dicső mn 17C (vál)

1. ’rendkívüli elismerést érdemlő, tiszteletre méltó, emberi nagyságról, kiválóságról tanúskodó 〈cselekedet, gondolat, esemény stb.〉’ ❖ Felséges Asszonyunk […] mindenkor csak tolerantiával, kegyelmességgel s igazsággal kiván rajtunk uralkodni. Kövessék Atyaságtok ennek dicső példáját (1778 Bessenyei György¹ 7044054, 74) | A cél megszünte a dicső csatának A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja a küzdés maga (1863 Madách Imre CD50) | [Hargita] természetileg erős fekvésü tájait oly nép lakja, mely minden időben hős volt, s dicsően felelt meg határvédi kötelmeinek (1869 Orbán Balázs 8340006, 1) | [a magyarságnak] nem szabad föladni azokat a dicső és gazdag hagyományokat, amelyeket szellemi és erkölcsi életének aranykorából örökölt (1924 Juhász Gyula¹ 9284909, 86) | Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám, Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld! (1934 Berczeli Anzelm Károly ford.–Janus Pannonius CD53).

1a. ’olyan 〈korszak v. időpont〉, amelyben (vki számára) nagyszerű, emlékezetes események játszódtak le, ill. ilyen események emlékét őrző 〈dolog〉’ ❖ Fedd be velök vitéz atyáid csontjait, Kik e két főváros dicső kőfalait A vérünkön hízott töröktől, nagy haddal Elvették ezelőtt csaknem egy századdal (1790 Dayka Gábor 7075011, 73) | [emlékezzünk] azon szomorú, de dicső századokra, melyekben e két nemzet [ti. a magyar és a horvát] híven ontva egymásért vérét, a vallás és civilizáció nagy csatáiban együtt küzdöttek (1843 Eötvös József 8126050, 152) | a szigetvári gróf vitézsége feszítette a szívek izmait, ha a históriás könyvekből vagy a kalendáriumból hazánk dicső múltjáról olvasának a téli estéken (1916 Krúdy Gyula CD54) | 1990 után a média megismertette az ország népével 1956 dicső napjait (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. ’rendkívüli tetteivel (magának) dicsőséget szerző, mások megbecsülését, nagyfokú tiszteletét, csodálatát kiváltó 〈személy v. közösség〉’ ❖ S hát vélheted, dicső alak! Hogy téged én elhagyjalak? Tetőled függ az életem (1786 Batsányi János 7023006, 12) | A dicső nép, mely tanúlt izzadni, S izzadás közt hősi bért aratni, Névben él csak, többé nincs jelen (1830 Kölcsey Ferenc 8253026, 155) | [a felületes természettudományok] nem fogják pótolhatni azon nemes érzéseket, melyeket az újabb kor legdicsőbb férfiai századokon át a régiek ismeretéből merítének (1857 Eötvös József C1598, 216) | Szent István, Szent Imre, illetve Szent László teremtették meg a szent dinasztia nimbuszát, és őket is csupa dicső uralkodó és személyiség követte a családfán, mint pl. Boldog Erzsébet, I. (Bajnok) Béla, I. (Könyves) Kálmán, a lovagkirály, II. Géza (1998 Új Könyvek CD29).

3. ’felsőbbrendű, magasztos, hódolatot érdemlő 〈isteni személy〉, ill. e személy transzcendens hatalmáról tanúskodó v. azt megtestesítő 〈dolog〉’ ❖ Tanuljad néki dicső képit nemes munkáiban esmérni s véghetetlen tulajdonságainak árnyékait amennyibe halandóságodnak őhozzá képest való semmisége engedi követni (1777 Bessenyei György¹ ford.–Halifax C1078, 50) | serényen járom dicső templomodat (1790–1796 Dayka Gábor ford.–Blumauer 7075005, 83) | Hol vagy, dicső lény, a’ magas menyekben? E’ szép világnak atyja, Istene! (1847 Pájer Antal 8344018, 147) | Csupán mi, a percnek bohócai […] vagyunk kizárva az élet honából. E honba térnek, kik elmennek innen egy misztikus, dicső feltámadásra (1907 Kosztolányi Dezső CD01) | Az atyák Istene, Jahve, a múlt dicső Istene emlékezésükben, de nem reális hatalom a jelenükben (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

