dobol ige 1a

1. tn ’(rendszeresen v. foglalkozásszerűen) ütemesen veri a dobot, ill. kül. zenekarban v. együttesben hangszerként használva játszik rajta’ ❖ [az afrikai bennszülöttek] a’ mezei munkára muka ſzerſzámmal mennek, […]. Sipolnak, dobolnak, tántzolnak, ’s ezzel a mukával kezdenek a dologhoz (1783 Molnár János C0290, 136) | e dobosnak fontos hirdetnivalója lehet, mert ily hosszasan és ily büszkén dobolni még nem látta őt senki soha (1856 Szigeti József 8445006, 160) | Párizsban dobol egy jazz-band élén (1928 M. Pogány Béla CD10) | [a három lány] a földön ül, az egyik sipol, a másik dobol, a harmadik a hárfán játszik (1939 Heltai Jenő 9239061, 35) | Az együttes ütőse a mindössze 16 esztendős csodagyerek, Borlai Gergely, aki hatéves kora óta dobol (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. tn ’kezdetleges hangadó szerkezettel (zenei) hangokat hoz létre, ill. hangszeren mechanikusan v. nem rendeltetésszerűen játszik’ ❖ a’ ſzépen hárfázó Lizette A’ Lyányok’ fársángi marsát elkezdette […]. Mások vagy letörvén a’ butellák’ allyát, Azzal trombitálták a’ Lizette’ dalját, Vagy holmi nagy Smukkos [= ékszeres] katulyát tartának, ’S két frizr fsvel azon dobolának (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 64) | nagy flegmával elkezdett a késsel, villával dobolni a cintányéron (1883 Jókai Mór CD18) | [vénlánycsúfolásként húshagyókedden] a lányok ablaka alatt lármáztak, rossz fazekakon doboltak a legények (1982 NéprajziLex. CD47).

1b. ts ’〈vki vmivel, ill. vkinek vmely testrésze zenét ütemezve v. ritmust〉 kiver, kikopog’ ❖ az ügyvéd, kimérve az ablakon, nyugodtan egy nótát dobolt ujjaival (1845 Eötvös József C4970, 336) | a lányaik idegen nyelveken fecsegnek, klasszikus zenét dobolnak a zongorán (1912 Kaffka Margit CD10) | Dobolt egy pár taktust a két sarkával a földön (1920 Szép Ernő 9665042, 20) | Fényezett körme a himnuszt dobolta az asztalon (1955 Wessely László ford.–Tolsztoj¹ C4551, 89) | a mama tangóharmonikázik, a papa tamburán dobolja hozzá az ütemet (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. tn (tárgyragos határozóval is) (rég) ’vmire jelt adva v. közfigyelem keltése céljából gyors ütemben veri a dobot’ ❖ gyülőre doboltak (1833 Jelenkor C0226, 703) | Ki tudja, hogy mit hoz a holnap? Mire virad, tán már dobolnak, Akkor aztán ki a csatára Édes magyar hazánk javára! (1848 Petőfi Sándor 8366345, 42) | Az én szívemben tűzi veszélyre doboltak (1867 Jókai Mór CD18) | – Gondoljunk már a hazatérésre, hercegem. Elsőt doboltak a várban. – Hadd doboljanak! Az a misére szól. Én nem tudok imádkozni (1891 Jókai Mór CD18) | A piacok a hírközlés jó alkalmai is voltak, sok helyen a piacon doboltak, publikáltak (1981 NéprajziLex. CD47).

2a. ts (/Tört v. Kat, átv is) ’〈riadót, támadást, gyülekezőt stb.〉 dobszóval jelez’ ❖ Felesége lármát dobolt ellene (1779 e. Faludi Ferenc C0358, 125) | Lármát fujni v. dobolni. Bellicum canere, Signa canere (1803 Sándor István C3667, 226) | Reggeli 4 órakor gyűlőt doboltak, s vitézeink esküjöket letevék az alkotmányra (1848 Kossuth Hírlapja C0235, 117) | Eredj, dobold a riadót (1876 e. Tóth Ede 8486006, 17) | Megyek, megyek, a marsot dobolom És ahová a zászló visz, megyek (1916 Juhász Gyula¹ 9284409, 119) | rohamot dobolt (1995 Hermann Róbert CD17).

2b. ts (rég, ritk) ’a figyelemkeltés kedvéért dobpergéssel bevezetve élőszóval közhírré tesz vmit’ ❖ árverést doboló hajdunak (1846 Hetilap CD61) | háború lesz! ... Most dobolták, hogy azonnal jöjjön haza minden katonabeli ... Jaj, jaj, jaj! ... Reggel már viszik őket! (1914 Gárdonyi Géza C1828, 147).

2c. ts (rég) ’fennhangon hirdet v. híresztel vmit’ ❖ Igy panaszolkodik Luter Márton, ’s azért azt dobollya: hogy minden Püspök a’ Pápa akaratja ellen-is két szin alatt osztassa az Oltári Szentséget (1774 Molnár János C3194, 231) | Dobolják azonban országvilág-szerte (1851 Arany János CD01) | az újságok kürtölték és dobolták a lelkesedést (1929 Kassák Lajos CD10) | Most látom, a menekült, hazátlan ember idegen földön elsősorban látvány, bámulnivaló. Aztán meg részvét tárgya, hirdették, dobolták jövetelüket, mégis több a bámész, mint a segítő (1976 Dobos László 1034003, 244).

3. tn ’〈végtagjával v. vmely eszközzel vmin〉 ritmusosan kopog’ ❖ a faasztalon ujjával dobolt (1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.–Gerstäcker C0551, 142) | ásítozva dobolt irónjával a zöld asztalon (1882 Mikszáth Kálmán 8312030, 103) | A lábait keresztbe kapta, átfogta két kézzel a térdét és dobolni kezdett a cipellő talpával (1927 Szép Ernő 9665043, 57) | az autó félig leeresztett ablakán dobolva már türelmetlenül várna a taxisofőr (1969 Konrád György 9351002, 117).

3a. tn (Áll) ’〈harkály kül. párválasztáskor〉 fatörzset, ágat stb. csőrével sűrűn ütögetve dobpergéshez hasonló hangot kelt’ ❖ [a harkályok] egész különleges hangokkal verik föl az erdők csendjét: „dobolnak, brúgatnak, dörömbölnek, kerepelnek”, amint mondani szokták, amikor valami száraz ágra szállanak s azt sebesen, csőrvágásokkal megrezegtetik (1933 Az állatok világa ford. CD46) | a hazai erdőkben mindenütt gyakori nagy fakopáncs például már decemberben, januárban dobolni kezd (1995 Magyarország állatvilága CD14).

3b. tn ’〈víz, kül. eső hullása, szél vmit lobogtatva〉 dobpergéshez hasonló hangot kelt vmin’ ❖ A vitorlán Pattog dobolva a vad orkán (1879 Lukács Ödön C2943, 195) | árverési hirdetményen dobol a szél a beragasztott ablakon (1914 Krúdy Gyula CD54) | Egész éjszaka vad eső dobolt az ablaktáblákon és a háztetőkön (1954 Illés Endre ford.–Maupassant 9273005, 15) | Messi zuhanyozik, váltakozva engedi magára a forró és a hideg vizet, a cseppek jólesően dobolnak a bőrén (1983 Polgár András 1121004, 179).

3c. tn ’〈szív〉(a szokásosnál erősebben és gyorsabban) ver, dobog’ ❖ Közel lakott hozzánk egy kis lány, Ha láttam: ugy dobolt szivem (1841–1853 Losonczy László C2932, 79) | Ott állott az ellenség előtt … A szive dobolt és az izmai feszültek … (1927 Markovits Rodion 9423002, 55) | Gyorsabban élsz, valami ég benned, szíved másként dobol (1942 Márai Sándor 9421005, 75).

3d. ts ’〈annak kif-ére, hogy vér, esőcsepp kopog vhol, vmin〉’ ❖ fekete záporok zuhognak fekete földeken által: […] mintha monotón fekete kopogásukkal a lelkek láthatatlan zenéjét dobolnák (1920 Szabó Lőrinc 9629059, 32) | a vér fandangót dobol a fülében (1999 Magyar Hírlap CD09).

4. tn (rég) ’〈galamb〉 mély, lágy hangon, lassú ütemben szól, búg’ ❖ Ha jól van dolgunk [ti. a galamboknak], kúrolunk, vagy dobolunk a’ házak tetején, és utszákon (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 372) | Dobol, heult, az örvös galamb (1860 Bérczy Károly C1039, 31) | A fatetőkön a vadgalambok doboltak (1872 Berczik Árpád ford.–Laboulaye C1032, 183) | A hím galamb […] nem turbékol, hanem dobol, ami úgy hangzik, mintha távolról dobot ütnének meg (1933 Az állatok világa ford. CD46).

Ö: ki~, össze~.

Sz: dobolás, dobolgat.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dob²; ÉKsz.; SzT. ~, doboltat; ÚMTsz.

dobol ige 1a
1. tárgyatlan
(rendszeresen v. foglalkozásszerűen) ütemesen veri a dobot, ill. kül. zenekarban v. együttesben hangszerként használva játszik rajta
[az afrikai bennszülöttek] a’ mezei munkára muka ſzerſzámmal mennek, […]. Sipolnak, dobolnak, tántzolnak, ’s ezzel a mukával kezdenek a dologhoz
(1783 Molnár János)
e dobosnak fontos hirdetnivalója lehet, mert ily hosszasan és ily büszkén dobolni még nem látta őt senki soha
(1856 Szigeti József)
Párizsban dobol egy jazz-band élén
(1928 M. Pogány Béla)
[a három lány] a földön ül, az egyik sipol, a másik dobol, a harmadik a hárfán játszik
(1939 Heltai Jenő)
Az együttes ütőse a mindössze 16 esztendős csodagyerek, Borlai Gergely, aki hatéves kora óta dobol
(1995 Magyar Hírlap)
1a. tárgyatlan
kezdetleges hangadó szerkezettel (zenei) hangokat hoz létre, ill. hangszeren mechanikusan v. nem rendeltetésszerűen játszik
a’ ſzépen hárfázó Lizette A’ Lyányok’ fársángi marsát elkezdette […]. Mások vagy letörvén a’ butellák’ allyát, Azzal trombitálták a’ Lizette’ dalját, Vagy holmi nagy Smukkos [= ékszeres] katulyát tartának, ’S két frizr fsvel azon dobolának
(1799 Csokonai Vitéz Mihály)
nagy flegmával elkezdett a késsel, villával dobolni a cintányéron
(1883 Jókai Mór)
[vénlánycsúfolásként húshagyókedden] a lányok ablaka alatt lármáztak, rossz fazekakon doboltak a legények
(1982 NéprajziLex.)
1b. tárgyas
〈vki vmivel, ill. vkinek vmely testrésze zenét ütemezve v. ritmust〉 kiver, kikopog
az ügyvéd, kimérve az ablakon, nyugodtan egy nótát dobolt ujjaival
(1845 Eötvös József)
a lányaik idegen nyelveken fecsegnek, klasszikus zenét dobolnak a zongorán
(1912 Kaffka Margit)
Dobolt egy pár taktust a két sarkával a földön
(1920 Szép Ernő)
Fényezett körme a himnuszt dobolta az asztalon
(1955 Wessely László ford.Tolsztoj¹)
a mama tangóharmonikázik, a papa tamburán dobolja hozzá az ütemet
(1997 Magyar Hírlap)
2. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is) (rég)
vmire jelt adva v. közfigyelem keltése céljából gyors ütemben veri a dobot
gyülőre doboltak
(1833 Jelenkor)
Ki tudja, hogy mit hoz a holnap? Mire virad, tán már dobolnak, Akkor aztán ki a csatára Édes magyar hazánk javára!
(1848 Petőfi Sándor)
Az én szívemben tűzi veszélyre doboltak
(1867 Jókai Mór)
– Gondoljunk már a hazatérésre, hercegem. Elsőt doboltak a várban. – Hadd doboljanak! Az a misére szól. Én nem tudok imádkozni
(1891 Jókai Mór)
A piacok a hírközlés jó alkalmai is voltak, sok helyen a piacon doboltak, publikáltak
(1981 NéprajziLex.)
2a. tárgyas (/Tört v. Kat, átv is)
〈riadót, támadást, gyülekezőt stb.〉 dobszóval jelez
Felesége lármát dobolt ellene
(1779 e. Faludi Ferenc)
Lármát fujni v.vagy dobolni. Bellicum canere, Signa canere
(1803 Sándor István)
Reggeli 4 órakor gyűlőt doboltak, s vitézeink esküjöket letevék az alkotmányra
(1848 Kossuth Hírlapja)
Eredj, dobold a riadót
(1876 e. Tóth Ede)
Megyek, megyek, a marsot dobolom És ahová a zászló visz, megyek
(1916 Juhász Gyula¹)
rohamot dobolt
(1995 Hermann Róbert)
2b. tárgyas (rég, ritk)
a figyelemkeltés kedvéért dobpergéssel bevezetve élőszóval közhírré tesz vmit
árverést doboló hajdunak
(1846 Hetilap)
