dézsmál ige 1a

1. tn (rég) ’dézsmát fizet vkinek’ ❖ [a parasztok] meg kivánják Püspökjeiket, és Plébánussaikat tartani; azoknak dezmálni akarnak mint eddig (1791 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0173, 273) | az, ki attul [ti. a dézsmából származó jövedelemtől] elesne, más kutfőkbül annyi hasznot meritne, hogy azon időt, mellyben neki dézmáltak, soha többé vissza nem kivánná (1830 Széchenyi István 8429003, 104) | csak akkor lehet az egész ausztriai birodalombeli szolgaságot visszaállítani, ha Magyarország lakosai ismét dézmálnak, ismét robotolnak, ismét a külföldi harczra áldozzák gyermekeiket (1848 Szemere Bertalan CD32).

1a. (rég, ritk) ’vmely felsőbb hatalomnak áldoz’ ❖ Mindent, a’ mit fából óltalmúl tsináltak Meg-gyújtván, füstivel az égnek dézmáltak (1798 Vályi Nagy Ferenc C4341, 59).

2. tn ’dézsmát szed’ ❖ Romanticismusommal kiegyezhetetlennek találtam hajnalban ellenőrizni az ökrök és lovak etetését, télen a hidegben, nyáron a melegben felmérni, bemérni, dézmálni (1879 Lauka Gusztáv 8268039, 21) | az esküdtet néha elhívják becsűsnek, vagy dézsmálni, vagy árverezni és ilyenkor külön napidíj jár (1948 Szabó Pál² 9631005, 160) | Széchenyi Zsigmond fertőszéplaki jobbágyai a megye védelmét kérik, mivel a püspöki tizedet bérlő földesúr régi jogaik ellenére a mezőn, természetben kívánt dézsmálni s ez ellen ők fegyveresen védekeztek (1955 Takáts Endre CD52).

2a. ts (rég) ’〈vmely területet〉 a rajta termő termény után megadóztat’ ❖ [Jánoky Farkas] 1681-ben Tököly részéről dézsmálja a tarczali hegyeket, és maga részére is zsarol aszuborokat (1859 Nagy Iván CD31).

3. ts (tárgy n. is) ’〈ember v. állat〉 vmiből (titokban,) jogosulatlanul elvesz, lopkod(va elfogyaszt) vmennyit’ ❖ [a vetőmagot] a’ rajtunk él madarak dézmálják (1789 Mátyási József C3065, 290) | Bár apja kertjében gyümölcs elég termett, az uraságéba járt dézsmálni (1894 Széchy Károly CD55) | [Az őrgébics] felkajtatja a földön fészkelő kis énekesek fészkét, bújja a bokrot, a fák koronáit és irgalmatlanúl dézsmál (1901 Herman Ottó CD34) | A cigarettámat is dézsmálja, a pálinkámból is kortyol minden reggel, nem egy teljes kispohárnyit (1935 Szép Ernő 9665044, 126) | mézet dézsmáló mackótól (1995 Új Könyvek CD29).

3a. ’〈vmely helyet, területet〉 a rajta v. benne levő dolgokat elvéve, ellopva, elcsenve folyamatosan fosztogat’ ❖ mi legények kint nagy tüzeket rakván, a kukorica földeket dézsmáltuk (1851–1854 Táncsics Mihály 8463015, 53) | [a kalózok] egy része visszatért hazájába, a nagyobb rész azonban a Friz-szigetekre ment, s onnan dézsmálta a tengeri hajókat (1926 RévaiNagyLex. C5715, 391) | az uradalom földjét dézsmáló cselédek (1966 Béládi Miklós CD53) | Alkonyatkor, napközben a közeli Szahel olajfáit dézsmáló seregélyek több tízezres madárfelhői tűntek fel (2000 Természet Világa CD50).

Ö: meg~.

Vö. CzF. dézmál · dézsmál; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. dézsma; ÉKsz.; SzT. dézmál, dézmálandó, dézmálhat, dézmált, dézmáltat, dézmáltatik; ÚMTsz.

dézsmál ige 1a
1. tárgyatlan (rég)
dézsmát fizet vkinek
[a parasztok] meg kivánják Püspökjeiket, és Plébánussaikat tartani; azoknak dezmálni akarnak mint eddig
(1791 Hadi és Más Nevezetes Történetek)
az, ki attul [ti. a dézsmából származó jövedelemtől] elesne, más kutfőkbül annyi hasznot meritne, hogy azon időt, mellyben neki dézmáltak, soha többé vissza nem kivánná
(1830 Széchenyi István)
csak akkor lehet az egész ausztriai birodalombeli szolgaságot visszaállítani, ha Magyarország lakosai ismét dézmálnak, ismét robotolnak, ismét a külföldi harczra áldozzák gyermekeiket
(1848 Szemere Bertalan)
1a. (rég, ritk)
vmely felsőbb hatalomnak áldoz
Mindent, a’ mit fából óltalmúl tsináltak Meg-gyújtván, füstivel az égnek dézmáltak
(1798 Vályi Nagy Ferenc)
2. tárgyatlan
dézsmát szed
Romanticismusommal kiegyezhetetlennek találtam hajnalban ellenőrizni az ökrök és lovak etetését, télen a hidegben, nyáron a melegben felmérni, bemérni, dézmálni
(1879 Lauka Gusztáv)
az esküdtet néha elhívják becsűsnek, vagy dézsmálni, vagy árverezni és ilyenkor külön napidíj jár
(1948 Szabó Pál²)
Széchenyi Zsigmond fertőszéplaki jobbágyai a megye védelmét kérik, mivel a püspöki tizedet bérlő földesúr régi jogaik ellenére a mezőn, természetben kívánt dézsmálni s ez ellen ők fegyveresen védekeztek
(1955 Takáts Endre)
2a. tárgyas (rég)
〈vmely területet〉 a rajta termő termény után megadóztat
[Jánoky Farkas] 1681-ben Tököly részéről dézsmálja a tarczali hegyeket, és maga részére is zsarol aszuborokat
(1859 Nagy Iván)
3. tárgyas (tárgy n. is)
〈ember v. állat〉 vmiből (titokban,) jogosulatlanul elvesz, lopkod(va elfogyaszt) vmennyit
[a vetőmagot] a’ rajtunk él madarak dézmálják
(1789 Mátyási József)
Bár apja kertjében gyümölcs elég termett, az uraságéba járt dézsmálni
(1894 Széchy Károly)
[Az őrgébics] felkajtatja a földön fészkelő kis énekesek fészkét, bújja a bokrot, a fák koronáit és irgalmatlanúl dézsmál
(1901 Herman Ottó)
A cigarettámat is dézsmálja, a pálinkámból is kortyol minden reggel, nem egy teljes kispohárnyit
(1935 Szép Ernő)
mézet dézsmáló mackótól
(1995 Új Könyvek)
3a.
〈vmely helyet, területet〉 a rajta v. benne levő dolgokat elvéve, ellopva, elcsenve folyamatosan fosztogat
mi legények kint nagy tüzeket rakván, a kukorica földeket dézsmáltuk
(1851–1854 Táncsics Mihály)
[a kalózok] egy része visszatért hazájába, a nagyobb rész azonban a Friz-szigetekre ment, s onnan dézsmálta a tengeri hajókat
(1926 RévaiNagyLex.)
az uradalom földjét dézsmáló cselédek
(1966 Béládi Miklós)
Alkonyatkor, napközben a közeli Szahel olajfáit dézsmáló seregélyek több tízezres madárfelhői tűntek fel
(2000 Természet Világa)
Vö. CzF. dézmál · dézsmál; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. dézsma; ÉKsz.; SzT. dézmál, dézmálandó, dézmálhat, dézmált, dézmáltat, dézmáltatik; ÚMTsz.

Beállítások