aláz ts ige 4a

1. (rég, átv is) ’lenti, lent levő helyre tesz, nyom, sújt stb.’ ❖ [a nárcisz] ſzára egyenes, lapos, ’s lukatsos, mellynek bértzén lévö egy nyílovány, kötet levelétöl kegyeſen a’ föld-felé nyomatik, néha egéſz földig aláztatik (1790 A folyó és versbéli beszéd példái 7066003, 209) | [Viddin] oldalt megszúrta vitézlő Vámost, ’s Zongornak koponyáját földig alázta (1825 Vörösmarty Mihály 8524378, 190) | szép nyak, bozontos mell s a főt a bú alázza (1936 e. Kosztolányi Dezső CD01).

2. (kissé rég) ’alávetett, ill. alázatot ébresztő helyzetbe juttat vkit’ ❖ minden az Istenen áll, a’ ki aláz és fel-magasztal (1787 Kármán József¹ C2493, 120) | megveretvén ismét mint II. János alatt példáson büntettetének a’ pártosok, és jobbágyi sorsra aláztatának (1845 Aranyosrákosi Székely Sándor 8016005, 174) | Ott sunnyoga hátul az idegen Detre; Nem üle jobbágyként főfő kerevetre, Tisztessége vagyon, de magát alázza, Hódoló mosolynak arcát lepi mázza (1862–1863 Arany János CD01) | Aláztál engem barmok vályujáig S hajcsárt rendeltél urnak én fölém (1914 Gyóni Géza 9205017, 35) | őt annyira meglepte és alázta ez a váratlan inzultus […], teljesen elnémult (1970 Karinthy Ferenc 9308002, 91).

2a. aláz vmivé(erkölcsileg, társadalmilag v. értékét tekintve) rosszabbá, silányabba tesz, ill. alacsonyít vkit v. vmit’ ❖ Mit veszte a’ föld’ durva gyermeke [ti. a férfi], Hogy a’ Teremtő’ legbecsesb alakját [ti. a nőt], Kinek kezébe szívünk adva van, Játéka’, kénye’ rabjává alázta! (1815 Berzsenyi Dániel 8054104, 118) | Nem vagyunk egyenlő jogu felek, […] hanem vagyunk szolgává alázott nép (1865 Salamon Ferenc 8402010, 466) | [Kepler] a megfertőzött tudomány hatalmát arra használja, hogy az emberiséget rabszolga-csőcselékké alázza (1900 Palágyi Menyhért 9509002, 353) | megbántotta a hölgyet, mert gyermekké alázta (1909 Móricz Zsigmond CD10) | a teremtés koronáinak tartott nadrágos személyek totálisan birtokolni igyekeznek szexuálisan kizsákmányolható konyhatündérré alázott életük párját (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. ’méltatlan, megszégyenítő helyzetbe juttat, ill. becsmérel, önérzetében megsért vkit’ ❖ [a nemzet] neveti szomszédink bolond irígységét, Kik, régen orrolván hazánk dicsőségét, Ezáltal akarnák alázni felségét! (1786 Batsányi János 7023007, 13) | Mái naptól fogva mind roſzsſz embereknek tartom azokat, valakik a’ ’Sidókat tsúfolják és alázzák (1805 Kis János¹ ford. 8240039, 87) | Vagyon az emberben egy neme az ösztönszerű szeméremnek is, melly […] azt ohajtja leplezni, mi őt emberi méltóságából mintegy kivetkeztetve, az állatok körébe alázzá [!] (1844 Rónay Jácint 8669001, 16) | árulás sujt minden szent Hitet és Becsületet rút gyanu aláz (1921 Szabó Lőrinc ford. CD10) | [Sasvári] sóhajtva, nagy ívben visszadobta a fegyvert a nyitott bőröndbe, ő maga törten, alázva, szégyenkezve újra az ágyba mászott (1947 Karinthy Ferenc 2052003, 98) | őt annyira meglepte és alázta ez a váratlan inzultus […], teljesen elnémult (1970 Karinthy Ferenc 9308002, 91) | „Ezekért tettem – gondolta N. S. –, ezekért aláztam magamat idáig.” (1985 Eörsi István 9125024, 8) | durvaságok, embert alázó drasztikus cselekedetek (1997 Új Könyvek CD29).

3a. (rég) ’ócsárol, leszól vmit’ ❖ Ne alázd annyira a’ dolgot […] azok a’ dolgok, mellyekre ö az ö ortzáját fordította, ſokkal jobbak a’ miéinknél (1777 Szigeti Gyula Sámuel–Tordai Sámuel ford.–Bunian 7353005, 6) | Német nyelven Magyart aláz; Még-is toleráltatik (1790 Tóth Farkas C4278, 8) | vannak, kik a bort alázzák (1860 Vida József C4489, 16).

4. (rég, átv is) ’〈harcban〉 hatalma alá vet, legyőz, lever’ ❖ Szállj táborba, magad végy magadonn ert; Kévánságid’ alázd, törd, zabolára fogd (1786 Baróti Szabó Dávid 7021027, 153) | Mikor hazánkat védte, ’s ellenségeit alázta, csak vesztünkre fáradott (1817 Virág Benedek C4504, 6) | Vert seregem fut. Alázva minden (1908 Ady Endre CD01) | Süket a föld, nem érzi hátán hadak alázó dobogását (1917 Babits Mihály 9014074, 42).

Ö: le~, meg~.

Fr: föld, por.

Vö. CzF. ~, aláztatik, aláz s fėlėz; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

aláz tárgyas ige 4a
1. (rég, átv is)
lenti, lent levő helyre tesz, nyom, sújt stb.
[a nárcisz] ſzára egyenes, lapos, ’s lukatsos, mellynek bértzén lévö egy nyílovány, kötet levelétöl kegyeſen a’ föld-felé nyomatik, néha egéſz földig aláztatik
(1790 A folyó és versbéli beszéd példái)
[Viddin] oldalt megszúrta vitézlő Vámost, ’s Zongornak koponyáját földig alázta
(1825 Vörösmarty Mihály)
szép nyak, bozontos mell s a főt a bú alázza
(1936 e. Kosztolányi Dezső)
2. (kissé rég)
alávetett, ill. alázatot ébresztő helyzetbe juttat vkit
minden az Istenen áll, a’ ki aláz és fel-magasztal
(1787 Kármán József¹)
megveretvén ismét mint II. János alatt példáson büntettetének a’ pártosok, és jobbágyi sorsra aláztatának
(1845 Aranyosrákosi Székely Sándor)
Ott sunnyoga hátul az idegen Detre; Nem üle jobbágyként főfő kerevetre, Tisztessége vagyon, de magát alázza, Hódoló mosolynak arcát lepi mázza
(1862–1863 Arany János)
Aláztál engem barmok vályujáig S hajcsárt rendeltél urnak én fölém
(1914 Gyóni Géza)
őt annyira meglepte és alázta ez a váratlan inzultus […], teljesen elnémult
(1970 Karinthy Ferenc)
2a. aláz vmivé
(erkölcsileg, társadalmilag v. értékét tekintve) rosszabbá, silányabba tesz, ill. alacsonyít vkit v. vmit
Mit veszte a’ föld’ durva gyermeke [ti. a férfi], Hogy a’ Teremtő’ legbecsesb alakját [ti. a nőt], Kinek kezébe szívünk adva van, Játéka’, kénye’ rabjává alázta!
(1815 Berzsenyi Dániel)
Nem vagyunk egyenlő jogu felek, […] hanem vagyunk szolgává alázott nép
(1865 Salamon Ferenc)
[Kepler] a megfertőzött tudomány hatalmát arra használja, hogy az emberiséget rabszolga-csőcselékké alázza
(1900 Palágyi Menyhért)
megbántotta a hölgyet, mert gyermekké alázta
(1909 Móricz Zsigmond)
a teremtés koronáinak tartott nadrágos személyek totálisan birtokolni igyekeznek szexuálisan kizsákmányolható konyhatündérré alázott életük párját
(1996 Magyar Hírlap)
3.
méltatlan, megszégyenítő helyzetbe juttat, ill. becsmérel, önérzetében megsért vkit
[a nemzet] neveti szomszédink bolond irígységét, Kik, régen orrolván hazánk dicsőségét, Ezáltal akarnák alázni felségét!
(1786 Batsányi János)
Mái naptól fogva mind roſzsſz embereknek tartom azokat, valakik a’ ’Sidókat tsúfolják és alázzák
(1805 Kis János¹ ford.)
Vagyon az emberben egy neme az ösztönszerű szeméremnek is, melly […] azt ohajtja leplezni, mi őt emberi méltóságából mintegy kivetkeztetve, az állatok körébe alázzá [!]
(1844 Rónay Jácint)
árulás sujt minden szent Hitet és Becsületet rút gyanu aláz
(1921 Szabó Lőrinc ford.)
[Sasvári] sóhajtva, nagy ívben visszadobta a fegyvert a nyitott bőröndbe, ő maga törten, alázva, szégyenkezve újra az ágyba mászott
(1947 Karinthy Ferenc)
őt annyira meglepte és alázta ez a váratlan inzultus […], teljesen elnémult
(1970 Karinthy Ferenc)
„Ezekért tettem – gondolta N. S. –, ezekért aláztam magamat idáig.”
(1985 Eörsi István)
durvaságok, embert alázó drasztikus cselekedetek
(1997 Új Könyvek)
3a. (rég)
ócsárol, leszól vmit
Ne alázd annyira a’ dolgot […] azok a’ dolgok, mellyekre ö az ö ortzáját fordította, ſokkal jobbak a’ miéinknél
(1777 Szigeti Gyula Sámuel–Tordai Sámuel ford.Bunian)
Német nyelven Magyart aláz; Még-is toleráltatik
(1790 Tóth Farkas)
vannak, kik a bort alázzák
(1860 Vida József)
4. (rég, átv is)
〈harcban〉 hatalma alá vet, legyőz, lever
Szállj táborba, magad végy magadonn ert; Kévánságid’ alázd, törd, zabolára fogd
(1786 Baróti Szabó Dávid)
Mikor hazánkat védte, ’s ellenségeit alázta, csak vesztünkre fáradott
(1817 Virág Benedek)
Vert seregem fut. Alázva minden
(1908 Ady Endre)
Süket a föld, nem érzi hátán hadak alázó dobogását
(1917 Babits Mihály)
Fr: föld, por
Vö. CzF. ~, aláztatik, aláz s fėlėz; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások