dézsa fn 6A
1. ’folyadék, szemcsés anyag, étel stb. tartására, ill. háztartási munka végzéséhez haszn., nagyobb méretű, kétfülű, dongákból összeállított faedény’ ❖ a lapátot, mellyel a gabonát fel-ſzóratják, kén-esvel elegyedett hájjal kenetik-meg; vagy valamelly dézsába mártatják, mellybenn viz és kén-es vagyon (1780 Magyar Hírmondó 7444001, 32) | csak annyi meszet ólts egyszerre nagy dézsákban, a mennyit azon melegen feldolgozhatol (1826 Fáy András¹ 8139012, 107) | [Jancsi] a szakajtó kosárból ejtegette a korpát a dézsába (1907 Gárdonyi Géza C1842, 7) | Meleg vizet csinált, bedöntötte a dézsába, hozzáfogott egyenként az edényeket mosogatni (1941 Móricz Zsigmond 9462012, 54) | [az Alföldön] a csöbörrúd hiányzik, csak alkalmilag készített karót használtak, amelyet a dézsa fülein átdugtak és egy-egy kézzel vittek (1977 NéprajziLex. CD47) | [disznóöléskor kell egy] nagyobb dézsa a húsok pácolásához (1994 Frank Júlia CD19).
1a. (jelzőként) ’(vhány) ilyen edényre való 〈folyadék, szemcsés anyag, étel stb.〉’ ❖ Caniculában mikor nagy höség vagyon, minden Nap eſtve felé a’ Pintzében a’ földet két ’s három dézsa vízzel meg-kell öntöztetni (1780 Prónay Pál 7360002, 58) | az ingyen utcsinálásnál […] gyakran 4-5 mérföldrül hajtatik az adózónép, és sokszor más 4-5 mérföldrül visz egy dézsa kövecset (1830 Széchenyi István 8429003, 102) | Az én parasztomat megölik a büdösök, hogy ha kifolyik egy dézsa víz az utcára (1917 Móricz Zsigmond CD10) | A parancsnok ránk kiabált, de előbb még dézsa vizet zuhintva közénk röhögött nagy hangon (1980 Marsall László 1103004, 11).
1b. ’ennek tartalma, ill. vmiből vhány ilyen egységnyi térfogatú mennyiség’ ❖ Nem mene meſzſzire, cſak mellék ſzobába, Bé-áztattya lábát egy meleg dézsába (1780 Dugonics András ford.–Homérosz 7087027, 196) | az asszonyok megállottak, míg kiöntötték a dézsát vagy a szemetet (1937 Móricz Zsigmond 9462030, 134) | [a férfi] Old Spice arcvizet használt, gondolom, legkevesebb egy dézsával öntött magára (1983 Polgár András 1121003, 117).
1c. ’földdel megtöltve nagyobb dísznövények tartására való faedény’ ❖ Postaszekrénynek a kert tulsó sarkában álló leanderes dézsát használták (1893 Herczeg Ferenc 9241020, 103) | A párkány körül dézsákban narancsfák, leánderek s a cserepekben muskátli, rozmaring, verbéna és más kedves virág díszlik (1912 Móricz Zsigmond C3218, 8) | A pálmaház előtti út mellett tavasztól őszig kinn sorakoznak dézsákban a mirtusz-félék (1995 Természet Világa CD50).
2. ’Fából készült, kisebb méretű edényfajta.’
2a. (rég) ’a fejéskor nyert tej összegyűjtésére haszn. edény; fejősajtár’ ❖ Mint a’ fej Juhász’ nagy Dézsája körül, A’ téj édességén a’ légy nyüsög, ’s örül (1800 Perecsényi Nagy László C3472, 166) | bokor mögé rejtőzve, szörnyűködve látja, hogy a szolgáló egy e célra magával hozott dézsába megfeji sorban a kecskéket (1877 Mikszáth Kálmán CD04) | Ha a boszorkány megrontotta a tehenet s az nem hagyja magát fejni, a dézsát a tehén fejére kell boritani (1886 Sirisaka Andor 8408012, 76).
2b. (jelzőként) ’(vmekkora) ilyen edényre való 〈tej〉’ ❖ A frissen beoltott nagy dézsa juhtejnek a sürü tejfelét le kell szedni (1892 Zilahy Ágnes C6079, 324).
2c. (ritk) ’vajköpülésre haszn. faedény’ ❖ A Vargyas-patak menti településeken szép számban találhatók fából készült háztartási eszközök: kanalak, tányérok, tálak, vízmerítők, laskasirítők, guzsalyok, orsók, vajköpülő dézsák (2000 Természet Világa CD50).
2d. (/nyj) ’túró tárolására haszn., fából készült kisebb fedeles edény’ ❖ [Legyen távol tartva a bor] kápoſztától, És túrós dézsától, ſzét hogy el-ne vegyék (1779 Miháltz István ford.–Vanière C3101, 41) | Dézsa = döbönke, turós edény (1872 Elegyes gyűjtések C2998, 121) | Az asszonyok télire kis dézsába gyúrva juhtúrót is tároltak (2000 Füvessy Anikó–Vadász István CD36).
2e. (jelzőként) (/nyj) ’(vhány) ilyen edényre való 〈túró〉’ ❖ Megengeszteltetésed okáért ez idején juhászkodásomból számodra is szaporított egy pár dézsa burendával [= juhtúróval] kedveskednem kívánságom vólna (1773 Barcsay Ábrahám 7019033, 27).
ÖU: fejő~, moslékos~, mosogató~, vizes~.
ÖE: ~fül, ~rúd, ~szék, ~tündér.
Sz: dézsácska, dézsányi, dézsás.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.