dicsőít ts ige 4b4

1. (tárgy n. is) ’elragadtatva dicsér, magasztal vkit, vmit’ ❖ még tellyesebb, még lángolóbb szívvel ditsőíttenéd velem egygyütt atyáink’ hamvát, ha jobban gondoskodtak volna, e’ részben-is maradékaikról (1798 Batsányi János 7023018, 274) | a férfiui, nemzetet dicsőitő tett egy kissé ritkább, mint a szép, nagy és dicső után szomjazó vágy (1835 Széchenyi István 8429026, 112) | Soha még írót úgy nem dicsőitettek[, mint Jókait], csak éppen hogy Te deumok nem voltak a templomokban (1906 Mikszáth Kálmán C3138, 242) | Ez az a kor [ti. XIV. Lajos százada], melyet Voltaire még saját százada rovására is dicsőít (1943 Radnóti Miklós ford.–Huizinga 9543245, 78) | [Nagy László Himnusz minden időben című verse] nemcsak dicsőit, hanem kér is, s szerkezeti és tartalmi hasonlóságok is fölfedezhetők a Mária-himnuszokkal (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

1a. ’〈babér, borostyán〉 megbecsülésre, tiszteletre méltó tett elismeréseként ékesít vkit v. vmit’ ❖ Bármennyi hőst dicsőít a borostyán, […] Legfőbb tettét egy hős sem vitte véghez (1861 Arany János CD01) | A mi nemzetünk nem szerencsés! tudja mindenki, sok dicsőség cser- és babérkoszorúja dicsőitette már homlokát (1865 e. Jósika Miklós 8212025, 70).

2. (Vall) ’〈Istent v. annak transzcendens hatalmát, tökéletességét, kegyességét stb.〉 alázatos hódolattal magasztalja’ ❖ Halát adok néked én Uram […] és dütsöíttem a’ te nevedet (1772 Jenei Márton ford.–Haeften C2222, 214) | a szabadság egy magában kis népet [ti. a görögöket] a legnagyobb dolgokra lelkesitvén, romlatlan kegyessége képessé tette istenét valóban isteni müvekkel dicsőiteni (1862 e. Szemere Bertalan 8437008, 203) | Az Örökkévaló az én erőm és én énekem és ő volt az én segítségem; ez az én Istenem, akit dicsőítek, atyám Istene, hadd magasztalom őt! (1939 Hertz-Biblia ford. CD1204) | Zsoltár, mely Isten végtelen hatalmát dicsőíti (1996 Katolikus Biblia jegyzetei CD1202).

2a. (Vall) ’〈Istent〉 vmely megnyilvánulásával, tettével dicsőségesnek tanúsítja vki’ ❖ Az Atya magának csak ezt tartja meg, hogy a Fiú és Szent Lélek munkái által dicsőittessen (1779 Bessenyei György¹ C1079, 148) | Bizonyára valószinűtlen az, hogy Pétert, midőn halálával kellett az Urat dicsőítenie, akarata ellenére és vonakodva hurcolták volna oda (1909 Rábold Gusztáv ford.–Calvin CD1211) | ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által (1995 Protestáns Biblia CD1203) | Jézus tanítványai által és tanítványaiban fog dicsőíttetni, vagyis naggyá, hatalmassá lenni (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

3. (rég, Vall) ’〈Isten〉 üdvösségben részesít vkit, megdicsőít’ ❖ Áldjon meg az Isten minden boldogsággal, Végre dicsőítsen örök mennyországgal (1794 Csokonai Vitéz Mihály C1328, 330) | neki tsupán, tsak a’ közjóért vert mindég szíve – az Isten ditsőítse lelkét (1820 Dessewffy József C2570, 73).

4. (kissé rég) ’〈magatartás, cselekedet〉 elismerésre, megbecsülésre méltóvá tesz vkit, vmit’ ❖ Hordjuk tisztán szivünket, Mulattat is ez a nagy kincs, Dicsőít is bennünket (1802 k. Fazekas Mihály 8138046, 65) | Ditsőitette végre e’ helyet Polgárjainak hívsége, katonai tűze (1826 Tudományos Gyűjtemény C5591, 3) | tisztelni fog egy olly bajnokot, ki hazáját számtalan csatákban dicsőité (1837 Gaal József C1786, 66) | az istenfélő asszony – ő méltó a dicsőségre! Adjatok neki kezei művének gyümölcséből és dícsőítsék őt tettei a nyilvánosság előtt (1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford. CD1205).

4a. dicsőít vmivé (kissé rég) ’magasabb rendű, tökéletesebb lénnyé v. dologgá változtat vmi vkit v. vmit’ ❖ Varázsa beszédidnek, Tartásodnak méltósága, Erkölcseid’ tisztasága Angyallá’ dicsítnek (1830 Uránia C0423, 103) | [a gondolkodás] az embert a világ urává dicsőíti (1835 Széchenyi István C3902, 211) | A Gondviselés csodás hatalma sokunk lelkének álmodozását, vágyakozását életvalósággá dicsőitette (1923 Keresztény Magvető 2129002, 35).

Ö: fel~, meg~.

Sz: dicsőítvény.

Vö. CzF. dicsőít · dicsőit; ÉrtSz.; TESz. dicső; ÉKsz.

dicsőít tárgyas ige 4b4
1. (tárgy n. is)
elragadtatva dicsér, magasztal vkit, vmit
még tellyesebb, még lángolóbb szívvel ditsőíttenéd velem egygyütt atyáink’ hamvát, ha jobban gondoskodtak volna, e’ részben-is maradékaikról
(1798 Batsányi János)
a férfiui, nemzetet dicsőitő tett egy kissé ritkább, mint a szép, nagy és dicső után szomjazó vágy
(1835 Széchenyi István)
Soha még írót úgy nem dicsőitettek[, mint Jókait], csak éppen hogy Te deumok nem voltak a templomokban
(1906 Mikszáth Kálmán)
Ez az a kor [ti. XIV. Lajos százada], melyet Voltaire még saját százada rovására is dicsőít
(1943 Radnóti Miklós ford.Huizinga)
[Nagy László Himnusz minden időben című verse] nemcsak dicsőit, hanem kér is, s szerkezeti és tartalmi hasonlóságok is fölfedezhetők a Mária-himnuszokkal
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
1a.
〈babér, borostyán〉 megbecsülésre, tiszteletre méltó tett elismeréseként ékesít vkit v. vmit
Bármennyi hőst dicsőít a borostyán, […] Legfőbb tettét egy hős sem vitte véghez
(1861 Arany János)
A mi nemzetünk nem szerencsés! tudja mindenki, sok dicsőség cser- és babérkoszorúja dicsőitette már homlokát
(1865 e. Jósika Miklós)
2. (Vall)
〈Istent v. annak transzcendens hatalmát, tökéletességét, kegyességét stb.〉 alázatos hódolattal magasztalja
Halát adok néked én Uram […] és dütsöíttem a’ te nevedet
(1772 Jenei Márton ford.Haeften)
a szabadság egy magában kis népet [ti. a görögöket] a legnagyobb dolgokra lelkesitvén, romlatlan kegyessége képessé tette istenét valóban isteni müvekkel dicsőiteni
(1862 e. Szemere Bertalan)
Az Örökkévaló az én erőm és én énekem és ő volt az én segítségem; ez az én Istenem, akit dicsőítek, atyám Istene, hadd magasztalom őt!
(1939 Hertz-Biblia ford.)
Zsoltár, mely Isten végtelen hatalmát dicsőíti
(1996 Katolikus Biblia jegyzetei)
2a. (Vall)
〈Istent〉 vmely megnyilvánulásával, tettével dicsőségesnek tanúsítja vki
Az Atya magának csak ezt tartja meg, hogy a Fiú és Szent Lélek munkái által dicsőittessen
(1779 Bessenyei György¹)
Bizonyára valószinűtlen az, hogy Pétert, midőn halálával kellett az Urat dicsőítenie, akarata ellenére és vonakodva hurcolták volna oda
(1909 Rábold Gusztáv ford.Calvin)
ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által
(1995 Protestáns Biblia)
Jézus tanítványai által és tanítványaiban fog dicsőíttetni, vagyis naggyá, hatalmassá lenni
(1995 Jubileumi kommentár)
3. (rég, Vall)
〈Isten〉 üdvösségben részesít vkit, megdicsőít
Áldjon meg az Isten minden boldogsággal, Végre dicsőítsen örök mennyországgal
(1794 Csokonai Vitéz Mihály)
neki tsupán, tsak a’ közjóért vert mindég szíve – az Isten ditsőítse lelkét
(1820 Dessewffy József)
4. (kissé rég)
〈magatartás, cselekedet〉 elismerésre, megbecsülésre méltóvá tesz vkit, vmit
Hordjuk tisztán szivünket, Mulattat is ez a nagy kincs, Dicsőít is bennünket
(1802 k. Fazekas Mihály)
Ditsőitette végre e’ helyet Polgárjainak hívsége, katonai tűze
(1826 Tudományos Gyűjtemény)
tisztelni fog egy olly bajnokot, ki hazáját számtalan csatákban dicsőité
(1837 Gaal József)
az istenfélő asszony – ő méltó a dicsőségre! Adjatok neki kezei művének gyümölcséből és dícsőítsék őt tettei a nyilvánosság előtt
(1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford.)
4a. dicsőít vmivé (kissé rég)
magasabb rendű, tökéletesebb lénnyé v. dologgá változtat vmi vkit v. vmit
Varázsa beszédidnek, Tartásodnak méltósága, Erkölcseid’ tisztasága Angyallá’ dicsítnek
(1830 Uránia)
[a gondolkodás] az embert a világ urává dicsőíti
(1835 Széchenyi István)
A Gondviselés csodás hatalma sokunk lelkének álmodozását, vágyakozását életvalósággá dicsőitette
(1923 Keresztény Magvető)
Sz: dicsőítvény
Vö. CzF. dicsőít · dicsőit; ÉrtSz.; TESz. dicső; ÉKsz.

Beállítások