disszidál tn ige 1a

1. (kissé pejor is) ’kül. politikai v. gazdasági okok miatt hazájából engedély (és a büntetlen hazatérés lehetősége) nélkül külföldre távozik, szökik v. menekül, ill. külföldi utazásból, hivatalos kiküldetésből nem tér vissza, tartósan másik, rendsz. nyugati országban marad’ ❖ [új értelme van] a latin eredetű disszidál igének[, amely ma] a proletárhatalom elől külföldre szökést jelenti (1954 Fónagy Iván–Soltész Katalin 1054001, 10) | [Jolán elmondta, hogy] összeismerkedett egy idősebb belgyógyásszal, és „elmennek”. Ezen azt értette, hogy disszidálnak. A belgyógyász három hónapos tanulmányútra megy Münchenbe, s elfelejt visszajönni (1989 Bólya Péter 1023003, 41) | 1956 kétszázezer menekültje után a konszolidált Kádár-rendszer idején 1970 és 1988 között, hazai statisztikai adatok szerint 41 580 fő disszidált, ahogy akkoriban mondták. Ez a kiáramlás elsősorban gazdasági migráció volt (1997 Országgyűlési Napló CD62) | Disszidált egy szerb nagykövet. Jugoszlávia vatikáni nagykövete megtagadta a visszatérést hazájába, és politikai menedékjogot kért Olaszországban (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. (kissé rég) ’vmely közösségből, kül. politikai csoportból kiválik, kilép’ ❖ Hol ebben a pártban, hol abban vannak, kilépnek, belépnek, disszidálnak, fúziónálnak s ebben a politikai körforgásban szédeleg az egész ország (1908 Pesti Hírlap febr. 9. C5656, 1) | [a Svájcban tartózkodó emigránsok] tegnap balra, ma jobbra disszidáltak, s most valahogy ég és föld között élnek (1942 Márai Sándor CD53).

Sz: disszidálás.

Vö. ÉrtSz.; TESz. disszidens; ÉKsz.; IdSz.

disszidál tárgyatlan ige 1a
1. (kissé pejor is)
kül. politikai v. gazdasági okok miatt hazájából engedély (és a büntetlen hazatérés lehetősége) nélkül külföldre távozik, szökik v. menekül, ill. külföldi utazásból, hivatalos kiküldetésből nem tér vissza, tartósan másik, rendsz. nyugati országban marad
[új értelme van] a latin eredetű disszidál igének[, amely ma] a proletárhatalom elől külföldre szökést jelenti
(1954 Fónagy Iván–Soltész Katalin)
[Jolán elmondta, hogy] összeismerkedett egy idősebb belgyógyásszal, és „elmennek”. Ezen azt értette, hogy disszidálnak. A belgyógyász három hónapos tanulmányútra megy Münchenbe, s elfelejt visszajönni
(1989 Bólya Péter)
1956 kétszázezer menekültje után a konszolidált Kádár-rendszer idején 1970 és 1988 között, hazai statisztikai adatok szerint 41 580 fő disszidált, ahogy akkoriban mondták. Ez a kiáramlás elsősorban gazdasági migráció volt
(1997 Országgyűlési Napló)
Disszidált egy szerb nagykövet. Jugoszlávia vatikáni nagykövete megtagadta a visszatérést hazájába, és politikai menedékjogot kért Olaszországban
(2000 Magyar Hírlap)
2. (kissé rég)
vmely közösségből, kül. politikai csoportból kiválik, kilép
Hol ebben a pártban, hol abban vannak, kilépnek, belépnek, disszidálnak, fúziónálnak s ebben a politikai körforgásban szédeleg az egész ország
(1908 Pesti Hírlap febr. 9.)
[a Svájcban tartózkodó emigránsok] tegnap balra, ma jobbra disszidáltak, s most valahogy ég és föld között élnek
(1942 Márai Sándor)
Sz: disszidálás
Vö. ÉrtSz.; TESz. disszidens; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások