devalvál ts ige 1a

1. (tárgy n. is) (Pénz v. vál) ’〈pénzértéket〉 hivatalosan csökkent, ill. 〈fizetőeszközt, pénzösszeget, árfolyamot, árut〉 leértékel’ ❖ szerencsés, a’ ki azt [ti. az adósságát] most fizeti-le, míg a’ devalváló parancsolat publicáltatni fog (1814 Kazinczy Ferenc C4939, 305) | tulságosan becsült többi termékeinket szinte valódi értékükre devalválnók (1847 Hetilap CD61) | nagyon devalvált értékü bőrrel (1862 Jókai Mór C2263, 6) | [az értékhullámzás arra kényszeríti] az államot, hogy kibocsátott papírpénzének fizetőerejét hivatalosan is leszállítsa, devalválja (1911 RévaiNagyLex. C5698, 367) | jövőre havonta 1,2 százalékkal devalválják a forintot (1995 Figyelő CD2601) | [az adósságvásárlással] devalváljuk az adósságot (1996 Magyar Hírlap CD09) | hogy úgy mondjam, a kormány a mostani döntéssel elinflál vagy devalvál (2000 Országgyűlési Napló CD62).

2. (rég, vál) ’〈számot, ill. vmilyen számú, mennyiségű dolgot〉(mértékében, mennyiségében) csökkent’ ❖ a XVII. számot devalválnom lehet (1827 Szemere Pál 8439074, 316) | [ha a békebíróság a békéltetés során] az egyeségeket ötrül egyre devalválná (1834 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | hadseregünket felére devalválni (1848 Kossuth Lajos CD32).

3. (vál) ’〈vminek az értékét, fontosságát〉 csökkenti v. 〈vmilyen értékesnek, fontosnak tartott dolgot, es. személyt〉 értékétől, jelentőségétől megfoszt, ill. vmivé alacsonyít’ ❖ az élet irott malasztokká szokta devalválni jegyzőkönyveink vérmes reményeit (1843 Pesti Hírlap CD61) | nekünk nem hivatásunk […] devalválni a hazai mozgalom [ti. a kiegyezésre törekvés] jelentőségét (1859 Kossuth Lajos CD32) | a [veszteség] szót a nekrológok panegyrisei erősen devalválták (1911 Nagy János³ CD10) | a túlságosan nagyszámú mesterlevél devalválja az értéket, s egyáltalán nem mindegy, hogy melyik iskola állítja ki a diplomát (1996 Magyar Hírlap CD09).

Sz: devalválás.

Vö. ÉrtSz.; TESz. devalváció; ÉKsz.; IdSz.

devalvál tárgyas ige 1a
1. (tárgy n. is) (Pénz v. vál)
〈pénzértéket〉 hivatalosan csökkent, ill. 〈fizetőeszközt, pénzösszeget, árfolyamot, árut〉 leértékel
szerencsés, a’ ki azt [ti. az adósságát] most fizeti-le, míg a’ devalváló parancsolat publicáltatni fog
(1814 Kazinczy Ferenc)
tulságosan becsült többi termékeinket szinte valódi értékükre devalválnók
(1847 Hetilap)
nagyon devalvált értékü bőrrel
(1862 Jókai Mór)
[az értékhullámzás arra kényszeríti] az államot, hogy kibocsátott papírpénzének fizetőerejét hivatalosan is leszállítsa, devalválja
(1911 RévaiNagyLex.)
jövőre havonta 1,2 százalékkal devalválják a forintot
(1995 Figyelő)
[az adósságvásárlással] devalváljuk az adósságot
(1996 Magyar Hírlap)
hogy úgy mondjam, a kormány a mostani döntéssel elinflál vagy devalvál
(2000 Országgyűlési Napló)
2. (rég, vál)
〈számot, ill. vmilyen számú, mennyiségű dolgot〉 (mértékében, mennyiségében) csökkent
a XVII. számot devalválnom lehet
(1827 Szemere Pál)
[ha a békebíróság a békéltetés során] az egyeségeket ötrül egyre devalválná
(1834 Kossuth Lajos összes munkái)
hadseregünket felére devalválni
(1848 Kossuth Lajos)
3. (vál)
〈vminek az értékét, fontosságát〉 csökkenti v. 〈vmilyen értékesnek, fontosnak tartott dolgot, es. személyt〉 értékétől, jelentőségétől megfoszt, ill. vmivé alacsonyít
az élet irott malasztokká szokta devalválni jegyzőkönyveink vérmes reményeit
(1843 Pesti Hírlap)
nekünk nem hivatásunk […] devalválni a hazai mozgalom [ti. a kiegyezésre törekvés] jelentőségét
(1859 Kossuth Lajos)
a [veszteség] szót a nekrológok panegyrisei erősen devalválták
(1911 Nagy János³)
a túlságosan nagyszámú mesterlevél devalválja az értéket, s egyáltalán nem mindegy, hogy melyik iskola állítja ki a diplomát
(1996 Magyar Hírlap)
Sz: devalválás
Vö. ÉrtSz.; TESz. devalváció; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások