
önkényuralmat megvalósító, zsarnoki hatalmat gyakorló 〈uralkodó〉, ill. ilyen uralkodóra jellemző, tőle származó 〈tulajdonság, megnyilvánulás stb.〉
seitek, Fiaim! nem mint Deſpota-királyok Írták a’ Törvényt
(1790 Verseghy Ferenc)
Despota hajlamok, önző czélok nélkűl, mindig csak nagy missiója, a vallás és haza lebegett [Szent István király] szeme előtt
(1879 Pauler Gyula)
Ez a figyelmeztetés [ti. hogy ne szerezzen magának nagyon sok ezüstöt és aranyat] szükséges, hogy megvédje a népet egy despota uralkodó kizsákmányolása ellen
(1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford.)
[Oroszországban a] 18. század a despota I. Pál uralmával zárult
(1998 Bodnár Erzsébet)
1a. (Pol v. Tört)
önkényuralmon, zsarnokságon alapuló 〈állam, politikai rendszer, ill. hatalomgyakorlás〉
Sina [= Kína] belszerkezetére közepén áll a’ theocratia és despota alkotmánynak ’s mintegy e’ kettőnek szüleménye
(1845 Palkovics Antal)
Három despota-hatalom által köritve, rokon nélkül, elszigetelten álló nemzetiségünket fenn tudtuk tartani, ezer éven át
(1881 Kossuth Lajos)
A despota Oroszország fiát [ti. a felesége nélkül érkező Gorkijt] a szabad Amerika nyomban bojkottálta
(1906 Ady Endre)
Valahányszor Izráel valamelyik királya lerázta magáról a Tóra igáját és nem követte az igazságosság szabályait, előtérbe kerültek a keleti despota uralomnak gonoszságai
(1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford.)
2. (vál, rendsz. pejor)
hatalmával visszaélő, zsarnokoskodó, önkényeskedő 〈vezető v. tisztségviselő〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈tulajdonság, dolog, megnyilvánulás stb.〉
[érték és selejt keveredése] lehet nagyon egészséges társadalmi ügyekben, de sohsem válhat be a csak arisztokrata, azaz despota szempontokat ismerhető művészetnél
(1925 Tersánszky Józsi Jenő)
[Napóleon] despota rendőrminisztere: Fouché
(1936 Hajnal István)
J: despót
Sz: despotai, despotaság
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások