diszharmónia fn 6A

1. (rég, Zene) ’hangok, szólamok stb. harmonikus hangzásának, összhangjának a hiánya’ ❖ a török zenészek a legnagyobb disharmoniával s irtóztató roszul játszanak (1850 Vahot Imre C4628, 112) | alig képzelhető az iszonyu disharmonia, mely akkor támad, ha több magában véve egyiránt szép dallam egyszerre szólal fel (1864 Eötvös József C1603, 307).

2. (Műv) ’össze nem illő részek, elemek, jelenségek stb. (kellemetlen hatású,) együttes v. egymást követő előfordulása’ ❖ a’ Magyar nyelv az éneklésre […] nézve igen nagyon alkalmatos lévén, lehetetlen, hogy a’ beſzéllésben is, […] sok Disharmonia lehessen (1806 Teleki László¹ 8472002, 62) | Nem az egyes ideák, szavak sat. szépek vagy rútak, hanem az egészhez illés vagy nem illés teszi azokat illyenekké, ’s az egésznek harmóniája vagy disharmoniája határozza el a művészi becset (1829 Kazinczy Ferenc C4938, 104) | Bántotta minden diszharmónia: színben, formában, tartalomban (1900 Ady Endre CD0801) | [Pilinszky János költészetében] az ellentétek nem összebékülnek, hanem tartós diszharmóniában, de elválaszthatatlanul egyesülnek (1973 Beney Zsuzsa 9043002, 8).

3. (vál) ’két v. több dolog, jelenség közötti összhang hiánya, egyenetlenség, ellentmondás’ ❖ nálunk még a korok sem férhetnek együvé, hát a többnyelvi népségek, hát a rangok, hát egyebek mint férhetnének? Mi különös emberfaj vagyunk: disharmoniákból reménylünk harmoniát (1838 Szemere Pál 8439064, 295) | Az épülő, hol kiegyenesedett, hol még zegzug utcák diszharmoniája kedves látvány volt (1888 Sziklay János 8447003, 105) | Figyelemre méltó […], hogy a Satanela [című mű] tréfás hanghordozása és tragikus témája között milyen nagy a diszharmónia (1963 Sziklay László 2027012, 53) | Hány művésszel […] találkozunk magunk is rövid életünkben, akinél láttuk és sajnáltuk a külső és a belső diszharmóniáját, az élet és a mű kiáltó ellentéteit, a visszataszító erkölcsöt és a szférikusan zengő művet! (1979 Gyergyai Albert 9202006, 53).

4. (vál) ’〈lelkiállapotra vonatkoztatva:〉 a belső egyensúly, kiegyensúlyozottság hiánya, meghasonlottság’ ❖ a szobáikból mulatságra felhivott észbetegek […] merev tekintetü, kiégett üvegszemeikből feldult belviláguk disharmoniája észrevehetőleg tünt elő (1847 Pesti Divatlap C5841, 1305) | [a művész] saját diszharmoniáját és sötétségét önti kifelé s ettől a napfény is éjjé […] válik (1903 Prohászka Ottokár 1125016, 15) | [Madár tudta, hogy] ebben az emberben nincs valami rendben, hogy ez a nagy zárkózottság, ez a ridegség, ez az imponáló szigor és nyugalom valami nagy belső diszharmonián alapul (1923 Babits Mihály 9014131, 219) | [a táncnyelv] a diszharmóniáról, a lélek sötét oldaláról tud igazat mondani (1996 Magyar Hírlap CD09).

5. (vál) ’〈személyek, csoportok, közösségek között:〉 véleménykülönbség, ellentét, nézeteltérés’ ❖ Dánia és Tripolis között még mind disharmonia vagyon (1797 Magyar Kurír C0331, 443) | a látszólagos disharmonia, köztünk és az oroszok közt megszünt, mielőtt mélyebb gyökeret verhetett volna; s így a közös jó ügynek ismét derültebb kilátásai lehetnek (1896 Zichy Antal CD55) | A nagyapám kálvinista, ő [ti. a nagyanyám] buzgó katolikus, de ebből a családban soha semmi diszharmónia nem keletkezett (1928 Réti István CD10) | A szülők közötti diszharmóniára a gyermek, a fiatal lány személyisége gyakran elmagányosodással válaszol (1982 Lux Elvira 1099003, 164).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; IdSz.

diszharmónia főnév 6A
1. (rég, Zene)
hangok, szólamok stb. harmonikus hangzásának, összhangjának a hiánya
a török zenészek a legnagyobb disharmoniával s irtóztató roszul játszanak
(1850 Vahot Imre)
alig képzelhető az iszonyu disharmonia, mely akkor támad, ha több magában véve egyiránt szép dallam egyszerre szólal fel
(1864 Eötvös József)
2. (Műv)
össze nem illő részek, elemek, jelenségek stb. (kellemetlen hatású,) együttes v. egymást követő előfordulása
a’ Magyar nyelv az éneklésre […] nézve igen nagyon alkalmatos lévén, lehetetlen, hogy a’ beſzéllésben is, […] sok Disharmonia lehessen
(1806 Teleki László¹)
Nem az egyes ideák, szavak sat.s a többi szépek vagy rútak, hanem az egészhez illés vagy nem illés teszi azokat illyenekké, ’s az egésznek harmóniája vagy disharmoniája határozza el a művészi becset
(1829 Kazinczy Ferenc)
Bántotta minden diszharmónia: színben, formában, tartalomban
(1900 Ady Endre)
[Pilinszky János költészetében] az ellentétek nem összebékülnek, hanem tartós diszharmóniában, de elválaszthatatlanul egyesülnek
(1973 Beney Zsuzsa)
3. (vál)
két v. több dolog, jelenség közötti összhang hiánya, egyenetlenség, ellentmondás
nálunk még a korok sem férhetnek együvé, hát a többnyelvi népségek, hát a rangok, hát egyebek mint férhetnének? Mi különös emberfaj vagyunk: disharmoniákból reménylünk harmoniát
(1838 Szemere Pál)
Az épülő, hol kiegyenesedett, hol még zegzug utcák diszharmoniája kedves látvány volt
(1888 Sziklay János)
Figyelemre méltó […], hogy a Satanela [című mű] tréfás hanghordozása és tragikus témája között milyen nagy a diszharmónia
(1963 Sziklay László)
Hány művésszel […] találkozunk magunk is rövid életünkben, akinél láttuk és sajnáltuk a külső és a belső diszharmóniáját, az élet és a mű kiáltó ellentéteit, a visszataszító erkölcsöt és a szférikusan zengő művet!
(1979 Gyergyai Albert)
4. (vál)
〈lelkiállapotra vonatkoztatva:〉 a belső egyensúly, kiegyensúlyozottság hiánya, meghasonlottság
a szobáikból mulatságra felhivott észbetegek […] merev tekintetü, kiégett üvegszemeikből feldult belviláguk disharmoniája észrevehetőleg tünt elő
(1847 Pesti Divatlap)
[a művész] saját diszharmoniáját és sötétségét önti kifelé s ettől a napfény is éjjé […] válik
(1903 Prohászka Ottokár)
[Madár tudta, hogy] ebben az emberben nincs valami rendben, hogy ez a nagy zárkózottság, ez a ridegség, ez az imponáló szigor és nyugalom valami nagy belső diszharmonián alapul
(1923 Babits Mihály)
[a táncnyelv] a diszharmóniáról, a lélek sötét oldaláról tud igazat mondani
(1996 Magyar Hírlap)
5. (vál)
〈személyek, csoportok, közösségek között:〉 véleménykülönbség, ellentét, nézeteltérés
Dánia és Tripolis között még mind disharmonia vagyon
(1797 Magyar Kurír)
a látszólagos disharmonia, köztünk és az oroszok közt megszünt, mielőtt mélyebb gyökeret verhetett volna; s így a közös jó ügynek ismét derültebb kilátásai lehetnek
(1896 Zichy Antal)
A nagyapám kálvinista, ő [ti. a nagyanyám] buzgó katolikus, de ebből a családban soha semmi diszharmónia nem keletkezett
(1928 Réti István)
A szülők közötti diszharmóniára a gyermek, a fiatal lány személyisége gyakran elmagányosodással válaszol
(1982 Lux Elvira)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; IdSz.

Beállítások