díszítő mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → díszít.

II. mn 17C5

’olyan 〈(művészi) tárgy, dolog〉, amelynek célja, rendeltetése a díszítés, ill. arra jellemző 〈szerep, jelleg〉’ ❖ Hogy [az új bazilika] mennyire fogja emelni a város diszét az onnét is megitélhető, hogy alig emelkedve ki alapjaiból környezetére máris diszitőleg hat (1855 Vasárnapi Újság CD56) | Ferrucci inkább dekorativ szobrász volt és nagyobbára diszítő szoborműveket készített (1894 PallasLex. CD02) | a kétszeresen emelt vagy kétszeresen leszállitott közbeeső hangokat melódiahangoknak, vagy csak a keleti kifejezőművészet szolgálatában álló díszítő járulékhangoknak kell-e tekintenünk (1930 ZeneiLex. CD49) | [Babits] metaforáinak alig van díszítő szerepük – a gondolat hevében, s nem a pompa vágyában születtek (1941 Sőtér István 9613007, 119) | A hagyományos kézművességben a tárgy létét indokoló funkció és a díszítő jelleg szorosan összetartozott (1999 Lakáskultúra CD39).

III. fn 1C

1. ’az a szakember v. művész, aki vmilyen díszítési feladatot lát el, kül. épületek, ill. szobabelsők dekorálását végzi’ ❖ Decorateur (decoratőr) diszítő (1835 Kunoss Endre C2852, 24) | a templom külseje arra vall, hogy az építész és a díszítő nem lehetett egy személy (1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [a királyi palota függönyei] Gönczy M. Manó udvari díszítő felügyelete alatt készültek (1900 Budapesti Napló febr. 23. C5243, 7) | a Képes Krónika díszítőit az olasz művészet körébe kell beilleszteni (1961 Magyar Nemzet okt. 1. C4799, 9).

2. (Szính) ’díszletek felállítását, átrendezését és lebontását végző színházi alkalmazott; díszletezőmunkás’ ❖ A szinpadra vezető kapu közelében néhány diszítő falatozott (1844 Pesti Divatlap C5835, 179) | mikor a függöny legördült, [az ügyelő] kiadta a jelszót a díszítőknek (1902 Ady Endre CD0801) | A színpadi színésznek nem kell törődnie az előadás segédtechnikájával, ezt elvégzi a díszítő, a világosító, a berendező (1996 Magyar Hírlap CD09).

2a. (rég) ’színházi díszlettervező v. díszletfestő’ ❖ A’ 2-dik és 4-dik felvonási egészen uj diszítményeket festette Neefe Hermán ur, nemz. szinházi rendes diszitő (1841 Pesti Hírlap CD61) | Jelmezitő és diszitő szoros egyetértésben legyenek (1859 Egressy Gábor 8123007, 391).

3. ’díszítés céljából haszn. tárgy, dolog’ ❖ A Hypnum trigretrumból fonják a mohakoszorut; a rénzuzmó fajait, a bodzaág belsejének szálait díszítőnek nevezik (1895 PallasLex. CD02) | [a kardbojt] abból az időből származik, midőn a régi hadsereg német gyalogezredeiben a tisztek és altisztek (1757-ig) rövid alabárdot viseltek. Ezeknek volt díszítője a bojt (1927 TolnaiÚjLex. C5725, 111) | a következő díszítők jöhetnek számításba a különféle fagylaltkelyhek, fagylaltdesszertek tálalásánál: ostyalapok, ostyarudak, piskótafélék, különféle apróra vágott gyümölcsök (1989 Frank Júlia CD19).

ÖE: ~kő, ~mester, ~munkás, ~szobrászat.

Vö. CzF. diszítő · diszitő; ÉrtSz.; ÉKsz.

díszítő melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévdíszít
II. melléknév 17C5
olyan (művészi) tárgy, dolog〉, amelynek célja, rendeltetése a díszítés, ill. arra jellemző 〈szerep, jelleg〉
Hogy [az új bazilika] mennyire fogja emelni a város diszét az onnét is megitélhető, hogy alig emelkedve ki alapjaiból környezetére máris diszitőleg hat
(1855 Vasárnapi Újság)
Ferrucci inkább dekorativ szobrász volt és nagyobbára diszítő szoborműveket készített
(1894 PallasLex.)
a kétszeresen emelt vagy kétszeresen leszállitott közbeeső hangokat melódiahangoknak, vagy csak a keleti kifejezőművészet szolgálatában álló díszítő járulékhangoknak kell-e tekintenünk
(1930 ZeneiLex.)
[Babits] metaforáinak alig van díszítő szerepük – a gondolat hevében, s nem a pompa vágyában születtek
(1941 Sőtér István)
A hagyományos kézművességben a tárgy létét indokoló funkció és a díszítő jelleg szorosan összetartozott
(1999 Lakáskultúra)
III. főnév 1C
1.
az a szakember v. művész, aki vmilyen díszítési feladatot lát el, kül. épületek, ill. szobabelsők dekorálását végzi
Decorateur (decoratőr) diszítő
(1835 Kunoss Endre)
a templom külseje arra vall, hogy az építész és a díszítő nem lehetett egy személy
(1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
[a királyi palota függönyei] Gönczy M. Manó udvari díszítő felügyelete alatt készültek
(1900 Budapesti Napló febr. 23.)
a Képes Krónika díszítőit az olasz művészet körébe kell beilleszteni
(1961 Magyar Nemzet okt. 1.)
2. (Szính)
díszletek felállítását, átrendezését és lebontását végző színházi alkalmazott; díszletezőmunkás
A szinpadra vezető kapu közelében néhány diszítő falatozott
(1844 Pesti Divatlap)
mikor a függöny legördült, [az ügyelő] kiadta a jelszót a díszítőknek
(1902 Ady Endre)
A színpadi színésznek nem kell törődnie az előadás segédtechnikájával, ezt elvégzi a díszítő, a világosító, a berendező
(1996 Magyar Hírlap)
2a. (rég)
színházi díszlettervező v. díszletfestő
A’ 2-dik és 4-dik felvonási egészen uj diszítményeket festette Neefe Hermán ur, nemz.nemzeti szinházi rendes diszitő
(1841 Pesti Hírlap)
Jelmezitő és diszitő szoros egyetértésben legyenek
(1859 Egressy Gábor)
3.
díszítés céljából haszn. tárgy, dolog
A Hypnum trigretrumból fonják a mohakoszorut; a rénzuzmó fajait, a bodzaág belsejének szálait díszítőnek nevezik
(1895 PallasLex.)
[a kardbojt] abból az időből származik, midőn a régi hadsereg német gyalogezredeiben a tisztek és altisztek (1757-ig) rövid alabárdot viseltek. Ezeknek volt díszítője a bojt
(1927 TolnaiÚjLex.)
a következő díszítők jöhetnek számításba a különféle fagylaltkelyhek, fagylaltdesszertek tálalásánál: ostyalapok, ostyarudak, piskótafélék, különféle apróra vágott gyümölcsök
(1989 Frank Júlia)
ÖE: díszítőkő, díszítőmester, díszítőmunkás, díszítőszobrászat
Vö. CzF. diszítő · diszitő; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások