dicsőség fn 3B8

1. ’a legnagyobb fokú tiszteletre, megbecsülésre érdemes cselekedet, teljesítmény, tett v. helyzet, ill. annak köszönhető fényes hírnév’ ❖ Dicsőség-e oly trónuson ülni, melynek karjai az egész emberi természetnek jajgató nyögésein [nyugszanak?] (1779 Bessenyei György¹ C1085, 56) | A’ Rómaiak ditsőségnek tartották, hogy Görög és Római nyelven egyaránt írhattak (1815–1816 Kultsár István C2560, 574) | [Szentpétery Zsigmond] nincs többé! Elment, s csak hire és dicsősége maradt hátra! (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Börtönben ült a nemzet színe-virága, mert dicsőség volt a börtönben ülni (1909 Krúdy Gyula CD54) | A gyöngét legyőzni nem dicsőség, s ezért a testi erőfölénnyel szerzett jogok nem elégítik ki a férfiakat (1982 Lux Elvira 1099001, 29).

1a. dicsőség mezeje (rég) ’harcmező, csatatér’ ❖ a császári hadseregek mindenütt erősen toborzanak, és minden fegyverfogható férfit arra kényszeritnek, hogy magának a dicsőség mezején hősi halál által halhatlanságot szerezzen (1849 Pesti Hírlap 8656002, 4) | a fegyverfogható s harczra képes – iu és középkorú – osztályból közel 15 ezer ember lett a tapintatlanúl kezdett lengyel háború áldozatává. Sok száz főúr és vitéz harczos – kik vigan siettek a dicsőség mezejére – örökre oda maradt (1887 Deák Farkas CD55).

2. ’személyt v. dolgot övező (nagyfokú) megbecsülés, (köz)tisztelet, ill. vkinek v. vminek a megbecsült volta’ ❖ Drága nagy Úrfi! nagyobb szép dítsőséged erőmnél: Méltó dítsirést nem tudok adni Reád (1778 Baróti Szabó Dávid C2554, 9) | Egyben legalább a magyar nyelvet illeti a dicsőség, hogy az emberek gondolatát legtökéletesebben fejezi ki (1864 Eötvös József C1603, 118) | Hála és dicsőség a magyar munkásosztálynak! (1951 Rákosi Mátyás 9551002, 36) | Eddig mindenki úgy nézett rá [ti. Frédéric Moreau-ra], mint egy nagytehetségű fiatalemberre, akinek a dicsőségén egykor az egész vidék osztozkodik (1960 Gyergyai Albert ford.–Flaubert 9202003, 102).

2a. ’vmely tettel, alkotással kiváltott tetszés, siker’ ❖ Ki volt Czakó? Legjobb szinműirónk egyike. Sokat irt és igen jó munkákat, igen sok dicsőséget aratott (1854 Vasárnapi Újság CD56) | egy percz műve: az öt ló együtt fogott s a kátyuból kijött az ötös fogat. Ez is nagy dicsőséget aratott (1891 Móricz Pál¹ 8322001, 21) | A legjelentősebb sikereket a haszonjárművek átalakítása után könyvelhették el a [Ford] cég vezetői […]. A luxuskategóriában most az egyterű Galaxy arathatja le a dicsőséget (2000 Magyar Hírlap CD09).

3. (rég, ritk) ’dicsőségvágy’ ❖ Az ő szívébe csatázik […] a dicsőség és szerelem (1795 Csokonai Vitéz Mihály ford.–Metastasio C1329, 376) | mint fogom majd őtet látni. Oh nem mint mikor harczokból tére meg szerelem, dicsőség égvén arczain (1824–1825 Vörösmarty Mihály 8524399, 119).

4. (Vall) ’az isteni mindenhatóság, tökéletesség (állapota), ill. annak a jelenvalósága v. vmely formában történő megmutatkozása’ ❖ Töltsd-be szegény szolgád hitét ’s bizodalmát! Hogy ottan a már meg-boldogúlt lelkekkel, Szent ditsségedet nézzem örvendezve (1791 Szentjóbi Szabó László C3958, 129) | Zöldelnek a’ mezők, gyümölcsöznek a’ fák! minden az ő kötelességét híven teljesíti! – minden az Isten dicsőségét hirdeti (1832 Cserna János 8496001, 14) | az evangéliumban maga az Úr is ezt mondta: Most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, amellyel bírtam tenálad a világ létele előtt (1954 Szabadi Béla CD1211) | Ó, Líleo, Napisten, Líleo! Betelt a mindenség te dicsőségeddel (1974 Rab Zsuzsa ford. 9539001, 7) | Isten dicsősége révén fokról fokra mindnyájunknak új teremtménnyé kell válnunk (1989 HaagLex. ford. CD1208) | Isten dicsősége felhő alakjában beárnyékolja a Mózes által felépített szent sátrat (1993 BibliaiLex. CD1207).

4a. (Vall)(az) isten(i tökéletesség) iránti nagyfokú tisztelet, hódolat’ ❖ Az Isten dicsősségéért, a’ maga vallása javáért a’ Tek. Úr is elszenvedné, tudjuk, a’ halált (1808 Kazinczy Ferenc C2559, 78) | Dicsőség a magasban istenünknek, Dicsérje őt a föld és a nagy ég (1863 Madách Imre C2953, 1) | Isten, kinek dicsőségére épült a Szent István-templom (1925 Sinkó Ervin 2054015, 462) | A liturgikus elmondásban minden zsoltár szentháromsági doxológiával [= Istent dicsőítő imával] fejeződik be: Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek (1996 Katolikus Biblia jegyzetei CD1202).

4b. (rég, ritk, Vall)(vki körül megjelenő) ragyogás, fényesség mint a transzcendens isteni hatalom, fenség megnyilvánulása’ ❖ Gloria: dicsőség; fényözön (1835 Kunoss Endre C2852, 42) | Ki merészli vakmerően látni őt, A dicsőség sugárkörében dicsőt? (1851 Garay János CD01) | A feltámadt Krisztus lebeg ilyen égi dicsőségben, arany fényű – meztelen mellkasával, imává változott széttárt karjával (1967 Szentkuthy Miklós 9664015, 423).

5. (birtokszóként) ’az a személy v. dolog, esemény, aki v. amely vkinek okot, alkalmat ad arra, hogy büszke legyen rá’ ❖ Zrínyi! dicsőségünk, végső daliája nevünknek (1818–1833 Vörösmarty Mihály CD01) | a’ hatalmas Londonhíd alatt, melly Londonnak egyik dicsősége, ráülénk egyre azon számos gőzhajó közől, mellyek London legnagyobb utczáját, a’ Themsét, minden irányban perczenkint hasítják (1844 Tóth Lőrinc 8490018, 36) | a magyar mütörténet egyik dicsősége marad, hogy e jeles franczia mester [ti. Villard d’Honnecourt] a XIII. században hazánkban járt és hivatott építészül (1878 Ipolyi Arnold CD57) | Ez az iskola valaha Kecskemétnek dicsősége lesz (1994 Új Könyvek CD29).

ÖU: sport~.

ÖE: ~koszorú, ~szomj.

Sz: dicsőségecske, dicsőségtelen, dicsőségű.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. dicső; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

dicsőség főnév 3B8
1.
a legnagyobb fokú tiszteletre, megbecsülésre érdemes cselekedet, teljesítmény, tett v. helyzet, ill. annak köszönhető fényes hírnév
Dicsőség-e oly trónuson ülni, melynek karjai az egész emberi természetnek jajgató nyögésein [nyugszanak?]
(1779 Bessenyei György¹)
A’ Rómaiak ditsőségnek tartották, hogy Görög és Római nyelven egyaránt írhattak
(1815–1816 Kultsár István)
[Szentpétery Zsigmond] nincs többé! Elment, s csak hire és dicsősége maradt hátra!
(1858 Vasárnapi Újság)
Börtönben ült a nemzet színe-virága, mert dicsőség volt a börtönben ülni
(1909 Krúdy Gyula)
A gyöngét legyőzni nem dicsőség, s ezért a testi erőfölénnyel szerzett jogok nem elégítik ki a férfiakat
(1982 Lux Elvira)
1a.
(csak az alábbi szókapcsolatokban)
dicsőség mezeje (rég)
harcmező, csatatér
a császári hadseregek mindenütt erősen toborzanak, és minden fegyverfogható férfit arra kényszeritnek, hogy magának a dicsőség mezején hősi halál által halhatlanságot szerezzen
(1849 Pesti Hírlap)
a fegyverfogható s harczra képes – iu és középkorú – osztályból közel 15 ezer ember lett a tapintatlanúl kezdett lengyel háború áldozatává. Sok száz főúr és vitéz harczos – kik vigan siettek a dicsőség mezejére – örökre oda maradt
(1887 Deák Farkas)
2.
személyt v. dolgot övező (nagyfokú) megbecsülés, (köz)tisztelet, ill. vkinek v. vminek a megbecsült volta
Drága nagy Úrfi! nagyobb szép dítsőséged erőmnél: Méltó dítsirést nem tudok adni Reád
(1778 Baróti Szabó Dávid)
Egyben legalább a magyar nyelvet illeti a dicsőség, hogy az emberek gondolatát legtökéletesebben fejezi ki
(1864 Eötvös József)
Hála és dicsőség a magyar munkásosztálynak!
(1951 Rákosi Mátyás)
Eddig mindenki úgy nézett rá [ti. Frédéric Moreau-ra], mint egy nagytehetségű fiatalemberre, akinek a dicsőségén egykor az egész vidék osztozkodik
(1960 Gyergyai Albert ford.Flaubert)
2a.
vmely tettel, alkotással kiváltott tetszés, siker
Ki volt Czakó? Legjobb szinműirónk egyike. Sokat irt és igen jó munkákat, igen sok dicsőséget aratott
(1854 Vasárnapi Újság)
egy percz műve: az öt ló együtt fogott s a kátyuból kijött az ötös fogat. Ez is nagy dicsőséget aratott
(1891 Móricz Pál¹)
A legjelentősebb sikereket a haszonjárművek átalakítása után könyvelhették el a [Ford] cég vezetői […]. A luxuskategóriában most az egyterű Galaxy arathatja le a dicsőséget
(2000 Magyar Hírlap)
3. (rég, ritk)
Az ő szívébe csatázik […] a dicsőség és szerelem
(1795 Csokonai Vitéz Mihály ford.Metastasio)
mint fogom majd őtet látni. Oh nem mint mikor harczokból tére meg szerelem, dicsőség égvén arczain
(1824–1825 Vörösmarty Mihály)
4. (Vall)
az isteni mindenhatóság, tökéletesség (állapota), ill. annak a jelenvalósága v. vmely formában történő megmutatkozása
Töltsd-be szegény szolgád hitét ’s bizodalmát! Hogy ottan a már meg-boldogúlt lelkekkel, Szent ditsségedet nézzem örvendezve
(1791 Szentjóbi Szabó László)
Zöldelnek a’ mezők, gyümölcsöznek a’ fák! minden az ő kötelességét híven teljesíti! – minden az Isten dicsőségét hirdeti
(1832 Cserna János)
az evangéliumban maga az Úr is ezt mondta: Most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, amellyel bírtam tenálad a világ létele előtt
(1954 Szabadi Béla)
Ó, Líleo, Napisten, Líleo! Betelt a mindenség te dicsőségeddel
(1974 Rab Zsuzsa ford.)
Isten dicsősége révén fokról fokra mindnyájunknak új teremtménnyé kell válnunk
(1989 HaagLex. ford.)
Isten dicsősége felhő alakjában beárnyékolja a Mózes által felépített szent sátrat
(1993 BibliaiLex.)
4a. (Vall)
(az) isten(i tökéletesség) iránti nagyfokú tisztelet, hódolat
Az Isten dicsősségéért, a’ maga vallása javáért a’ Tek.tekintetes Úr is elszenvedné, tudjuk, a’ halált
(1808 Kazinczy Ferenc)
Dicsőség a magasban istenünknek, Dicsérje őt a föld és a nagy ég
(1863 Madách Imre)
Isten, kinek dicsőségére épült a Szent István-templom
(1925 Sinkó Ervin)
A liturgikus elmondásban minden zsoltár szentháromsági doxológiával [= Istent dicsőítő imával] fejeződik be: Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek
(1996 Katolikus Biblia jegyzetei)
4b. (rég, ritk, Vall)
(vki körül megjelenő) ragyogás, fényesség mint a transzcendens isteni hatalom, fenség megnyilvánulása
Gloria: dicsőség; fényözön
(1835 Kunoss Endre)
Ki merészli vakmerően látni őt, A dicsőség sugárkörében dicsőt?
(1851 Garay János)
A feltámadt Krisztus lebeg ilyen égi dicsőségben, arany fényű – meztelen mellkasával, imává változott széttárt karjával
(1967 Szentkuthy Miklós)
5. (birtokszóként)
az a személy v. dolog, esemény, aki v. amely vkinek okot, alkalmat ad arra, hogy büszke legyen rá
Zrínyi! dicsőségünk, végső daliája nevünknek
(1818–1833 Vörösmarty Mihály)
a’ hatalmas Londonhíd alatt, melly Londonnak egyik dicsősége, ráülénk egyre azon számos gőzhajó közől, mellyek London legnagyobb utczáját, a’ Themsét, minden irányban perczenkint hasítják
(1844 Tóth Lőrinc)
a magyar mütörténet egyik dicsősége marad, hogy e jeles franczia mester [ti. Villard d’Honnecourt] a XIII. században hazánkban járt és hivatott építészül
(1878 Ipolyi Arnold)
Ez az iskola valaha Kecskemétnek dicsősége lesz
(1994 Új Könyvek)
ÖU: sportdicsőség
ÖE: dicsőségkoszorú, dicsőségszomj
Sz: dicsőségecske, dicsőségtelen, dicsőségű
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. dicső; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások