dezertor (4A9) l. dezentor

dezentor fn 4A2 (/nyj)dezenter, dezentér, dezertor

1. (jelzőként is) ’hadseregtől v. vmely más (fegyveres) testülettől, állományból megszökött személy, (katona)szökevény’ ❖ [Kassán] a’ Desertorok eránt érkezett parantsolat felől hoszszasan indittatott a’ tanátskozás (1785 Kazinczy Ferenc C4940, 14) | „Hlivár János: Dézentor(1786 Magyar Nyelv C5904, 225) | dezertor katonát (1862–1863 Jókai Mór 8209009, 333) | [a matrózok] minduntalan elszökdöstek tőlem […]. Egyszer ráismertem Zárában egy ilyen dezentorra (1939 Herczeg Ferenc 9241010, 200).

2. (tréf is) ’vkit, vmit elhagyó, vkitől, vmitől elpártoló, vhonnan elszökő, elcsatangoló személy, ill. csavargó, csintalan, rosszalkodó gyerek’ ❖ A volfszi ferdő forrás elszökött, Czepetz káplárt utánna küldötte a város, még meg nem találták a desertort (1783–1784 Barcsay Ábrahám 7206001, 542) | a Mathematikusok méltán bánhatnak velem akarmint, mint Desertorjokkal (1813 Kazinczy Ferenc C2563, 406) | [a nagyságos asszony] büntesse meg a dezentort [ti. férjét], és máskor ne engedje neki, hogy akkora vargabetüt tegyen az átlanti oceánuson (1872 Jókai Mór C2284, 55) | Tápai az utcán nevetve kapta ölbe a gyerekeket: – Na dezentor! Most megvagy, viszlek a dobogó [= (utcai) fahíd] alá (1929 Bibó Lajos CD10) | (Gyereknek:) Nagy dezentér vaty, te gazembër! (1948 Magyar Nyelv C5393, 74).

Sz: dezentorság.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

dezertor lásd dezentor
dezentor főnév 4A2 (/nyj)
dezenter 4B2
dezentér 4B2
dezertor 4A9
1. (jelzőként is)
hadseregtől v. vmely más (fegyveres) testülettől, állományból megszökött személy, (katona)szökevény
[Kassán] a’ Desertorok eránt érkezett parantsolat felől hoszszasan indittatott a’ tanátskozás
(1785 Kazinczy Ferenc)
„Hlivár János: Dézentor
(1786 Magyar Nyelv)
dezertor katonát
(1862–1863 Jókai Mór)
[a matrózok] minduntalan elszökdöstek tőlem […]. Egyszer ráismertem Zárában egy ilyen dezentorra
(1939 Herczeg Ferenc)
2. (tréf is)
vkit, vmit elhagyó, vkitől, vmitől elpártoló, vhonnan elszökő, elcsatangoló személy, ill. csavargó, csintalan, rosszalkodó gyerek
A volfszi ferdő forrás elszökött, Czepetz káplárt utánna küldötte a város, még meg nem találták a desertort
(1783–1784 Barcsay Ábrahám)
a Mathematikusok méltán bánhatnak velem akarmint, mint Desertorjokkal
(1813 Kazinczy Ferenc)
[a nagyságos asszony] büntesse meg a dezentort [ti. férjét], és máskor ne engedje neki, hogy akkora vargabetüt tegyen az átlanti oceánuson
(1872 Jókai Mór)
Tápai az utcán nevetve kapta ölbe a gyerekeket: – Na dezentor! Most megvagy, viszlek a dobogó [= (utcai) fahíd] alá
(1929 Bibó Lajos)
(Gyereknek:) Nagy dezentér vaty, te gazembër!
(1948 Magyar Nyelv)
Sz: dezentorság
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások