dialektikus mn és fn 

I. mn 15A

1. (Fil) ’a(z anyagi, természeti, társadalmi, tudati) mozgáshoz és fejlődéshez tartozó, kapcsolódó, arra vonatk., ellentmondásokon, kölcsönhatásokon alapuló 〈folyamat, viszony〉, ill. ilyen viszonyban álló 〈két, es. több dolog〉’ ❖ A mig az érzések még nem problematikusak (nem ütköznek össze, […] nem váltak még dialektikusakká) és a dialektika még csak intellectualis, addig nem lehet még dráma (1911 Lukács György² 9405024, 33) | Mit akart [József] Attila bebizonyítani? Azt, hogy a valóság szükségképpen azonos az eszmélettel, s az eszmélet azonos a valósággal, noha ellentmondanak egymásnak, de csak dialektikusan (1944 Németh Andor 9480003, 115) | Változatlanság és változás […] a mechanikai mozgás együttjáró oldalai, de nem valamilyen „dialektikus ellentétpárt” alkotva (1990 Kampis György 2029015, 475).

2. (Fil) ’a dialektikán mint ilyen folyamaton v. annak törvényein alapuló, azoknak megfelelő, azokat követő 〈gondolkodás, filozófia(i irányzat, módszer)〉, ill. ilyen filozófiára jellemző 〈sajátosság〉’ ❖ [az arisztotelészi természetfilozófia] szigoru következetessége és finom dialektikus szerkezete (1893 PallasLex. CD02) | Én azt tartom, hogy a történelmi jelenségeket, a nagy emberi történéseket a dialektikus materializmus természettudományos szempontjainak röntgensugaraival lehet átvilágítani (1932 Bálint György CD10) | Hernádi Zsolt [bank-vezérigazgató] vezérelve a dialektikus gondolkodásmód. Úgy véli: mindennek meg kell keresni az ellenpólusát, mert annak ismerete alapvetően szükséges az igazán jó döntések meghozatalához (1997 Top200 CD2602) | [a modern logikának] semmi köze a csak nevében logikai diszciplínákhoz, a kanti transzcendentális vagy a hegeli dialektikus logikához (2000 Új Könyvek CD29).

3. (Fil) ’olyan 〈személy〉, aki ilyen filozófiai irány híve, akinek gondolkodásában a dialektika törvényei érvényesülnek, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ A francia ujabb drámairók mind dialektikusok. I. Dumasnak, de Sardou-nak is rendszerint van egy tézise, melyet a dráma folytán kifejt, megvitat és végre diadalmasan bebizonyít (1893 PallasLex. CD02) | Paulusnak olyan embernek kellett volna lennie, akinek vallásos élményei, hallucinációi, földöntúli képzetei vannak. Werfelnél azonban egy dialektikus töprengő lesz belőle (1926 Alkalay Ödön CD10) | Bár Marx materialista lett, dialektikus materialista maradt (1937 Iványi-Grünwald Béla CD42) | [1929-ben a Szovjetunióban] ülésezik A harcos-materialisták dialektikus társaságának I. össz-szövetségi konferenciája (1989 Tények könyve CD37).

4. (kissé rég) ’olyan 〈személy〉, aki jól tud érvelni, vitázni, ill. ilyen személyre jellemző, tőle származó 〈tulajdonság, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ örvendenünk kell, ha mondhatjuk, hogy van igazság, mellyet a’ dialecticus bizonyitgatás szinte sérthetne (1841 Pesti Hírlap CD61) | Erdős úr e pontra nézve némi kételyt támasztott, jóllehet bizton várhatta, hogy azt a dialektikus lelkész okvetlen le fogja győzni (1867 Tolnai Lajos C4200, 29) | Az ilyen dialektikus beidegzettségű vitatkozó[, mint Pázmány,] az első pillanatban meglátja az ellenfél gondolatmenetének gyengéit, mindig kezeügyében találja a kellő érveket (1939 Sík Sándor 9598002, 151) | Fábry [Zoltán] stílusát a líraiság és a dialektikus jellegű szónokiasság jellemzi (1966 Csanda Sándor CD53).

II. fn 4A

1. (Fil) ’a dialektika híve, művelője, olyan gondolkodó, akinek gondolkodásában a dialektika törvényei érvényesülnek’ ❖ nem vártam tőle [ti. Csongrád megye követétől] olly okoskodást, mit a dialectikusok sophismának neveznek, logica helyett (1848 Kossuth Lajos CD32) | A régibb bölcselők között kiemeljük még […] Bacon Roger szerzetest (1214–1294) és Duns Scotust (megh. 1308), a híres dialektikust, kik a Thomizmus ellen foglaltak állást (1893 PallasLex. CD02) | [Wolfgang Röd könyvében végigkíséri] a dialektikus módszer és filozófiai modell történetét az újkorban, kezdve Descartes-tal, kifuttatva a mai, de inkább tegnapi dialektikusokig, Adornóig, Marcuse-ig, Lukács Györgyig (1997 Új Könyvek CD29).

2. (kissé rég) ’olyan személy, aki jól tud érvelni, vitázni’ ❖ Lehet valaki nagy szónok, erős dialecticus, hatalmas parlamenti erő s mégis gyenge pénzügyminiszter. Ezt látjuk Kerkapoly [Károly] működésében (1870 k. Matlekovits Sándor CD09) | Talán nem sikerült mindazt kifejtenem, amit akartam, mert sajnos nem rendelkezem a meggyőzés eszközeivel, azonban meggyőződésem mégis helyes és remélem, hogy nálamnál jobb dialektikusok nem fogják sajnálni a fáradságot ennek bebizonyítására (1912 Boross László CD10).

ÖU: anti~.

Vö. ÉrtSz.; TESz. dialektika; ÉKsz.; IdSz. ~, dialektikus materializmus

dialektikus melléknév és főnév
I. melléknév 15A
1. (Fil)
a(z anyagi, természeti, társadalmi, tudati) mozgáshoz és fejlődéshez tartozó, kapcsolódó, arra vonatk., ellentmondásokon, kölcsönhatásokon alapuló 〈folyamat, viszony〉, ill. ilyen viszonyban álló 〈két, es. több dolog〉
A mig az érzések még nem problematikusak (nem ütköznek össze, […] nem váltak még dialektikusakká) és a dialektika még csak intellectualis, addig nem lehet még dráma
(1911 Lukács György²)
Mit akart [József] Attila bebizonyítani? Azt, hogy a valóság szükségképpen azonos az eszmélettel, s az eszmélet azonos a valósággal, noha ellentmondanak egymásnak, de csak dialektikusan
(1944 Németh Andor)
Változatlanság és változás […] a mechanikai mozgás együttjáró oldalai, de nem valamilyen „dialektikus ellentétpárt” alkotva
(1990 Kampis György)
2. (Fil)
a dialektikán mint ilyen folyamaton v. annak törvényein alapuló, azoknak megfelelő, azokat követő 〈gondolkodás, filozófia(i irányzat, módszer), ill. ilyen filozófiára jellemző 〈sajátosság〉
[az arisztotelészi természetfilozófia] szigoru következetessége és finom dialektikus szerkezete
(1893 PallasLex.)
Én azt tartom, hogy a történelmi jelenségeket, a nagy emberi történéseket a dialektikus materializmus természettudományos szempontjainak röntgensugaraival lehet átvilágítani
(1932 Bálint György)
Hernádi Zsolt [bank-vezérigazgató] vezérelve a dialektikus gondolkodásmód. Úgy véli: mindennek meg kell keresni az ellenpólusát, mert annak ismerete alapvetően szükséges az igazán jó döntések meghozatalához
(1997 Top200)
[a modern logikának] semmi köze a csak nevében logikai diszciplínákhoz, a kanti transzcendentális vagy a hegeli dialektikus logikához
(2000 Új Könyvek)
3. (Fil)
olyan 〈személy〉, aki ilyen filozófiai irány híve, akinek gondolkodásában a dialektika törvényei érvényesülnek, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉
A francia ujabb drámairók mind dialektikusok. I.iabb Dumasnak, de Sardou-nak is rendszerint van egy tézise, melyet a dráma folytán kifejt, megvitat és végre diadalmasan bebizonyít
(1893 PallasLex.)
Paulusnak olyan embernek kellett volna lennie, akinek vallásos élményei, hallucinációi, földöntúli képzetei vannak. Werfelnél azonban egy dialektikus töprengő lesz belőle
(1926 Alkalay Ödön)
Bár Marx materialista lett, dialektikus materialista maradt
(1937 Iványi-Grünwald Béla)
[1929-ben a Szovjetunióban] ülésezik A harcos-materialisták dialektikus társaságának I. össz-szövetségi konferenciája
(1989 Tények könyve)
4. (kissé rég)
olyan 〈személy〉, aki jól tud érvelni, vitázni, ill. ilyen személyre jellemző, tőle származó 〈tulajdonság, megnyilvánulás stb.〉
örvendenünk kell, ha mondhatjuk, hogy van igazság, mellyet a’ dialecticus bizonyitgatás szinte sérthetne
(1841 Pesti Hírlap)
Erdős úr e pontra nézve némi kételyt támasztott, jóllehet bizton várhatta, hogy azt a dialektikus lelkész okvetlen le fogja győzni
(1867 Tolnai Lajos)
Az ilyen dialektikus beidegzettségű vitatkozó[, mint Pázmány,] az első pillanatban meglátja az ellenfél gondolatmenetének gyengéit, mindig kezeügyében találja a kellő érveket
(1939 Sík Sándor)
Fábry [Zoltán] stílusát a líraiság és a dialektikus jellegű szónokiasság jellemzi
(1966 Csanda Sándor)
II. főnév 4A
1. (Fil)
a dialektika híve, művelője, olyan gondolkodó, akinek gondolkodásában a dialektika törvényei érvényesülnek
nem vártam tőle [ti. Csongrád megye követétől] olly okoskodást, mit a dialectikusok sophismának neveznek, logica helyett
(1848 Kossuth Lajos)
A régibb bölcselők között kiemeljük még […] Bacon Roger szerzetest (1214–1294) és Duns Scotust (megh.meghalt 1308), a híres dialektikust, kik a Thomizmus ellen foglaltak állást
(1893 PallasLex.)
[Wolfgang Röd könyvében végigkíséri] a dialektikus módszer és filozófiai modell történetét az újkorban, kezdve Descartes-tal, kifuttatva a mai, de inkább tegnapi dialektikusokig, Adornóig, Marcuse-ig, Lukács Györgyig
(1997 Új Könyvek)
2. (kissé rég)
olyan személy, aki jól tud érvelni, vitázni
Lehet valaki nagy szónok, erős dialecticus, hatalmas parlamenti erő s mégis gyenge pénzügyminiszter. Ezt látjuk Kerkapoly [Károly] működésében
(1870 k. Matlekovits Sándor)
Talán nem sikerült mindazt kifejtenem, amit akartam, mert sajnos nem rendelkezem a meggyőzés eszközeivel, azonban meggyőződésem mégis helyes és remélem, hogy nálamnál jobb dialektikusok nem fogják sajnálni a fáradságot ennek bebizonyítására
(1912 Boross László)
ÖU: antidialektikus
Vö. ÉrtSz.; TESz. dialektika; ÉKsz.; IdSz. ~, dialektikus materializmus

Beállítások