dialogikus mn 15A2

1. (Irodt) ’olyan 〈forma, műfaj〉, amelyben az író a mondanivalót két személy dialógusában, párbeszédében közli, ill. ilyen formában írt, ilyen műfajú 〈szöveg〉’ ❖ De legibus, melyből csak 3 könyv jutott ránk, dialogikus munka [Cicerótól] 52-51 tájáról (1893 PallasLex. CD02) | [Borüszthenészi Bion] fesztelen, alant járó, pongyola nyelven irhatott és a dialogikus formát kedvelte (1902 ÓkoriLex. CD28) | [A költőnőnek] indítványoztam, hogy írjunk együtt egy dialógikus verset (1938 Weöres Sándor 9788144, 24) | A beszélt szövegtípusok egy része monologikus […]. Más beszélt szövegtípusok dialogikusak (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13) | Az biztos, hogy nem felfutó ágában van a drámairodalom, viszont a dialogikus műfaj igen (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. (Irodt) ’ilyen szövegre jellemző, hozzá tartozó stb. 〈tulajdonság, dolog〉’ ❖ Millington valószinüleg irnokot küldött a szinházi előadásra, azon meghagyással, hogy leginkább a darab dialogikus tagoltságára ügyeljen (1891 Csiky Gergely CD11) | [Keszi Imre Babits verseire írt dalciklusában] a középső darab, a Húsvét előtt a két szólamot szorosan egymáshoz tapadtan, homofon-szellemben énekelteti, csak az utolsó, Miatyánk tér vissza az első dal dialógikus szerkesztési elvéhez (1939 Keszi Imre CD10) | dialogikus narratíva (1991 Bókay Antal 2028013, 117).

2. (vál, átv is) ’olyan 〈tevékenység, állapot stb.〉, amelyben vki párbeszédet folytat, dialogizál vkivel’ ❖ a szenvedéllyel való tusájába [Stefan George] belevonja a természetet is, magánya dialogikussá lesz (1921 Turóczi-Trostler József CD10) | az olvasás […] eredendően dialogikus tevékenység (1991 Kulcsár Szabó Ernő 2028014, 138) | kérdve kifejtő tanalak, erotematikus v. dialogikus tanalak (gör.): az oktatásnak az a módja, melynek során a ped. az általa feladott tanári kérdések és az ezekre adott tanulói válaszok alapján dolgozza fel az adott tananyagrészt (1997 PedagógiaiLex. C6810, 203).

3. (ritk, vál) ’olyan 〈állapot, filozófia stb.〉, amelyben különböző álláspontot képviselő felek megegyezést kereső eszmecserét folytatnak, v. különböző természetű dolgok kölcsönhatásba lépnek’ ❖ A gadameri dialogikus hermeneutika, amikor is a partnerek lemondanak „önmagukról”, és előítéleteiket, feltételezett igazságaikat kiteszik a megcáfolhatóság kockázatának (1991 Tarnay László 2028017, 154) | a mi kulturális terünkben nem különböző értékrendek élnek egymás mellett (dialogikus békében), hanem a jó és a rossz küzdelme folyik (1998 Magyar Hírlap CD09).

Sz: dialogikusság.

Vö. IdSz.

dialogikus melléknév 15A2
1. (Irodt)
olyan 〈forma, műfaj〉, amelyben az író a mondanivalót két személy dialógusában, párbeszédében közli, ill. ilyen formában írt, ilyen műfajú 〈szöveg〉
De legibus, melyből csak 3 könyv jutott ránk, dialogikus munka [Cicerótól] 52-51 tájáról
(1893 PallasLex.)
[Borüszthenészi Bion] fesztelen, alant járó, pongyola nyelven irhatott és a dialogikus formát kedvelte
(1902 ÓkoriLex.)
[A költőnőnek] indítványoztam, hogy írjunk együtt egy dialógikus verset
(1938 Weöres Sándor)
A beszélt szövegtípusok egy része monologikus […]. Más beszélt szövegtípusok dialogikusak
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
Az biztos, hogy nem felfutó ágában van a drámairodalom, viszont a dialogikus műfaj igen
(1997 Magyar Hírlap)
1a. (Irodt)
ilyen szövegre jellemző, hozzá tartozó stb. 〈tulajdonság, dolog〉
Millington valószinüleg irnokot küldött a szinházi előadásra, azon meghagyással, hogy leginkább a darab dialogikus tagoltságára ügyeljen
(1891 Csiky Gergely)
[Keszi Imre Babits verseire írt dalciklusában] a középső darab, a Húsvét előtt a két szólamot szorosan egymáshoz tapadtan, homofon-szellemben énekelteti, csak az utolsó, Miatyánk tér vissza az első dal dialógikus szerkesztési elvéhez
(1939 Keszi Imre)
dialogikus narratíva
(1991 Bókay Antal)
2. (vál, átv is)
olyan 〈tevékenység, állapot stb.〉, amelyben vki párbeszédet folytat, dialogizál vkivel
a szenvedéllyel való tusájába [Stefan George] belevonja a természetet is, magánya dialogikussá lesz
(1921 Turóczi-Trostler József)
az olvasás […] eredendően dialogikus tevékenység
(1991 Kulcsár Szabó Ernő)
kérdve kifejtő tanalak, erotematikus v.vagy dialogikus tanalak (gör.görög): az oktatásnak az a módja, melynek során a ped.pedagógus az általa feladott tanári kérdések és az ezekre adott tanulói válaszok alapján dolgozza fel az adott tananyagrészt
(1997 PedagógiaiLex.)
3. (ritk, vál)
olyan 〈állapot, filozófia stb.〉, amelyben különböző álláspontot képviselő felek megegyezést kereső eszmecserét folytatnak, v. különböző természetű dolgok kölcsönhatásba lépnek
A gadameri dialogikus hermeneutika, amikor is a partnerek lemondanak „önmagukról”, és előítéleteiket, feltételezett igazságaikat kiteszik a megcáfolhatóság kockázatának
(1991 Tarnay László)
a mi kulturális terünkben nem különböző értékrendek élnek egymás mellett (dialogikus békében), hanem a jó és a rossz küzdelme folyik
(1998 Magyar Hírlap)
Sz: dialogikusság
Vö. IdSz.

Beállítások