háború lesz! ... Most dobolták, hogy azonnal jöjjön haza minden katonabeli ... Jaj, jaj, jaj! ... Reggel már viszik őket!
(1914 Gárdonyi Géza)
2c. tárgyas (rég)
fennhangon hirdet v. híresztel vmit
Igy panaszolkodik Luter Márton, ’s azért azt dobollya: hogy minden Püspök a’ Pápa akaratja ellen-is két szin alatt osztassa az Oltári Szentséget
(1774 Molnár János)
Dobolják azonban országvilág-szerte
(1851 Arany János)
az újságok kürtölték és dobolták a lelkesedést
(1929 Kassák Lajos)
Most látom, a menekült, hazátlan ember idegen földön elsősorban látvány, bámulnivaló. Aztán meg részvét tárgya, hirdették, dobolták jövetelüket, mégis több a bámész, mint a segítő
(1976 Dobos László)
3. tárgyatlan
〈végtagjával v. vmely eszközzel vmin〉 ritmusosan kopog
a faasztalon ujjával dobolt
(1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.Gerstäcker)
ásítozva dobolt irónjával a zöld asztalon
(1882 Mikszáth Kálmán)
A lábait keresztbe kapta, átfogta két kézzel a térdét és dobolni kezdett a cipellő talpával
(1927 Szép Ernő)
az autó félig leeresztett ablakán dobolva már türelmetlenül várna a taxisofőr
(1969 Konrád György)
3a. tárgyatlan (Áll)
〈harkály kül. párválasztáskor〉 fatörzset, ágat stb. csőrével sűrűn ütögetve dobpergéshez hasonló hangot kelt
[a harkályok] egész különleges hangokkal verik föl az erdők csendjét: „dobolnak, brúgatnak, dörömbölnek, kerepelnek”, amint mondani szokták, amikor valami száraz ágra szállanak s azt sebesen, csőrvágásokkal megrezegtetik
(1933 Az állatok világa ford.)
a hazai erdőkben mindenütt gyakori nagy fakopáncs például már decemberben, januárban dobolni kezd
(1995 Magyarország állatvilága)
3b. tárgyatlan
〈víz, kül. eső hullása, szél vmit lobogtatva〉 dobpergéshez hasonló hangot kelt vmin
A vitorlán Pattog dobolva a vad orkán
(1879 Lukács Ödön)
árverési hirdetményen dobol a szél a beragasztott ablakon
(1914 Krúdy Gyula)
Egész éjszaka vad eső dobolt az ablaktáblákon és a háztetőkön
(1954 Illés Endre ford.Maupassant)
Messi zuhanyozik, váltakozva engedi magára a forró és a hideg vizet, a cseppek jólesően dobolnak a bőrén
(1983 Polgár András)
3c. tárgyatlan
〈szív〉 (a szokásosnál erősebben és gyorsabban) ver, dobog
Közel lakott hozzánk egy kis lány, Ha láttam: ugy dobolt szivem
(1841–1853 Losonczy László)
Ott állott az ellenség előtt … A szive dobolt és az izmai feszültek …
(1927 Markovits Rodion)
Gyorsabban élsz, valami ég benned, szíved másként dobol
(1942 Márai Sándor)
3d. tárgyas
〈annak kif-ére, hogy vér, esőcsepp kopog vhol, vmin〉
fekete záporok zuhognak fekete földeken által: […] mintha monotón fekete kopogásukkal a lelkek láthatatlan zenéjét dobolnák
(1920 Szabó Lőrinc)
a vér fandangót dobol a fülében
(1999 Magyar Hírlap)
4. tárgyatlan (rég)
〈galamb〉 mély, lágy hangon, lassú ütemben szól, búg
Ha jól van dolgunk [ti. a galamboknak], kúrolunk, vagy dobolunk a’ házak tetején, és utszákon
(1799 Fábián József ford.Raff)
Dobol, heult, az örvös galamb
(1860 Bérczy Károly)
A fatetőkön a vadgalambok doboltak
(1872 Berczik Árpád ford.Laboulaye)
A hím galamb […] nem turbékol, hanem dobol, ami úgy hangzik, mintha távolról dobot ütnének meg
(1933 Az állatok világa ford.)
Sz: dobolás, dobolgat
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dob²; ÉKsz.; SzT. ~, doboltat; ÚMTsz.

Beállítások