domináns mn és fn 

I. mn 12A

1. (vál) ’uralkodó, meghatározó 〈szerep, helyzet, jelleg stb.〉, ill. ilyen szerepű, helyzetű, a többi hasonló közül kiemelkedő 〈ember, állat, dolog〉’ ❖ azt mondják hogy [a katolikus vallás] dominans religio (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | a kormányban senki sem birván azon dominans tekintélylyel, melylyel Cavour birt (1862 Kossuth Lajos CD32) | [a nő] démonias vonásokat érez dominánsnak a Sugár jellemében (1936 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | [a mosoly] egy fiatal hím csimpánznál például azt jelenti, hogy nem akarja kétségbe vonni az idősebb, domináns hím tekintélyét (1988 Szilágyi Tibor ford.–Attenborough 1146006, 307) | A hírlapterjesztésben domináns szerepet betöltő [Hírker] (1996 Figyelő CD2601).

1a. (ritk) ’környezetéből kitűnő, kiemelkedő 〈tereptárgy〉’ ❖ E két emelkedés e frontrész két legmagasabb, domináns hegye (1917 Budapesti Hírlap aug. 17. C4705, 5).

2. (Biol) ’olyan 〈gén(változat) v. tulajdonság〉, amelynek hatása az öröklődés során a lappangó, recesszív gén v. tulajdonság hatását elnyomva érvényesül, ill. ilyen gén(változat) által biztosított 〈öröklődés〉’ ❖ Ortvay utalt arra, hogy a pszichoanalitikus elfojtástan képes magyarázatát adni az öröklésegységek Mendel-féle „domináns” és „látens” megnyilvánulásainak (1913 u. Ferenczi Sándor CD33) | a vegyes csirasejtekben a szürke jellemvonás elnyomja a fehéret, az eredmény három szürke és egy fehér egér lesz. Az uralkodó tulajdonságot elnevezték dominánsnak, az elnyomottat recesszivnek (1918 Madzsar József 9014144, 74) | Különböző génotipusú egyének […] azonos fenotipusuak, ha domináns génjeik azonosak (1935 RévaiNagyLex. C5717, 331) | génhez kötött és dominánsan öröklődő ártalmak (1986 Czeizel Endre 9080007, 84) | Domináns allél [= a gén egy lehetséges variációja] (1995 Természet Világa CD50).

3. (Zene) ’vmely hangsor 5. hangjára, fokára épülő 〈hangzat〉, ill. ahhoz kapcsolódó 〈funkció〉’ ❖ [a polonéz nevű lengyel nemzeti tánc zenéje a dallamot] előbb a domináns hangzat valamely zöngéjével fölfüggeszti s csak azután hozza a záró tonikahangot (1896 PallasLex. CD02) | domináns akkord (1927 Kesztler Lőrinc C7810, 276) | [A soproni Stark-gyűjtemény négy magyar táncának kísérete] a kísérő hármashangzatok váltogatásában annyira takarékos, hogy megelégszik a tónikai, szubdomináns és domináns funkciót helyettesítő oktáv és kvint fogásokkal (1937 Kapi-Králik Jenő CD52) | [Rauch András egyik 1627-es zeneművében] domináns zárlatra tonikai zárlat, tonikaira domináns válaszol (1974 Jancsovics Antal CD52).

II. fn 4A3

1. (Zene) ’vmely hangsor 5. foka, ill. az arra épülő hangzat’ ❖ [a román népzene] megelégszik a tonika és domináns dudaszerű örökös zsongásával (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | a dór dominánsa a, a hypodóré az alatta levő terc, tehát f (1912 RévaiNagyLex. C5702, 212) | a rondo-téma szinte sohasem az alaphangnemben, hanem annak dominánsán jelenik meg (1956 Műsorfüzet júl. 16. C5299, 12) | [a hagyományos európai zeneművészetben] a tonikai akkord képviseli a nyugvópontot, „tagadásai” a domináns és a szubdomináns a tőle való kétféle kitérésnek foghatók fel (1973 Vitányi Iván 2028011, 328).

2. (ritk, vál) ’a többi közül kiemelkedő, határozott, jellegzetes tulajdonság, jellegzetesség’ ❖ [ha Taine megírta volna könyvét Németországról,] a következő eszméket mint Németország dominánsait fejtette volna ki (1908 Hatvany Lajos CD10) | az uj tulajdonság domináns gyanánt viselkedik a régi tulajdonsággal szemben (1918 Madzsar József 9014144, 75) | valami különös konyhabűz, valami ádáz nyárs dominánsával, az együttes bűzökben (1918 Szomory Dezső 9683002, 109) | [Füst Milán korai verseiben] a hangulati domináns: a fekete fájdalom (1965 Ungvári Tamás CD53).

Ö: szub~.

Vö. ÉrtSz.; TESz. dominál; ÉKsz.; IdSz. ~, domináns allél

domináns melléknév és főnév
I. melléknév 12A
1. (vál)
uralkodó, meghatározó 〈szerep, helyzet, jelleg stb.〉, ill. ilyen szerepű, helyzetű, a többi hasonló közül kiemelkedő 〈ember, állat, dolog〉
azt mondják hogy [a katolikus vallás] dominans religio
(1833 Kossuth Lajos összes munkái)
a kormányban senki sem birván azon dominans tekintélylyel, melylyel Cavour birt
(1862 Kossuth Lajos)
[a nő] démonias vonásokat érez dominánsnak a Sugár jellemében
(1936 Tersánszky Józsi Jenő)
[a mosoly] egy fiatal hím csimpánznál például azt jelenti, hogy nem akarja kétségbe vonni az idősebb, domináns hím tekintélyét
(1988 Szilágyi Tibor ford.Attenborough)
A hírlapterjesztésben domináns szerepet betöltő [Hírker]
(1996 Figyelő)
1a. (ritk)
környezetéből kitűnő, kiemelkedő 〈tereptárgy〉
E két emelkedés e frontrész két legmagasabb, domináns hegye
(1917 Budapesti Hírlap aug. 17.)
2. (Biol)
olyan 〈gén(változat) v. tulajdonság〉, amelynek hatása az öröklődés során a lappangó, recesszív gén v. tulajdonság hatását elnyomva érvényesül, ill. ilyen gén(változat) által biztosított 〈öröklődés〉
Ortvay utalt arra, hogy a pszichoanalitikus elfojtástan képes magyarázatát adni az öröklésegységek Mendel-féle „domináns” és „látens” megnyilvánulásainak
(1913 u. Ferenczi Sándor)
a vegyes csirasejtekben a szürke jellemvonás elnyomja a fehéret, az eredmény három szürke és egy fehér egér lesz. Az uralkodó tulajdonságot elnevezték dominánsnak, az elnyomottat recesszivnek
(1918 Madzsar József)
Különböző génotipusú egyének […] azonos fenotipusuak, ha domináns génjeik azonosak
(1935 RévaiNagyLex.)
génhez kötött és dominánsan öröklődő ártalmak
(1986 Czeizel Endre)
Domináns allél [= a gén egy lehetséges variációja]
(1995 Természet Világa)
3. (Zene)
vmely hangsor 5. hangjára, fokára épülő 〈hangzat〉, ill. ahhoz kapcsolódó 〈funkció〉
[a polonéz nevű lengyel nemzeti tánc zenéje a dallamot] előbb a domináns hangzat valamely zöngéjével fölfüggeszti s csak azután hozza a záró tonikahangot
(1896 PallasLex.)
domináns akkord
(1927 Kesztler Lőrinc)
[A soproni Stark-gyűjtemény négy magyar táncának kísérete] a kísérő hármashangzatok váltogatásában annyira takarékos, hogy megelégszik a tónikai, szubdomináns és domináns funkciót helyettesítő oktáv és kvint fogásokkal
(1937 Kapi-Králik Jenő)
[Rauch András egyik 1627-es zeneművében] domináns zárlatra tonikai zárlat, tonikaira domináns válaszol
(1974 Jancsovics Antal)
II. főnév 4A3
1. (Zene)
vmely hangsor 5. foka, ill. az arra épülő hangzat
[a román népzene] megelégszik a tonika és domináns dudaszerű örökös zsongásával
(1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
a dór dominánsa a, a hypodóré az alatta levő terc, tehát f
(1912 RévaiNagyLex.)
a rondo-téma szinte sohasem az alaphangnemben, hanem annak dominánsán jelenik meg
(1956 Műsorfüzet júl. 16.)
[a hagyományos európai zeneművészetben] a tonikai akkord képviseli a nyugvópontot, „tagadásai” a domináns és a szubdomináns a tőle való kétféle kitérésnek foghatók fel
(1973 Vitányi Iván)
2. (ritk, vál)
a többi közül kiemelkedő, határozott, jellegzetes tulajdonság, jellegzetesség
[ha Taine megírta volna könyvét Németországról,] a következő eszméket mint Németország dominánsait fejtette volna ki
(1908 Hatvany Lajos)
az uj tulajdonság domináns gyanánt viselkedik a régi tulajdonsággal szemben
(1918 Madzsar József)
valami különös konyhabűz, valami ádáz nyárs dominánsával, az együttes bűzökben
(1918 Szomory Dezső)
[Füst Milán korai verseiben] a hangulati domináns: a fekete fájdalom
(1965 Ungvári Tamás)
Vö. ÉrtSz.; TESz. dominál; ÉKsz.; IdSz. ~, domináns allél

Beállítások