dísztelen mn és hsz  díszetlen (rég)

I. mn 14B

1. ’külső megjelenését tekintve egyszerű, dísz(ítés) nélküli 〈tárgy, dolog〉’ ❖ a Sz.-György-utcza végénél levő Postaréten felkeresünk egy emlékkő nélkül domboruló sirhantot. Dísztelen e hant, s mégis meghatott, bánatos lélekkel s fellázadt kebellel közelg oda minden hazafi (1870 Orbán Balázs 8340017, 153) | [A ház] nagyon egyszerű és mégis szép. Szép, mert puritán, dísztelen (1910 Lengyel Géza CD10) | A köznapi törülköző lehet dísztelen vagy 1-2 szőtt csíkkal, ill. keskeny hímzéssel díszes (1982 NéprajziLex. CD47) | [Kecskeméten] a 17. század végén elrendelték, hogy a szolgák ruháit csak „régi Mód szerént”, dísztelenül csináltathassák, elejét véve annak, hogy pl. a felkapott szűcsdíszítményeket a szolgák a gazdáktól kikövetelhessék (1997 Magyar néprajz CD47).

1a. (/ritk) ’kellemetlen látványt nyújtó, csúnya 〈tárgy, dolog〉’ ❖ Egyik azt tartja szépnek, a’ mi a’ másik elött disztelennek, és rendeletlennek [!] lenni láttzik (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer C3750, 56) | Jókai Mór elszórva s gyakran disztelen kiadásban megjelent munkáit [a kiadó] e csinos és olcsó gyüjteményben nyujtja az olvasó közönségnek (1857 Vasárnapi Újság CD56) | A szénatéren olly disztelenül álló bódék is hir szerint rendeztetni fognak (1858 Vasárnapi Újság CD56) | A házak gazdagon vannak díszítve, mégis dísztelenek. Nincs bennük harmónia, ízlés (1943 Mihályi Ernő CD52) | Foglalkoztatta az egyesületet a városképet elszürkítő dísztelen tűzfalak problémája is (1983 Szabó Jenő CD52).

1b. (rég) ’külsejét, megjelenését tekintve nem szép, nem csinos 〈ember(i testrész)〉’ ❖ ’S a’ mi gyakran meg esik díszetlen tagra tekéntvén […] Gúnyoljon, ki neveen (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 62) | 25-dik Januáriusban Marczellus fiam született; fekete üstekű, korom színű, vaskos és dísztelen fiú, de a’ ki minden nap szépűl (1810 Dessewffy József C2560, 273) | a sérült jobb válla (igen sovány és dísztelen váll) éppenséggel meztelen volt (1895 Mikszáth Kálmán C3154, 190).

1c. (művészi) kifejezőeszközökben szegény, ill. díszítő jellegű (stilisztikai) eszközöket nem használó, kevésbé szép 〈stílus, nyelv stb.〉’ ❖ néha dísztelenebb a’ vers caesura nélkűl (1789 Pálóczi Horváth Ádám C2554, 253) | Alig mérészlem közre botsátani Bártfai leveleimet Erdélyieid után. Dísztelen, a’ tiéid mellett, ecsetem (1818 Dessewffy József C2568, 424) | a dísztelen dialektusok nem igényelhették maguknak az irodalmi nyelv méltóságát (1896 PallasLex. CD02) | [Ady Endre A halottak élén című kötetének stílusa] lírája elmélyüléséről tanúskodik s a mondanivalót hangsúlyozza: ehhez csak a dísztelenül puritán művészi megvalósulás illett (1965 Varga József CD53) | dísztelen stílus, folyamatos, nyugodt ritmusú elbeszélés jellemzi [Kassák Lajos] írásait (1997 Új Könyvek CD29).

2. (átv is) ’ünnepélyes, látványos külsőségek, pompa nélkül megvalósuló 〈esemény, rendezvény〉’ ❖ Hű bajtárs! e’ két diszetlen kikelet Tőn enyimmé mindörökre tégedet (1843 Athenaeum C0026, 181) | No, titoknok úr, a francia kitett magáért; illy pompás diszítmény, ennyi fényes álarcos... Milano meg fog rá emlékezni. [Roberto:] A nagyságod bálja sem volt dísztelenebb (1843 Szigligeti Ede C4009, 44) | A költés körülményei általában csöppet sem romantikusak: a költés magányos és dísztelen piszmogás; görnyedünk egy papírlap fölött, melyen gyakran több az áthúzás, mint a kész sor (1938 Weöres Sándor 9788144, 25) | A szokatlanul dísztelen [királyi] látogatás emlékét aranybetűkkel írták mégis be a tanácsjegyzőkönyvbe (1966 Csatkai Endre CD52).

3. (kissé rég) ’bizonyos szokás(ok)nak, szabály(ok)nak meg nem felelő, helytelen, ill. erkölcsileg elítélendő, szégyenletes 〈viselkedés, cselekedet stb.〉’ ❖ őseiknek nemes levelét diszetlen magok viseletével bé motskollyák (1777 Cserey Lőrinc C1291, 45) | buja cselédeknek dísztelen tetteik (1832 Deák Ferenc CD51) | [a rablók] felhagytak e dísztelen keresetmóddal, s tisztességesebb foglalkozás után láttak (1860 Jókai Mór CD18) | Asztalunk körül sok bolond tréfa s dísztelen szó hangzott (1907 Ambrus Zoltán C0595, 280).

3a. (rég) ’〈megvetett, lenézett személyre v. csoportra vonatkoztatva〉’ ❖ a’ kotsisok, lámpás tisztittók, és a’ diszetlen Világnak többféle tagjai egygytt Kolbászoztak (1803 Gaal György C1778, 8) | a fényes Plantagenetek disztelen maradéka, az erős Oroszlányszivű Richardnak gyáva letermett testvére (1835 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | ti disztelen kutyák! idebenn zesztek és zisztok, dorbézoltok (1872 Elegyes gyűjtések C2998, 13).

4. (kissé rég) ’vkihez nem illő, méltatlan, megalázó 〈helyzet, esemény stb.〉; dicstelen’ ❖ Nem-is volt diſztelen, vagy a’ Királyi páltzához méltatlan azon ſzolgálat, melly körl foglalatoskodott (1789 Fejér Antal ford.–Barclay C1734, 184) | [a nemzet] önálló fejlésében megakadályozva, haladási vágya s törekvése daczára is, disztelen pangásban kénytelenítetett tespedni (1863 Horváth Mihály 8189007, 221) | Mátyás király halála óta a magyar hadi történet nem áll másban, mint dísztelen vereségek és dicső, de sikertelen feláldozások hosszú sorában (1901 Nagy képes világtörténet CD03) | a Palermo ostrománál halálra sebesült Tüköry Lajos alezredesnek, Garibaldi magyar hadsegédének csontjai dísztelenül egy palermoi raktárban porladnak (1917 Erdély Jenő CD10).

5. (nyj) ’szokatlan, nem bevett’ ❖ diszetlen: szokatlan; „eleinte igen diszetlen vót neki” (1901 Magyar Nyelvőr C5241, 102) | Disznó mellett a kutya „díszetlen”, de meg disznó mellé nem kell kutya, mert az nem fut úgy, mint a birka (1911 Malonyay Dezső CD07).

II. hsz 0 (rég, kül. irod)

1. ’dísz(ítés), ékesség nélkül, ill. dísz(ítés)étől megfosztva, csupaszon’ ❖ a vén tölgy, ki megsujtva Lévén Isten nyílától, Dísztelen áll, száraz törzsök, Fosztva minden ágától (1807 Kisfaludy Sándor CD01) | fel nem ékesítni, díszesítni, v. tzifrázni, éktelen, v. dísztelen hagyni; nicht mit Schmuck versehen (1818 Márton József¹ C3043, 1093. hasáb) | Az isabeli ház mögött kert van, de minden kertészeti mesterség s rend nélkül; egyedüli kertész ott a jó természet, ez pedig kertjét nem hagyja disztelen (1861 Rosty Pál 8397002, 16) | Bogyó sincs rajta már, – a hegytetőn dísztelen áll a vadrózsabokor (1934 Erdélyi József CD10).

2. (ritk) ’dicsőség nélkül, dicstelenül’ ❖ Nézd a’ világ’ bálványát, egy pillantat, ’s dísztelen hever a’ porban (1822 Kisfaludy Károly C0030, 160) | engedődzék nemzet csak egy kicsit is tulzólag a’ dolce far niente [= édes semmittevés] lélekgyilkoló kéjeibe, mint mi, mióta leráztuk a’ török igát: ’s vagy disztelen enyészik el minden küzdés nélkül, vagy ha még felébred, […] a’ teendők halmaza miatt alig tudja, hova kapjon (1843 Széchenyi István 8429030, 267).

Sz: dísztelenség.

Vö. CzF. ~, disztelenűl¹; ÉrtSz.; TESz. dísz; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. díszetlen, ~

dísztelen melléknév és határozószó
díszetlen I. 14B II. 0 (rég)
I. melléknév 14B
1.
külső megjelenését tekintve egyszerű, dísz(ítés) nélküli 〈tárgy, dolog〉
a Sz.Szent-György-utcza végénél levő Postaréten felkeresünk egy emlékkő nélkül domboruló sirhantot. Dísztelen e hant, s mégis meghatott, bánatos lélekkel s fellázadt kebellel közelg oda minden hazafi
(1870 Orbán Balázs)
[A ház] nagyon egyszerű és mégis szép. Szép, mert puritán, dísztelen
(1910 Lengyel Géza)
A köznapi törülköző lehet dísztelen vagy 1-2 szőtt csíkkal, ill.illetve keskeny hímzéssel díszes
(1982 NéprajziLex.)
[Kecskeméten] a 17. század végén elrendelték, hogy a szolgák ruháit csak „régi Mód szerént”, dísztelenül csináltathassák, elejét véve annak, hogy pl.például a felkapott szűcsdíszítményeket a szolgák a gazdáktól kikövetelhessék
(1997 Magyar néprajz)
1a. (/ritk)
kellemetlen látványt nyújtó, csúnya 〈tárgy, dolog〉
Egyik azt tartja szépnek, a’ mi a’ másik elött disztelennek, és rendeletlennek [!] lenni láttzik
(1775 Sófalvi József ford.Sulzer)
Jókai Mór elszórva s gyakran disztelen kiadásban megjelent munkáit [a kiadó] e csinos és olcsó gyüjteményben nyujtja az olvasó közönségnek
(1857 Vasárnapi Újság)
A szénatéren olly disztelenül álló bódék is hir szerint rendeztetni fognak
(1858 Vasárnapi Újság)
A házak gazdagon vannak díszítve, mégis dísztelenek. Nincs bennük harmónia, ízlés
(1943 Mihályi Ernő)
Foglalkoztatta az egyesületet a városképet elszürkítő dísztelen tűzfalak problémája is
(1983 Szabó Jenő)
1b. (rég)
külsejét, megjelenését tekintve nem szép, nem csinos 〈ember(i testrész)
’S a’ mi gyakran meg esik díszetlen tagra tekéntvén […] Gúnyoljon, ki neveen
(1777 Baróti Szabó Dávid)
25-dik Januáriusban Marczellus fiam született; fekete üstekű, korom színű, vaskos és dísztelen fiú, de a’ ki minden nap szépűl
(1810 Dessewffy József)
a sérült jobb válla (igen sovány és dísztelen váll) éppenséggel meztelen volt
(1895 Mikszáth Kálmán)
1c.
(művészi) kifejezőeszközökben szegény, ill. díszítő jellegű (stilisztikai) eszközöket nem használó, kevésbé szép 〈stílus, nyelv stb.〉
néha dísztelenebb a’ vers caesura nélkűl
(1789 Pálóczi Horváth Ádám)
Alig mérészlem közre botsátani Bártfai leveleimet Erdélyieid után. Dísztelen, a’ tiéid mellett, ecsetem
(1818 Dessewffy József)
a dísztelen dialektusok nem igényelhették maguknak az irodalmi nyelv méltóságát
(1896 PallasLex.)
[Ady Endre A halottak élén című kötetének stílusa] lírája elmélyüléséről tanúskodik s a mondanivalót hangsúlyozza: ehhez csak a dísztelenül puritán művészi megvalósulás illett
(1965 Varga József)
dísztelen stílus, folyamatos, nyugodt ritmusú elbeszélés jellemzi [Kassák Lajos] írásait
(1997 Új Könyvek)
2. (átv is)
ünnepélyes, látványos külsőségek, pompa nélkül megvalósuló 〈esemény, rendezvény〉
Hű bajtárs! e’ két diszetlen kikelet Tőn enyimmé mindörökre tégedet
(1843 Athenaeum)
No, titoknok úr, a francia kitett magáért; illy pompás diszítmény, ennyi fényes álarcos... Milano meg fog rá emlékezni. [Roberto:] A nagyságod bálja sem volt dísztelenebb
(1843 Szigligeti Ede)
A költés körülményei általában csöppet sem romantikusak: a költés magányos és dísztelen piszmogás; görnyedünk egy papírlap fölött, melyen gyakran több az áthúzás, mint a kész sor
(1938 Weöres Sándor)
A szokatlanul dísztelen [királyi] látogatás emlékét aranybetűkkel írták mégis be a tanácsjegyzőkönyvbe
(1966 Csatkai Endre)
3. (kissé rég)
bizonyos szokás(ok)nak, szabály(ok)nak meg nem felelő, helytelen, ill. erkölcsileg elítélendő, szégyenletes 〈viselkedés, cselekedet stb.〉
őseiknek nemes levelét diszetlen magok viseletével bé motskollyák
(1777 Cserey Lőrinc)
buja cselédeknek dísztelen tetteik
(1832 Deák Ferenc)
[a rablók] felhagytak e dísztelen keresetmóddal, s tisztességesebb foglalkozás után láttak
(1860 Jókai Mór)
Asztalunk körül sok bolond tréfa s dísztelen szó hangzott
(1907 Ambrus Zoltán)
3a. (rég)
〈megvetett, lenézett személyre v. csoportra vonatkoztatva〉
a’ kotsisok, lámpás tisztittók, és a’ diszetlen Világnak többféle tagjai egygytt Kolbászoztak
(1803 Gaal György)
a fényes Plantagenetek disztelen maradéka, az erős Oroszlányszivű Richardnak gyáva letermett testvére
(1835 Kossuth Lajos összes munkái)
ti disztelen kutyák! idebenn zesztek és zisztok, dorbézoltok
(1872 Elegyes gyűjtések)
4. (kissé rég)
vkihez nem illő, méltatlan, megalázó 〈helyzet, esemény stb.〉; dicstelen
Nem-is volt diſztelen, vagy a’ Királyi páltzához méltatlan azon ſzolgálat, melly körl foglalatoskodott
(1789 Fejér Antal ford.Barclay)
[a nemzet] önálló fejlésében megakadályozva, haladási vágya s törekvése daczára is, disztelen pangásban kénytelenítetett tespedni
(1863 Horváth Mihály)
Mátyás király halála óta a magyar hadi történet nem áll másban, mint dísztelen vereségek és dicső, de sikertelen feláldozások hosszú sorában
(1901 Nagy képes világtörténet)
a Palermo ostrománál halálra sebesült Tüköry Lajos alezredesnek, Garibaldi magyar hadsegédének csontjai dísztelenül egy palermoi raktárban porladnak
(1917 Erdély Jenő)
5. (nyj)
szokatlan, nem bevett
diszetlen: szokatlan; „eleinte igen diszetlen vót neki”
(1901 Magyar Nyelvőr)
Disznó mellett a kutya „díszetlen”, de meg disznó mellé nem kell kutya, mert az nem fut úgy, mint a birka
(1911 Malonyay Dezső)
II. határozószó 0 (rég, kül. irod)
1.
dísz(ítés), ékesség nélkül, ill. dísz(ítés)étől megfosztva, csupaszon
a vén tölgy, ki megsujtva Lévén Isten nyílától, Dísztelen áll, száraz törzsök, Fosztva minden ágától
(1807 Kisfaludy Sándor)
fel nem ékesítni, díszesítni, v.vagy tzifrázni, éktelen, v.vagy dísztelen hagyni; nicht mit Schmuck versehen
(1818 Márton József¹)
Az isabeli ház mögött kert van, de minden kertészeti mesterség s rend nélkül; egyedüli kertész ott a jó természet, ez pedig kertjét nem hagyja disztelen
(1861 Rosty Pál)
Bogyó sincs rajta már, – a hegytetőn dísztelen áll a vadrózsabokor
(1934 Erdélyi József)
2. (ritk)
dicsőség nélkül, dicstelenül
Nézd a’ világ’ bálványát, egy pillantat, ’s dísztelen hever a’ porban
(1822 Kisfaludy Károly)
engedődzék nemzet csak egy kicsit is tulzólag a’ dolce far niente [= édes semmittevés] lélekgyilkoló kéjeibe, mint mi, mióta leráztuk a’ török igát: ’s vagy disztelen enyészik el minden küzdés nélkül, vagy ha még felébred, […] a’ teendők halmaza miatt alig tudja, hova kapjon
(1843 Széchenyi István)
Sz: dísztelenség
Vö. CzF. ~, disztelenűl¹; ÉrtSz.; TESz. dísz; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. díszetlen, ~

Beállítások