4. (rég, irod) ’áhítatot keltő, csodálatra késztető 〈természet(i jelenség)〉’ ❖ mindnyájan halgatván a dits hold felé fordúltak ábrázatjokkal (1789 Földi Ferenc ford.–Campe C1757, 78) | Oh természet, oh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled? (1847 Petőfi Sándor 8366330, 152) | hadd lássam, – mielőtt a’ terembe mennék, – még egyszer a’ dicső, nagyszerü vidéket, melly varázserővel hat lelkemre; ki Balaton viránykörnyéke mennyei ölébe! (1848 Sepsy Károly 8406002, 60) | ó vágyom én is […] énekelni fennen nemes versenyben és kedvük szerént a bércet, rónát, a habját faló dicső tavat, mit nem láttam soha! (1936 Illyés Gyula 9274131, 307).

5. (rég) ’dicséretet érdemlő, kiváló (minőségű) 〈dolog〉’ ❖ inni hogy ne kéne, a hol Oly dicső borok teremnek (1844 Vörösmarty Mihály C4533, 293) | Pompás dicső vacsorát kaptunk (1867 Tolnai Lajos 8483019, 209) | be bús gazdák voltunk soká! De most látod dicső termést adott az Isten! (1927 Babits Mihály C0695, 349).

6. (rég, irod) ’nagyfokú tiszteletet, megbecsülést kifejező 〈esemény, tárgy, dolog〉’ ❖ ezen Caesárok tiszteletekre dits ünneplés tartattasson (1796 Gvadányi József ford. C1931, 299) | e világnak hivatalai és rangjai között a bölcsek és tudósok legfelsőbb emberek: ők lettek életünknek belső titkos tanácsosai, azaz emberi nemzetünknek miniszterei, kiket ezen dicső rangra az istenek és természet emelnek fel (1804 Bessenyei György¹ 7044052, 37) | Dávidnak pálcája, dücső koronája, kegyetlen Kézbe kerűlt (1830 e. Virág Benedek CD01) | a’ legkisebb virágtól mellyet kedvesünk, a’ dicső babérig mellyet nemzet ad, nem kaphatunk semmit min szivünk örülhet a’ nélkül, hogy ráadásként egy pár ellenség ne adatnék hozzá (1845 Eötvös József 8126003, 248) | Az üst-dob és rézkürtök […] riadnak Reá dicső tust (1867 Arany János ford.–Shakespeare C3730, 26).

Sz: dicsőködik, dicsős.

Vö. CzF. ~, dicsően, dicsőn, dicsőül; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

dicső melléknév 17C (vál)
1.
rendkívüli elismerést érdemlő, tiszteletre méltó, emberi nagyságról, kiválóságról tanúskodó 〈cselekedet, gondolat, esemény stb.〉
Felséges Asszonyunk […] mindenkor csak tolerantiával, kegyelmességgel s igazsággal kiván rajtunk uralkodni. Kövessék Atyaságtok ennek dicső példáját
(1778 Bessenyei György¹)
A cél megszünte a dicső csatának A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja a küzdés maga
(1863 Madách Imre)
[Hargita] természetileg erős fekvésü tájait oly nép lakja, mely minden időben hős volt, s dicsően felelt meg határvédi kötelmeinek
(1869 Orbán Balázs)
[a magyarságnak] nem szabad föladni azokat a dicső és gazdag hagyományokat, amelyeket szellemi és erkölcsi életének aranykorából örökölt
(1924 Juhász Gyula¹)
Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám, Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld!
(1934 Berczeli Anzelm Károly ford.Janus Pannonius)
1a.
olyan 〈korszak v. időpont〉, amelyben (vki számára) nagyszerű, emlékezetes események játszódtak le, ill. ilyen események emlékét őrző 〈dolog〉
Fedd be velök vitéz atyáid csontjait, Kik e két főváros dicső kőfalait A vérünkön hízott töröktől, nagy haddal Elvették ezelőtt csaknem egy századdal
(1790 Dayka Gábor)
[emlékezzünk] azon szomorú, de dicső századokra, melyekben e két nemzet [ti. a magyar és a horvát] híven ontva egymásért vérét, a vallás és civilizáció nagy csatáiban együtt küzdöttek
(1843 Eötvös József)
a szigetvári gróf vitézsége feszítette a szívek izmait, ha a históriás könyvekből vagy a kalendáriumból hazánk dicső múltjáról olvasának a téli estéken
(1916 Krúdy Gyula)
1990 után a média megismertette az ország népével 1956 dicső napjait
(1995 Magyar Hírlap)
2.
rendkívüli tetteivel (magának) dicsőséget szerző, mások megbecsülését, nagyfokú tiszteletét, csodálatát kiváltó 〈személy v. közösség〉
S hát vélheted, dicső alak! Hogy téged én elhagyjalak? Tetőled függ az életem
(1786 Batsányi János)
A dicső nép, mely tanúlt izzadni, S izzadás közt hősi bért aratni, Névben él csak, többé nincs jelen
(1830 Kölcsey Ferenc)
[a felületes természettudományok] nem fogják pótolhatni azon nemes érzéseket, melyeket az újabb kor legdicsőbb férfiai századokon át a régiek ismeretéből merítének
(1857 Eötvös József)
Szent István, Szent Imre, illetve Szent László teremtették meg a szent dinasztia nimbuszát, és őket is csupa dicső uralkodó és személyiség követte a családfán, mint pl.például Boldog Erzsébet, I. (Bajnok) Béla, I. (Könyves) Kálmán, a lovagkirály, II. Géza
(1998 Új Könyvek)
3.
felsőbbrendű, magasztos, hódolatot érdemlő 〈isteni személy〉, ill. e személy transzcendens hatalmáról tanúskodó v. azt megtestesítő 〈dolog〉
Tanuljad néki dicső képit nemes munkáiban esmérni s véghetetlen tulajdonságainak árnyékait amennyibe halandóságodnak őhozzá képest való semmisége engedi követni
(1777 Bessenyei György¹ ford.Halifax)
serényen járom dicső templomodat
(1790–1796 Dayka Gábor ford.Blumauer)
Hol vagy, dicső lény, a’ magas menyekben? E’ szép világnak atyja, Istene!
(1847 Pájer Antal)
Csupán mi, a percnek bohócai […] vagyunk kizárva az élet honából. E honba térnek, kik elmennek innen egy misztikus, dicső feltámadásra
(1907 Kosztolányi Dezső)
Az atyák Istene, Jahve, a múlt dicső Istene emlékezésükben, de nem reális hatalom a jelenükben
(1995 Jubileumi kommentár)
4. (rég, irod)
áhítatot keltő, csodálatra késztető 〈természet(i jelenség)
mindnyájan halgatván a dits hold felé fordúltak ábrázatjokkal
(1789 Földi Ferenc ford.Campe)
Oh természet, oh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled?
(1847 Petőfi Sándor)
hadd lássam, – mielőtt a’ terembe mennék, – még egyszer a’ dicső, nagyszerü vidéket, melly varázserővel hat lelkemre; ki Balaton viránykörnyéke mennyei ölébe!
(1848 Sepsy Károly)
ó vágyom én is […] énekelni fennen nemes versenyben és kedvük szerént a bércet, rónát, a habját faló dicső tavat, mit nem láttam soha!
(1936 Illyés Gyula)
5. (rég)
dicséretet érdemlő, kiváló (minőségű) 〈dolog〉
inni hogy ne kéne, a hol Oly dicső borok teremnek
(1844 Vörösmarty Mihály)
Pompás dicső vacsorát kaptunk
(1867 Tolnai Lajos)
be bús gazdák voltunk soká! De most látod dicső termést adott az Isten!
(1927 Babits Mihály)
6. (rég, irod)
nagyfokú tiszteletet, megbecsülést kifejező 〈esemény, tárgy, dolog〉
ezen Caesárok tiszteletekre dits ünneplés tartattasson
(1796 Gvadányi József ford.)
e világnak hivatalai és rangjai között a bölcsek és tudósok legfelsőbb emberek: ők lettek életünknek belső titkos tanácsosai, azaz emberi nemzetünknek miniszterei, kiket ezen dicső rangra az istenek és természet emelnek fel
(1804 Bessenyei György¹)
Dávidnak pálcája, dücső koronája, kegyetlen Kézbe kerűlt
(1830 e. Virág Benedek)
a’ legkisebb virágtól mellyet kedvesünk, a’ dicső babérig mellyet nemzet ad, nem kaphatunk semmit min szivünk örülhet a’ nélkül, hogy ráadásként egy pár ellenség ne adatnék hozzá
(1845 Eötvös József)
Az üst-dob és rézkürtök […] riadnak Reá dicső tust
(1867 Arany János ford.Shakespeare)
Sz: dicsőködik, dicsős
Vö. CzF. ~, dicsően, dicsőn, dicsőül; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások