diatonikus mn 15A3 (Zene)

1. ’olyan hétfokú 〈hangrendszer〉, amelyben az oktáv hangterjedelem öt egész és két félhangra oszlik, ill. e hangrendszerre jellemző, ahhoz igazodó 〈stílus, szerkesztésmód stb.〉’ ❖ a moduláció háromféle lehet, ú. m.: diatonikus, kromatikus és enharmonikus (1927 Kesztler Lőrinc C7810, 224) | [A klasszikus görögök] az ábécé betűit alkalmazták mind a komplikált hangszeres zene leírására, ami megfelelt enharmonikus, kromatikus és diatonikus rendszerüknek, mind az énekére, melyben egy oktáv jelzésére az egész betűsort vették igénybe (1931 ZeneiLex. CD49) | Debussy harmonizálása erősen diatonikus jellegű (1957 Fábián László C1659, 158) | a diatonikus rendszerbéli […] zömmel idegen származású dallamokat (1981 NéprajziLex. CD47) | [Szabó Ferenc] a kodályi stílusból kiindulva világos, diatónikus stílusban komponált (1981 MagyarÉletrajziLex. C6371, 723) | világos, diatónikus, népzenével rokon szerkesztés (1981 MagyarÉletrajziLex. C6371, 757).

2. ’e hangrendszerhez tartozó, annak részét képező, abban jelentkező 〈hang(sor), hangköz〉, ill. ilyen hangokból felépülő, ilyen hangsorra épülő 〈dallam, zene〉’ ❖ [a hexachord] Guido értelmében 6 diatonikus hangnak oly forma sorozata, melyben a harmadik lépcső a negyedikhez mindig egy nagy félhang. E lépcsőket Guidó ut, re, mi, fa, sol, la, néven nevezte (1864 Bartalus István C7532, 408) | A kis-szekund hangközt, megkülönböztetésül és bővített-prím hangköztől (mely kromatikus félhang), diatonikus félhangnak is nevezik (1930 ZeneiLex. CD49) | Wagner itt [ti. a Parsifalban] diatonikusabb lett (1957 Fábián László C1659, 158) | Zárt versszak felépítésű dalainkat hangnemi alapon két nagyobb csoportra választjuk szét: A) ötfokú (pentaton) és B) hétfokú (diatonikus) dalokra (1990 Magyar néprajz CD47) | Diatonikus a dúr, a moll és a hét modális hangsor. Hangjaiból származtathatók a diatonikus hangközök (1998 MagyarNagyLex. C5819, 553).

3. ’ehhez a hangrendszerhez igazodó 〈hangolás〉, ill. ilyen hangolású 〈hangszer, húr〉’ ❖ Viola d’amour (Liebesgeige) a Gamba-félékhez tartozó, mélyhegedűnagyságú vonós hangszer 6–7 fogott húrral és 7–14 – többnyire diatonikusan hangolt – rezonáló húrral (1926 RévaiNagyLex. C5715, 364) | az ősi diatonikus hangolásmódnak (1930 ZeneiLex. CD49) | A diatonikus citerák dallamhúrjainak száma 3–6; a kromatikus (duplakótás) citerán a kiegészítő érintősor fölötti húroké: 2–3 (1977 NéprajziLex. CD47).

Vö. IdSz.

diatonikus melléknév 15A3 (Zene)
1.
olyan hétfokú 〈hangrendszer〉, amelyben az oktáv hangterjedelem öt egész és két félhangra oszlik, ill. e hangrendszerre jellemző, ahhoz igazodó 〈stílus, szerkesztésmód stb.〉
a moduláció háromféle lehet, ú. m.úgy mint: diatonikus, kromatikus és enharmonikus
(1927 Kesztler Lőrinc)
[A klasszikus görögök] az ábécé betűit alkalmazták mind a komplikált hangszeres zene leírására, ami megfelelt enharmonikus, kromatikus és diatonikus rendszerüknek, mind az énekére, melyben egy oktáv jelzésére az egész betűsort vették igénybe
(1931 ZeneiLex.)
Debussy harmonizálása erősen diatonikus jellegű
(1957 Fábián László)
a diatonikus rendszerbéli […] zömmel idegen származású dallamokat
(1981 NéprajziLex.)
[Szabó Ferenc] a kodályi stílusból kiindulva világos, diatónikus stílusban komponált
(1981 MagyarÉletrajziLex.)
világos, diatónikus, népzenével rokon szerkesztés
(1981 MagyarÉletrajziLex.)
2.
e hangrendszerhez tartozó, annak részét képező, abban jelentkező 〈hang(sor), hangköz〉, ill. ilyen hangokból felépülő, ilyen hangsorra épülő 〈dallam, zene〉
[a hexachord] Guido értelmében 6 diatonikus hangnak oly forma sorozata, melyben a harmadik lépcső a negyedikhez mindig egy nagy félhang. E lépcsőket Guidó ut, re, mi, fa, sol, la, néven nevezte
(1864 Bartalus István)
A kis-szekund hangközt, megkülönböztetésül és bővített-prím hangköztől (mely kromatikus félhang), diatonikus félhangnak is nevezik
(1930 ZeneiLex.)
Wagner itt [ti. a Parsifalban] diatonikusabb lett
(1957 Fábián László)
Zárt versszak felépítésű dalainkat hangnemi alapon két nagyobb csoportra választjuk szét: A) ötfokú (pentaton) és B) hétfokú (diatonikus) dalokra
(1990 Magyar néprajz)
Diatonikus a dúr, a moll és a hét modális hangsor. Hangjaiból származtathatók a diatonikus hangközök
(1998 MagyarNagyLex.)
3.
ehhez a hangrendszerhez igazodó 〈hangolás〉, ill. ilyen hangolású 〈hangszer, húr〉
Viola d’amour (Liebesgeige) a Gamba-félékhez tartozó, mélyhegedűnagyságú vonós hangszer 6–7 fogott húrral és 7–14 – többnyire diatonikusan hangolt – rezonáló húrral
(1926 RévaiNagyLex.)
az ősi diatonikus hangolásmódnak
(1930 ZeneiLex.)
A diatonikus citerák dallamhúrjainak száma 3–6; a kromatikus (duplakótás) citerán a kiegészítő érintősor fölötti húroké: 2–3
(1977 NéprajziLex.)
Vö. IdSz.

Beállítások