dobálózik (14a) l. dobálódzik
dobálódzik tn ige 15a7 dobálózik
1. ’〈több személy〉 egymást kölcsönösen dobálja vmivel’ ❖ piros arcú gyerekek hóval dobálóztak (1909 Babits Mihály CD10) | [a lányok a hálótermükben] éjfélig viháncolnak, táncolnak, lármáznak. […] A párnáikkal úgy dobálóznak, mint a bakák a kaszárnyában (1917 Krúdy Gyula CD54) | Dobálóztunk a kitaposott fürtökkel, s vörösek lettünk tőlük (1929 Pap Károly CD10) | Pajkosan játszadozunk a kádban, spricceljük a vizet, dobálózunk a szivaccsal (1996 Magyar Hírlap CD09).
2. (irod) ’vmely külső erő hatására ide-oda, föl-le hányódik, lökődik, taszítódik vki, vmi; dobálódik’ ❖ így ismerhettünk meg minden oldaláról egy embert, aki itt él közöttünk remény és reménytelenség között dobálódzva (1929 Illyés Gyula CD10) | A víz egyre nagyobb hullámokat vert, a csónak dobálózott, mint valami könnyű papírsajka (1935 Kassák Lajos CD10) | Így feküdtem ottan [ti. a hajó fedélzetén], szinte négy óra hosszat, miután annyit dobálóztam ide-oda (1978 Jékely Zoltán ford.–Széchenyi CD1502).
2a. (tárgyragos határozóval is) ’〈élőlény (teste, végtagja)〉(rendezetlen v. céltalan mozdulatokkal) egymás után többször lendül (vhova)’ ❖ [a beteg] ágyában folyton ide-oda dobálódzik (1897 PallasLex. CD02) | A madár halálos félelemben, még egyet-egyet dobálódzva a kezében feküdt (1928 Kürti Pál CD10) | A forradalmi álmok csillogva lázongtak kormos fejében, […] a fűtő teste dobálódzott tőlük, a régi ágy nyikorgott alatta (1931 Gelléri Andor Endre 9179008, 131) | a végtagok dobálódzva (1979 Esterházy Péter 9129002, 324).
3. ’〈tárgyakkal〉 vkit v. vmit célnak tekintve többször dobást hajt végre’ ❖ valaki seres kannával dobálózik (1843 Gondol Dániel ford.–Dickens C1888, 131) | nem termőföld az többé… legföljebb dobálózni lehet a rögeivel (1879 Mikszáth Kálmán CD04) | [a kentaurok] óriás köveket hengergetve, kitépett fenyőszálakkal dobálózva viaskodnak ellenfeleikkel (1895 PallasLex. CD02) | Ha a kanászok a csöndes erdőrengeteg mélyén összetalálkoznak, szívesen szórakoznak azzal is, hogy baltával a fákba dobálóznak. A fától tíz-tizenöt lépésre állnak s a fejszét a fa törzse felé hajítják úgy, hogy a fejsze felső sarka megálljon, beleragadjon a célpontba (1911 Malonyay Dezső CD07) | Jeruzsálemben ismét kövekkel dobálóztak a palesztinok (2000 Magyar Hírlap CD09).
3a. (rég) ’〈vmely szóbeli megnyilvánulással〉 többször egymás után (felelőtlenül) támadóan lép fel’ ❖ Vannak zug firkászok, kik […] nem tudnak egyebet, mint sületlen rágalmakkal dobálózni a’ sövény mögül (1843 Pesti Hírlap CD61) | Interpellációkkal dobálódzik, provokálja, ingerli Tiszát (1880 Mikszáth Kálmán CD04) | A délutáni gyülésen szenvedélyes jelenetek voltak, melyeken a gyanusitásokkal sürün dobálództak innen is, onnan is (1894 Hazánk 8634001, 7).
4. ’〈pénzzel〉 meggondolatlanul bánik, könnyen költi, szórja’ ❖ Minden sikerül neki és dobálózik a milliókkal (1873 Athenaeum C0028, 247) | Egy ilyen nagy úr, aki csak úgy dobálózik a pénzzel (1884 Jókai Mór CD18) | Mit akarhat az öreg, hogy így dobálózik a százforintossal? (1890 Jókai Mór CD18) | Nem dobálózhattam a pénzzel, szűkös volt a keret (1998 Lakáskultúra CD39).
4a. ’〈szóval, kifejezéssel, ill. vmely ténnyel〉 azt sűrűn és felelőtlenül használva v. emlegetve visszaél’ ❖ Hazafias frázisokkal nem óhajtunk dobálózni (1900 Ady Endre CD0801) | [a kocsisok] tajtékozó dühükben Isten és a szentek nevével céltalan dobálóznak (1955 Tatay Sándor 9704001, 41) | sokan szívesen dobálóznak azzal, hányadikak vagyunk a világranglistán (1997 Magyar Hírlap CD09).
Vö. ÉrtSz.; TESz. dob¹; ÉKsz.