doktor fn 4A

1. (posztgraduális tanulmányainak elvégzésével,) szakirányú disszertációjának elkészítésével, megvédésével a legmagasabb egyetemi fokozatot, az ezzel együtt járó v. kitüntetésként odaítélt egyetemi címet, ill. szakirányú egyetemi tanulmányainak elvégzésével vmely orvosi v. jogászi képesítést elnyert személy’ ❖ a’ Nagy Doktorok, a’ Fö-hivatalokban lévö emberek, kik magokat böltseknek, és a’ köznépnél tudósbaknak tartyák, ritkán látzanak a’ Kriſtus után tóduló ſereg között (1772 Vajda Sámuel 7365001, 141) | [Gothard Mihály] később a külföldi egyetemeket járta, és 1782-ben Wittenbergben „philosophiai doctor” lett (1858 Nagy Iván CD31) | a bécsi doktor, ki eddig minden peres ügyét vitte, annyit ért a tagosztály, úrbér, majorsági földek […] kérdéseihez, mint a tyúk az abécéhez (1893 Papp Dániel 8354001, 46) | [Willem Mengelberg holland karmester] 1928. a new-yorki Columbia-egyetem tiszteletbeli doktora lett (1931 ZeneiLex. CD49) | a POTE rektora 1993. szeptember 25-én fogadta doktorrá a két iránit, akik nem csomagoltak azon nyomban, mert úgy képzelték, hogy majd csak a szakvizsga után hagyják el végleg az országot (1996 Magyar Hírlap CD09).

1a. (jelzőként v. értelmezőként) dr., Dr. ’〈megszólításban is:〉 ilyen fokozattal, címmel v. képesítéssel rendelkező 〈személy〉’ ❖ Doktor Störk Ur-is Bétsben egy iú Emberröl emlékezik (1775 Csapó József 7062001, 41) | Kutyesics.: Doktor Uram megmosolyogtatja szegénykét. Rigó Jonathán.: Az jó jel! annak a’ jele, hogy a’ beteg bizodalommal van Orvosa eránt (1830 Kazinczy Ferenc ford.–Molière 7163001, 43) | A fényesen sikerült díszhangverseny Kossow Jenő dr. pozsonyi karmester és Valker István soproni karmester érdeme (1911 Zenelap 2117002, 2) | Egy német fogász, Dr. Michael Guggolz jó megoldást talált (1998 Magyar Hírlap CD09).

1b. (birtokszóként) ’〈vmely szaktudomány területén〉 egyetemi, ill. akadémiai doktori fokozatot és az ezzel járó címet elnyert személy’ ❖ Szerdahely György Ur, a Filoſofiának Doktora (1783 Magyar Hírmondó 7444038, 306) | Csubai Mátyás, bölcselet doktora és kath. plébános (1893 Szinnyei József CD27) | Jog és államtudomány doktora (1954 Erdélyi József 9127038, 102) | [1951-ben] az MTA megkapta az „MTA Doktora” tud. cím adományozásának jogát (1997 PedagógiaiLex. C6811, 585).

2. (/biz, átv is) ’orvosi tevékenységre képesített és azt foglalkozásszerűen űző személy’ ❖ Bauhinus János egy jeles Frantzia Orſzági Füves Doktor irja e’ felül [ti. az ún. erdei papucskosborról], hogy az uj ſebeket hamar meg-gyógyítja (1775 Csapó József 7062001, 180) | ő a lélek doctora, kegyed a testé (1867 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare CD11) | „Kolerás!” – rémüldöztek; és felhívták az utczáról, a ki doktort legelébb kaptak (1917 Kaffka Margit 9290049, 176) | – Az öregkori esések gyakran végződnek combnyaktöréssel – magyarázza a doktor (1994 Magyar Hírlap CD09).

3. (rég, Vall) ’egyházi tanító, ill. 〈a középkori katolikus egyházban:〉 egyházatya’ ❖ Szent Pál Apoſtol irván Timóteusnak, magát Prédikátornak, Apoſtolnak, és a’ pogányok’ Doktorának nevezte (1774 Vajda Sámuel 7365003, 111) | Némelyek ama végszavakat […] szent Bernárd apátnak tulajdonitják, holott azok már Anzelm luccai püspöknek, ki e szent doctor előtt élt, a Salve Regina fölött irt meditatiójában is előfordulnak (1857 Lonovics József 8578006, 257) | [Szent Ambrus] munkáinak kitünőségére elég bizonyíték az, hogy a kat. egyház őt […] az egyház négy nagy doktora közé sorolja (1893 PallasLex. CD02) | egytől egyig mindenki arra van utalva, hogy csendes és tanulékony lélekkel bizza magát a kormányzás végett az erre rendelt doktorokra (1910 Rábold Gusztáv ford.–Calvin CD1211).

Ö: bába~, bölcsész~, csoda~, dísz~, kis~, ló~, nagy~, orvos~.

ÖU: jog~.

Sz: doktorol.

Vö. CzF. doktor · doktorság; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.; IdSz.

doktor főnév 4A
1.
(posztgraduális tanulmányainak elvégzésével,) szakirányú disszertációjának elkészítésével, megvédésével a legmagasabb egyetemi fokozatot, az ezzel együtt járó v. kitüntetésként odaítélt egyetemi címet, ill. szakirányú egyetemi tanulmányainak elvégzésével vmely orvosi v. jogászi képesítést elnyert személy
a’ Nagy Doktorok, a’ Fö-hivatalokban lévö emberek, kik magokat böltseknek, és a’ köznépnél tudósbaknak tartyák, ritkán látzanak a’ Kriſtus után tóduló ſereg között
(1772 Vajda Sámuel)
[Gothard Mihály] később a külföldi egyetemeket járta, és 1782-ben Wittenbergben „philosophiai doctor” lett
(1858 Nagy Iván)
a bécsi doktor, ki eddig minden peres ügyét vitte, annyit ért a tagosztály, úrbér, majorsági földek […] kérdéseihez, mint a tyúk az abécéhez
(1893 Papp Dániel)
[Willem Mengelberg holland karmester] 1928. a new-yorki Columbia-egyetem tiszteletbeli doktora lett
(1931 ZeneiLex.)
a POTEPécsi Orvostudományi Egyetem rektora 1993. szeptember 25-én fogadta doktorrá a két iránit, akik nem csomagoltak azon nyomban, mert úgy képzelték, hogy majd csak a szakvizsga után hagyják el végleg az országot
(1996 Magyar Hírlap)
1a. (jelzőként v. értelmezőként)
dr. -4A
Dr. -4A
〈megszólításban is:〉 ilyen fokozattal, címmel v. képesítéssel rendelkező 〈személy〉
Doktor Störk Ur-is Bétsben egy iú Emberröl emlékezik
(1775 Csapó József)
Kutyesics.: Doktor Uram megmosolyogtatja szegénykét. Rigó Jonathán.: Az jó jel! annak a’ jele, hogy a’ beteg bizodalommal van Orvosa eránt
(1830 Kazinczy Ferenc ford.Molière)
A fényesen sikerült díszhangverseny Kossow Jenő dr. pozsonyi karmester és Valker István soproni karmester érdeme
(1911 Zenelap)
Egy német fogász, Dr. Michael Guggolz jó megoldást talált
(1998 Magyar Hírlap)
1b. (birtokszóként)
〈vmely szaktudomány területén〉 egyetemi, ill. akadémiai doktori fokozatot és az ezzel járó címet elnyert személy
Szerdahely György Ur, a Filoſofiának Doktora
(1783 Magyar Hírmondó)
Csubai Mátyás, bölcselet doktora és kath.katolikus plébános
(1893 Szinnyei József)
Jog és államtudomány doktora
(1954 Erdélyi József)
[1951-ben] az MTAMagyar Tudományos Akadémia megkapta az „MTAMagyar Tudományos Akadémia Doktoratud.tudományos cím adományozásának jogát
(1997 PedagógiaiLex.)
2. (/biz, átv is)
orvosi tevékenységre képesített és azt foglalkozásszerűen űző személy
Bauhinus János egy jeles Frantzia Orſzági Füves Doktor irja e’ felül [ti. az ún. erdei papucskosborról], hogy az uj ſebeket hamar meg-gyógyítja
(1775 Csapó József)
ő a lélek doctora, kegyed a testé
(1867 Rákosi Jenő ford.Shakespeare)
„Kolerás!” – rémüldöztek; és felhívták az utczáról, a ki doktort legelébb kaptak
(1917 Kaffka Margit)
– Az öregkori esések gyakran végződnek combnyaktöréssel – magyarázza a doktor
(1994 Magyar Hírlap)
3. (rég, Vall)
egyházi tanító, ill. 〈a középkori katolikus egyházban:〉 egyházatya
Szent Pál Apoſtol irván Timóteusnak, magát Prédikátornak, Apoſtolnak, és a’ pogányok’ Doktorának nevezte
(1774 Vajda Sámuel)
Némelyek ama végszavakat […] szent Bernárd apátnak tulajdonitják, holott azok már Anzelm luccai püspöknek, ki e szent doctor előtt élt, a Salve Regina fölött irt meditatiójában is előfordulnak
(1857 Lonovics József)
[Szent Ambrus] munkáinak kitünőségére elég bizonyíték az, hogy a kat.katolikus egyház őt […] az egyház négy nagy doktora közé sorolja
(1893 PallasLex.)
egytől egyig mindenki arra van utalva, hogy csendes és tanulékony lélekkel bizza magát a kormányzás végett az erre rendelt doktorokra
(1910 Rábold Gusztáv ford.Calvin)
ÖU: jogdoktor
Sz: doktorol
Vö. CzF. doktor · doktorság; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.; IdSz.

Beállítások